Nektek mi a tapasztalataitok az összeköltözésről? Kicsit félek tőle.

Márpedig ezt mi hiába mondjuk meg... Neked kell sejtened, mennyire ismeritek egymást, mennyire különböztök s mennyire vagytok toleránsak...

Mi akkor már 10 éve ismertük egymást s az én személyiségem olyan, hogy ha nem lennénk kompatibilisek, már rég nem lettünk volna együtt. Nálunk semmi gond nem volt, sosem éreztem, hogy sérülnek a saját kis jogaim. Szeretem azt csinálni, ami nekem tetszik, a saját otthonomban (épeszű keretek közt, persze), s nem kell alkalmazkodnom vagy kompromisszumokat kötnöm a párom miatt, úgy érzem. Pedig nem ő alkalmazkodik (azt se szeretném), egyszerűen csak egyezik az ízlésünk és hozzáállásunk. Ehhez mondjuk az is kell, hogy saját szobánk legyen, de az mindig megvolt.

Két emberrel költöztem össze életemben, az első az első "hosszútávú" párkapcsolatom volt, 18 éves gyerekfejjel. Fél évvel az összeköltözés után szakítottunk is.

Hogy miért? Mert egyértelmű volt, hogy nem illünk össze. Nincs rajta mit ragozni, egyszerűen csak nem bírtuk egymást elviselni 24/7-ben, a hétvégi együttalvásokból ez éveken át nem derült ki.

A másik a férjem volt... fél év együttjárás után költöztünk össze, és minden, de minden stimmelt köztünk. Amiben nem értettünk egyet, az olyan triviális volt, minthogy milyen gyakorta kellene a szagelszívó tetejét takarítanunk :))) Az első nap óta azt mondom, ennél jobb döntést nem hoztam életemben, imádok minden percet, amit együtt töltünk. És szerencsére ő is...

Nem tudom hogy magyarázzam meg, de szerintem ott, ahol egyeztetgetni kell nagyon, ott a kapcsolattal van a baj, illetve a kettőtök jellemével együtt. Az ilyesmi - az én tapasztalatom alapján- vagy működik, vagy nem. Ha nem, nem érdemes erőltetni.

Mi 22 évesen költöztünk össze, igaz előtte 5 évet együtt voltunk.

Nekünk nagyon bejött, bár vannak néha zűrös napok, azzal sosem volt gond, hogy összeszokjunk. Nincs annál jobb, mint reggelente mellette ébredni.

A szokásokon, rigolyákon meg legtöbbször nevetek :D