35évesen te mire jutottatok sajat csalad témaban? Nekem belesajduk a szívem hogy masoknak már gimis a gyereke nekem meg nincs

30asnak:

"4 gyermekedre egyformán fog jutni jövedelmed akár magánintézményi térítési díjra"

erre semmi szükség nincs, itt az állami oktatás is megfelelő minőségű....

" anyanylevi környezetben nyelvtanulásra"

hiszen születésük óta ezt biztosítom számukra....

" első kis lakásra"

ezt akkor sem biztosítanám, ha lenne miből 4 gyereknek.....meggyőződésem, hogy az ember csak azt tudja értékelni, amiért maga dolgozott meg.....megteszünk minden tőlünk telhetőt gyerekkorukban, hogy megtanulják értékelni, amijük van, illetve, hogy semmit nem adnak ingyen. Minden lehetséges eszközt megkapnak arra, hogy boldogulni tudjanak később, de ha nem tudnak majd ezzel élni felnőtt korukban, az már nem az én hibám lesz és egy lakás abban a helyzetben már nem fogja megmenteni őket.

"Egyébként minden indulat nélkül, komolyan érdekelne, hogy hosszútávon (tehát nem a pelenkás-bölcsis korban, amikor még öröklik szinte egy az egyben a cuccaikat stb.) hogyan képzelitek el ezt vagy mit gondolsz, milyen anyagi lehetőségeitek lesznek- csak mert az egyetemi tandíj sem 2 Ft és remélhetőleg mind a 4 kicsid tehetséges lesz valamiben. "

a gyerekeim most sem öröklik egymás cuccait.....minden ruhámat továbbadok INGYEN egy magyar családnak. senki nem tudhatja, hogy mit hoz a jövő.....nem tudom megmondani, hogy 15 év múlva, mire a gyerekeimnek esedékes lesz az egyetem, lesz-e pénzem rá...de az a helyzet, hogy ezt te sem jelentheted ki 100 %os biztonsággal. lehet, hogy a fiad nem is akar majd egyetemre járni, hanem esetleg autót akar szerelni....akkor mit csinálsz? vagy az nem illik bele a tökéletes képbe?

"a kapcsolataiban nagyobb előnnyel indulni."

igazad van, majd az élet eldönti.....szerintem az a gyerek fog előnnyel indulni, aki megtanulta kezelni a kapcsolatait és nem az, aki úgy nőtt fel, hogy körülötte forog a világ.

a hsz elejére pedig csak annyit reagálnék, mert rohannom kell, hogy nekem is volt házam, örököltem az apámtól, de nem kellett, eladtam....nem éreztem magam tőle biztonságban. Sőt, csak a bajom volt vele.....te vagy az, aki nem tudja elfogadni az én/mi hozzáállásunkat a magántulajdonhoz, engem nem zavar, hogy neked van. nem a pénzed köt röghöz, hanem az ingatlan. Ha mi úgy döntünk, hogy elég volt ebből az országból, akkor max egy hónap és itt sem vagyunk, minden szálat örökre el tudok varrni.....az ingatlan ebben megakadályozna.

én nem irigylem a te "tökéletes"-en felépített anyagi függetlenségedet, ti támadtok engem.

Persze, akármit hozhat a jövő, csak ha már a kiindulási feltételekben is van helyzetelőny, az könnyebb megtartani, ezt kérlek vedd figyelembe.

Az pedig, hogy a magán intézményi oktatás-nevelés és az állami között nincs különbség- ugye te sem komolyan gondolod? Ha igen, akkor nem reagálok többet a felvetésedre. Néhány kivételesen szerencsés településen/intézményben előfordulhat, hogy egy ovis csoportban 10-12 gyerek van, akikre -nem váltásban, hanem folyamatosan- 2 szakképzett, nyelvet aktívan beszélő peadgógus jut- de azért nem ez az általános.

Ahogyan általános iskolában sem a kb. 15 fős osztálylétszám, ahol van idő eleget gyakorolni is, picit személyre szabottan végigvinni a tantervet- 25-30 főnél nyilván nem ugyanez a helyzet.

És akkor még nem beszéltünk a jó pedagógusok anyagi megbecsüléséről, komfortérzetéről, a pedagógus rendelkezésére álló tárgyi eszközökről, amit a tanítás szolgálatába állíthat (azért nem mindegy, hogy -kis túlzással- a tanárnő koslat a táblakrétáért munkaidő után vagy normális és adott a kivetítő vagy minden gyereknek a mikroszkóp az órán, van esetleg a tanárnak segítsége és nem kell fénymásolgatnia szabadidejében...ne köss bele, csak példák)

Ettől nem forog az én gyerekem körül sem a világ, hidd el. (A magánintézmény nem egyenlő a szabadossággal- csak azok fejében, akiknek savanyú a szőlő...)

Csak adott feltételek esetén pl. nem kell a tanóra felét felesleges várakozással töltenie pl. míg rákerül a sor, hogy legyen egy mágnesrúdja vagy megnézhesse a papucsállatkát a két működő mikroszkóp egyikében (vagy csak képen...), hanem még belefér egy zöldszemes ostoros is :) Vagy a minőségi tanóra után kisebb az esélye annak, hogy a nyári szünetet is fizetett korrepetálásra kell költeni, mert a tanár alkalmatlan vagy a gyerekre nem jut idő (ha sérült, lusta vagy tehetségtelen, az más)

...jajj az anyanyelvi környezetben való idegennyelvtanulás nálam akkor mást jelent, mint nálad.

Bár mi kétnyelvűek vagyunk, a volt férjem külföldi állampolgár, én is valóban nagyon jól beszélek egy idegen nyelvet és napi szinten is kommunikálok így a gyermekemmel- még ez sem az a színvonal, ami valóban versenyre kelhetne a külföldi idegennyelvi környezettel. Én ebben hiszek, ezt tapasztaltam, az általam ismert kutatások, nyelvészettel foglalkozó szakember is ebben erősített meg.

Igen, az én felfogásomban nem ciki a magyar mellett más nyelvet is magas szinten bírni :)

Szívesen veszem viszont a tanácsaidat, ötleteidet, hogy nálatok hogy megy egy vagy több idegennyelv oktatása iskolán belül vagy akár otthon is- mindenből lehet tanulni.

Annyira, de annyira előítéletes vagy.

Attól, hogy a gyerekemnek 18-20 évesen nem kell esetleg albérletben kezdeni, ettől még lehet életképes, értékes, nem elkényeztetett gyerek. Az otthonról hozott értékrend a meghatározóbb. Én meg tudom majd adni ezt neki (mert már megvan a forrása)- miért baj ez?

Vagy azt feltételezed, hogy a nálad jobb anyagi helyzetben lévők vagy kevesebb gyerekesek azok automatikusan nem foglalkoznak a gyerekeikkel, odalöknek neki mindent és oldják meg?

Ez ugyanolyan butaság, mint az, hogy a szegény családokban a pénzt mindenütt szeretettel pótolják.

Vagy igen, vagy nem.

Ahogy van jómódú, elkényeztetett gazdag családból származó gyerek, úgy van normális értékrendű is, aki meg tudja becsülni azt a "szerencséjét", hogy tehetős családba születik. Ez csak a szülőkön múlik.

Ahogyan van szegényebb családból is kitörni tudó gyerek értékes, szerető családtagokkal, úgy van súlyosan bántalmazó vagy elhanyagoló vagy a szociális hátrányait örökítő család is.

Ne általánosíts már, hogy azért mert a te gyerekednek te nem tudsz vagy nem akarsz valamit megadni, attól az enyém vagy másé automatikusan elkényeztetett világközepe lesz... mert ez így ebben a formában egyáltalán nem igaz és a két helyzet között semmiféle logikai kapcsolat nincsen.

Egyébként pedig nincs predeszinálva a gyermekem semmire. Ha egy jó asztalos válik belőle (aki valóban szereti a fát, szereti a munkáját, értéket tud teremteni), akkor nem az egyetemi tandíjával igyekszem majd segíteni neki, hanem szerszámokkal vagy üzletbérleti díjjal vagy amire épp szüksége lesz. Ez részletkérdés. Nekem nem ciki az, hogy tanult ember vagyok (a szüleimnek sem volt az), de ugyanígy becsülöm a jó szakembereket is, a barátaim között is van nagyon jó szakmunkás. Nem a végzettség az ember értékének, barátságainak legfontosabb mutatója, ebbe tapasztalatom szerint azok szoktak belekötni, akiknek vagy nincsen vagy azon túlmenően más nincsen :)

(bizonyára neked is feltűnt már tanulmányaid során, hogy milyen mértékben meghatározó a gyermek későbbi sorsának alakulása szempontjából a szülők vagyoni helyzete és iskolai végzettsége).

Nem tudom a jövőt, te sem. Igen, én is lehetek beteg (ezért van tartalékom erre az esetre, a TB mellett egyéb egészségbiztosítás és még EP tagság, önkéntes biztosítás sgb.), lehetek rokkant (ezért is vannak tartalékok), meg is halhatok mielőtt sikerülne felnevelni a gyermekemet. Ez igaz rád is.

De igyekszem a mindennapjaimat úgy élni, hogy a lehetőségeimhez képest a legnagyobb anyagi biztonságot megteremtsem. Ez pedig objektíven mérhető mindkettőnk esetében. Az esélye ezen hirtelen események bekövetkeztének a kettőnk életében nagyjából hasonló- személyeskedés helyett nekem van pénzügyi tervem erre az esetre. Természetesen az anyai szeretetet nem fogja pótolni az én megtakarításom és örökségem sem(te esedetben sem), de most az anyagiakra hegyezted ki nagyon a hozzászólásodat.

Nekem NEM SZÉGYEN, hogy szülőként az az egyik legfontosabb célom, hogy a gyermekemet támogassam, amennyire tudom. Hogy ez milyen módon valósul meg (minőségi oktatás, megtakarítás, ingatlanvásárlás, külföldi tanulás vagy az autószerelő műhely berendezésébe besegítés stb.) az már részletkérdés, DE VAN legalább.

...és ez nem zárja ki azt, hogy tiszteletre, a dolgai megbecsülésére, szerény, kedves embernek neveljem a gyermekem és én is ölben olvassak esti mesét. Hidd el, ez anyagiaktól független.

Ne keverd már az anyagiakat az érzelmekkel!

Úgy gondolom, hogy savanyú a szőlő...nincs ezzel semmi baj, csak nem kell megideologizálni azzal, hogy a te gyereked mennyivel jobb ember lesz, mert megtanul alkalmazkodni :)

Továbbra is azt az álláspontot képviselem veled szemben, hogy mindenkinek magánügye, hogy hány gyermeket vállal, nincs joga senkinek (neked sem!) ezért a másikat leszólni.

Nem vagy sem jobb, sem szebb, sem különb, mint itt bárki más, csak mert olyan az életed, amilyen.

Én sem vagyok egy hajszálnyival sem jobb nálad, mert az eddigi életünkben több lehetőségem és képességem volt tenni a (vélhetően) nagyobb anyagi biztonságért. A gyermekem sem rosszabb a tieidnél semmivel, csak mert nem egy hat fős családban él.

Örülök a sikeres életedhez, az értékrendeddel nem értek egyet, de ez cseppet sem baj. Az nagyon jó lenne, ha te sem ítélkeznél elhamarkodottan, előítéletesen.

Senki sem érdemli meg a gyermektelenséget, ha családot szeretne, a szegénységet, ha tesz érte, a kényelmes, biztonságos életet.

Utolsó én veled értek egyet.

Sokan, sokfélék vagyunk. Nem kell itt egymást támadni, hogy kinek miért van 1-2-3-4-5-6-7-8-sok gyereke. Ez van és kész. Mindenki a párjával együtt dönt.

A 4 gyerekes hozzászólónak üzenném, hogy én nem élnék úgy, mint ő, de ha jó neki így akkor ne erőszakoskodjon a véleményével lenyomni itt másokat.

A kérdésre: én 27 évesen szültem házasságba 2 gyerkőcöt, a testvérem 30 éves, a mai napig próbálkoznak.

kérdező: ne add fel és ami a legfontosabb, ne érezd magad bűnösnek és ne vedd figyelembe itt a negatív kommenteket.

Fel a fejjel!

" Néhány kivételesen szerencsés településen/intézményben előfordulhat, hogy egy ovis csoportban 10-12 gyerek van, akikre -nem váltásban, hanem folyamatosan- 2 szakképzett, nyelvet aktívan beszélő peadgógus jut- de azért nem ez az általános. "

elkerülte egy apró tény a figyelmedet: továbbra sem élek Magyarországon. Nem szeretnék nagyon mélyen belemenni az angol oktatási rendszer rejtelmeibe (ha érdekel szívesen beszélgetek róla, de ez már aztán tényleg fényévekre van az EREDETI kérdéstől), egy nagyon kicsi angol városban élek, ahol a nagyobbik lányom iskolájában pontosan 2% a nem angol anyanyelvű gyerekek aránya és a közoktatási infrastuktúra köszönő viszonyban sincs a magyarral. Itt minden gyerekre egyéni tantervet írnak (és tartanak be), nem azért mert fizetek ezért, hanem mert ez az angol rendszer, mindenkinek jut minden ingyen, az osztályban folyamatosan 2 felnőtt van legalább (volunteer-ekkel szinte minden nap több)....az oviban a lányoméknál a 25 gyerekre jut 6 !!!! szakképzett óvodapedagógus és akkor még a kisegítő személyzetről nem beszéltem. Az óvodában minden ki van írva magyarul is (nem szorulok rá, de ez a szabály). tudom, hogy ez nem a magyar helyzet, és ha otthon élnék és lenne rá lehetőségem én is biztosan szívesen járatnám a gyerekemet magániskolába, de itt se keretem nincs rá (évi nagyjából 10e font/ gyerek egy hely)se szükségem. Nem érzem úgy, hogy a gyerekem több lenne attól, hogy Kínába mennek osztálykirándulásra miközben a család belegebed a tandíj kifizetésébe. Itt kint magániskolába járni presztizs-kérdés, nem a túlélés záloga.

" akkor még nem beszéltünk a jó pedagógusok anyagi megbecsüléséről, komfortérzetéről, a pedagógus rendelkezésére álló tárgyi eszközökről, amit a tanítás szolgálatába állíthat (azért nem mindegy, hogy -kis túlzással- a tanárnő koslat a táblakrétáért munkaidő után vagy normális és adott a kivetítő vagy minden gyereknek a mikroszkóp az órán, van esetleg a tanárnak segítsége és nem kell fénymásolgatnia szabadidejében...ne köss bele, csak példák)"

erre nem tudok mit mondani, mert nem élek otthon és itt ilyen probléma nincs.

"csak azok fejében, akiknek savanyú a szőlő.."

tudom, hogy nem hiszed, de számomra nem az. Nem én támadlak téged (ahogy a múltban sem én bántottalak, nem az én férjem tehet arról, hogy neked egyedül kell gyereket nevelned---legalábbis remélem), egyszerűen máshogy látom a dolgokat, valószínűleg azért, mert más életutat választottunk magunknak. Sőt tudod mit: bárcsak minden egyedülálló anya így gondolkozna, mint te.....de ha szoktál itt vagy más fórumon olvasgatni, te vagy az első, akivel találkoztam, aki nem siránkozik, hibáztat (elsősorban másokat persze), hanem cselekszik úgy, ahogy ő jónak látja. De ettől még az ÉN életem nem rosszabb vagy értéktelenebb, mint a tiéd (tudom, hogy nem mondtad, csak mintha ezt próbálnád éreztetni velem, pedig tényleg nem érzem így, nincsenek kisebbségi komplexusaim, mert én "csak" egy housewife vagyok.....én válaszotttam, boldog vagyok így és nem is marad így örökre.....

" valóban versenyre kelhetne a külföldi idegennyelvi környezettel."

de az én gyerekeim kvázi-külföldön nőnek fel. ők persze ezt nem érzik külföldnek, mert itt születtek, de 2,5 évesen úgy ment oviba mind, hogy egyetlen mukkot sem tudott angolul. Nekünk nagyon fontos a magyar megtartása, ha megkérdezed a legnagyobbamat, hogy mi az anyanyelve, gondolkodás nélkül rávágja, hogy magyar.....2 nyelven beszél az ÉLETKORÁNAK megfelelő szinten. Ebből kifolyólag 1 év alatt úgy megtanult franciául (anyanyelvi magántanárnál, mert a suliban nem tudtak vele dolgozni, egyszerűen nem hagyta a többieket szóhoz jutni), hogy utolérte azt a csoportot, akik 3 évvel korábban kezdték és tanév végére le is hagyta őket.....most ott tartunk, hogy szólt a tanár, hogy el kell kezdje vele a középiskolás tananyagot "beszélgetni" mert ezek mellett a lányok mellett már nem tud fejlődni......nem zseni, hanem egyszerűen multiple-language child. Ennél többet nem tudok neki adni. Karatén japánul kapják az instukciókat, az én lányom az egyetlen, aki hiba nélkül követni tudja őket......nem csodagyerek a lányom, hanem kétnyelvű. mindehhez 8 éves.

"Igen, az én felfogásomban nem ciki a magyar mellett más nyelvet is magas szinten bírni :) "

az enyémben sem.

"Annyira, de annyira előítéletes vagy. "

nem vagyok az. egy leírt, hangsúly nélküli mondat alapján lepontoztatok, letámadtatok, de senki nem kérte, hogy fejtsem ki, miért gondolom így.....

"Attól, hogy a gyerekemnek 18-20 évesen nem kell esetleg albérletben kezdeni, ettől még lehet életképes, értékes, nem elkényeztetett gyerek. Az otthonról hozott értékrend a meghatározóbb."

ezzel is egyet értek, de lásd be, hogy a többség nem ilyen.....ahogy a legtöbb 4+ gyerekes családban sem gyakori a színvonal biztosítása.

"miért baj ez? "

nem baj....de az miért baj, hogy én nem akarom?

"Vagy azt feltételezed, hogy a nálad jobb anyagi helyzetben lévők vagy kevesebb gyerekesek azok automatikusan nem foglalkoznak a gyerekeikkel, odalöknek neki mindent és oldják meg? "

nem tudom milyen anyagi helyzetben élsz(nem is érdekel, ne vedd személyeskedésnek), de te sem ismered az enyémeket....mindig mindenkinél van valaki, aki jobb anyagi helyzetben van, ez nem határoz meg semmit. Az már sokkal inkább, hogy hogy viszonyul azokhoz, akik rosszabb helyzetben vannak....lehet, hogy te vagy az a kivétel, aki erősíti a szabályt a gazdagok között és akkor a kisfiad a legszerencsésebb emberek egyike, de azért nézz körül, nem ez a jellemző.....

"Ez ugyanolyan butaság, mint az, hogy a szegény családokban a pénzt mindenütt szeretettel pótolják.

Vagy igen, vagy nem. "

én nem vagyok szegény......sőt! persze ha nagyon sarkítani akarnánk, akkor nyilván igen, hiszen a férjem keresi a pénzt, nem én, de nálunk nincs(nem is volt soha) enyém-tiéd. Én ugyanúgy megveszek szemrebbenés (és a férjem engedélye nélkül) egy 300e forintos fényképezőgépet, mint te. Lehet hogy én is a szerencsések közé tartozom és nem az átlagba, de én a férjem mellett állok és nem alatta (vagy ahogy sok nő szeretné: felette)

"De igyekszem a mindennapjaimat úgy élni, hogy a lehetőségeimhez képest a legnagyobb anyagi biztonságot megteremtsem. Ez pedig objektíven mérhető mindkettőnk esetében."

számomra ez azért nem olyan égető probléma, mert a családunkban 2 felnőtt van. nyilván szerencsés vagyok (bár meggyőződésem, hogy egy párkapcsolathoz minden kell, csak szerencse nem, de erre majd kapok megint hidege-meleget, meg általánosítok stb de mindegy, akkor is így gondolom)

"személyeskedés helyett nekem van pénzügyi tervem erre az esetre"

nekem meg társam a problémák megoldására....(akinek én is a társa vagyok, ha neki akadna problémája)....de ez nem a személyed elleni támadás, hanem tény az ÉN életemben.

"Nekem NEM SZÉGYEN, hogy szülőként az az egyik legfontosabb célom, hogy a gyermekemet támogassam, amennyire tudom. ......DE VAN legalább. "

én is támogatom a gyerekeimet, de nem ők a célom az életemben.....tudom, hogy max 20 éven belül elmennek és nekem-remélem- akkor is lesz más, mert most is van.

"nem kell megideologizálni azzal, hogy a te gyereked mennyivel jobb ember lesz, mert megtanul alkalmazkodni :) "

nem ideologizálom, te veszel magadra minden mondatomat. Nem én találtam ki, hogy a testvér a legjobb dolog a világon, amit egy szülő a gyerekének adhat.....neked van testvéred? ha igen, milyen a viszonyod vele?

nem csak alkalmazkodni tanul meg (bár az sem elhanyagolható tulajdonság), hanem vigasztalni, félreállni ha kell, érvényesítani a saját érdekeit, ha úgy hozza a sors, együtt nevetni a másikkal, együtt sírni vele, megosztani az "anyagi" dolgokat (legyen az akár egy szelet csoki)......hát nem ezektől lesz egy ember felnőtt korában képes egészséges kapcsolatra?

mielőtt valaki megint félreérti, kiforgatja, én ugyan nem ítélem el az egy gyerekeseket, csak nem értek vele egyet....akkor ha annak anyagi megfontolás az oka.

"Továbbra is azt az álláspontot képviselem veled szemben, hogy mindenkinek magánügye, hogy hány gyermeket vállal, nincs joga senkinek (neked sem!) ezért a másikat leszólni. "

kérlek mutassátok már meg, hogy hol tettem ilyet....ti támadtataok nekem, hogy a "társadalom nyakára szültem" "kis bunkókat", akik a számukból adódóan csak szegénységben élhetnek.....szóval ki is az előítéletes?

"Nem vagy sem jobb, sem szebb, sem különb, mint itt bárki más, csak mert olyan az életed, amilyen. "

nem is mondtam ilyet.....az első hsz-omban kb 5 sorban leírtam a választ az eredeti kérdésre az ÉN szemszögemből....ti támadtatok rám.

...nem támadt rád senki.

TE pontosan ezt írtad (idézem):

"aki későn szül, meg is érdemli."

Kár veled tovább vitázni.

Egyébiránt nem kívánok veled a brit oktatási rendszerről vitatkozni, igaz én ott csak felsőoktatásban vettem részt, így a teljes palettáról nincs képem- igazad van :)

Igenis kritikán aluli volt az idézett hozzászólásod.

"aki későn szül, meg is érdemli."

...kicsit még gondolkodj esetleg rajta, hogy miért is.

Aztán ha van miért, talán lehet elnézést kérni az érintettektől- bár gondolom az (is) derogál :)

"akkor ne erőszakoskodjon a véleményével lenyomni itt másokat. "

én aztán nem erőszakoskodom.....letámadtak egy mondat miatt, csak kiálltam magamért. az egy gyerekes anyukában végre egy értelmes forumozóra akadtam, akivel lehet "vitázni", mert tud érvelni, nem csak személyeskedni.....nem akarok én lenyomni senkit, ez egy forum, lehet beszélgetni, bár az eredeti kérdéstől már eléggé messze jutottunk.

" ...nem támadt rád senki.

TE pontosan ezt írtad (idézem):

"aki későn szül, meg is érdemli."

Kár veled tovább vitázni. "

akkor egyszerűen csak félre értelmeztétek és kiforgattátok, magatokra vettétek.

megérdemli: hogy nem lehet a gyerekének kistestvére, pedig ő maga is szeretett volna több gyereket......megérdemli, hogy fáradt a játszótérre menni.....megérdemli, hogy néznie kell, ahogy a saját fia egy másik apukával focizik stb......és mindezt miért? mert ő ÉLT! a szülőképes (és megfelelő kapcsolatban és nem az utcán élő) "ÉLŐ" nőkről van meg a véleményem (amihez jogom van, még ha nektek nem tetszik akkor is), mert "ÉLNI" egy másik ember kárára nem más, mint önzés.....tőlem teheti, csak utána se siránkozzon.

".méghogy az angolszász országokban nincs különbség az állami és a magánintézmények között.."

nem mondtam hogy nincs különbség......azt mondtam, hogy nekem nem hiányzik az, amit egy angol magániskola PLUSZban adni tud......

".kicsit még gondolkodj esetleg rajta, hogy miért is.

Aztán ha van miért, talán lehet elnézést kérni az érintettektől- bár gondolom az (is) derogál :)"

feladom......azt hittem képes vagy átlátni a saját világodon, most már látom, hogy nem. semmi nem jó, csak úgy ahogy te gondolod....és a legrosszabb, hogy engem akarsz ilyennek beállítani. mégis én vagyok az, akit "elviselnek" 15 éve......

Nem vagyok alacsonyabb rendű nálad attól sem, hogy egy gyermekem van, attól sem, hogy elváltam. Kikérem magamnak.

Végtelenül ócska, sítlustalan az a beszólásod (és ez SZEMÉLYESKEDÉS), hogy téged elviselnek, engem meg nem...

Vágjak vajon vissza azzal, hogy nekem viszont nem a háztartási teendők az egyetlen elfoglaltságom és nem volt életcélom 4 gyermeket világrahozni és a "párom"-ra hagyatkozni eltartásban és minden másban, majd nagy mellénnyel itt osztani az észt minden nőnek, aki 30 felett vállal gyermeket vagy éppen nem vállal?

Ha neked nem lenne "párod", akkor mit tudnál felmutatni? A gyerekek után járó segélyt? :) Szuper tényleg.

De ok, lesüllyedek én szívesen a te szintedre, ahogy tetszik- eddig igyekeztem normálisan, kedvesen, példákkal érvelni, pedig te RÖGTÖN AZ ELSŐ hozzászólásodban beszóltál, hogy "aki későn szül, megérdemli".

Bármikor felveszem, veled a versenyt egészségi állapotban, fittségben, hidd el nekem, hogy tudok én is 30+ nőként és a volt férjem is (ugyancsak 30+) focizni a fiunkkal, a földön hasalva legót építeni és bármit, amit a kora megkövetel- döbbenetes, hogy te- nálam pár évvel fiatalabb, 4szer szült anyaként, nőként ilyet képes voltál leírni, hogy fáradtak vagyunk- mindezt az én hozzászólásomra. Te biztosan nem vagy fáradt, mire bevándorolt közép-kelet európai 4 gyermekes anyaként kiglancolod a házat, felügyeled a gyerekeket és megfizeted a férjed fizetéséből esetleg a kinti nem olcsó szolgáltatókat. :) Szuper, érezd úgy, hogy valóban a te életed a legszuperebb, legkülönb.

Gondolom vannak még itt páran, akiknek végtelenül irritáló az a stílus, amit itt megengedsz magadnak, mint ezek:

- aki későn szül megérdemli

- aki nem albérletben él, annak biztosan 30 éves hiteles háza van és abban nyomorog, míg te világot látsz (röhejes)

- neked 4 gyereked van, akik különbek lesznek, mert megtanulnak alkalmazkodni

- akinek nincs "párja" az már biztosan senkinek sem kell, meg elviselhetetlen

...ja és persze te egy igazi nagyság vagy- csak mert kimentél külföldre, ezért te úgy gondolod különb vagy itt bárkinél?

NEM vagy különb, a stílusod pedig cseppet sem segít ezen.

Te akárhogy is csűröd-csavarod, egy idegen országba (kényszerűségből) szakadt, eltartott nő vagy. Ez TÉNY és nem személyeskedés, mert nem minősítem az intelligenciaszintedet.

Tessék, te kérted ezt a felháborodott hozzászólást, most megkaptad. Őszintén kívánom, hogy mindig legyen egy aktuálsi "párocskád" akinek a hátán eléldegélsz, különben lehet, hogy még a nagyra tartott angol kisvárosodban is nehéz helyzetbe kerülsz a 4 gyermekeddel és a sedélyeiddel :)

Nem kívánok a további hozzászólásaidra válaszolni, mert borzasztóan irritáló, színvonaltalan a hozzászólásaid többsége.