35évesen te mire jutottatok sajat csalad témaban? Nekem belesajduk a szívem hogy masoknak már gimis a gyereke nekem meg nincs

34 évesen szültem az első babámat, most 36 évesen a másodikat. Nekem is volt egy spontán vetélésem, pedig rá is sokat vártunk. Tudom, el sem akartam menni az osztálytalálkozóra. Előtte volt a vetélésem, és akkoriban kellett volna születnie.:( Mindig csak bőgtem. Végül elmentem, és éppen ott kaptam meg annak az orvosnak a nevét, aki később babához segített.

Nem tudhatod, hogy mi miért történik, miért pont akkor. 35 évesen nem vagy még elkésve, de érdemes lenne orvosi segítséget kérni.

Amúgy mi örökbefogadtunk volna ha nem születik gyerekünk. Nekem ez is segített várni, hogy eldöntöttük, hogy ha egy éven belül továbbra sem sikerül, akkor elindítjuk az örökbefogadást.

Mire jutottam 35 évesen?

Most 37 vagyok egy 4 éves kisfiúval, akkor tehát 2 éves volt.

Mára egyedülálló édesanya vagyok, 35 éves korom előtt már megvolt a válás, de normális, emberi hangnemben zajlott és azóta is emberi a kapcsolatunk.

A gyermekünket közösen, házasságban terveztük, vártuk, készültünk rá. (nem fiatalon szültem, mert akkor még nem találkoztam a volt férjemmel, akivel ezt el tudtuk képzelni)

Most is kiegyensúlyozott vagyok (nem, nincs másik párkapcsolatom, egyelőre nem is érzem hiányát).

A kisfiammal nagyon jó körülmények között élünk Budapesten (nem, nem az apa lehúzásából, saját lakásom, saját megtakarításaim, nagyon jó munkám van a bankszektorban).

A szűkebb környezetemben én is azt látom, hogy a 30+ barátnőim többsége, aki nem házasodott vagy nem talált komoly élettársi kapcsolatot, az csak sodródik egyik komolytalan kapcsolatból a másikba, pedig már gyermeket, családot szeretnének- nem kicsit rá is görcsölnek erre.

Mindannyiuknak rendezett körülményei vannak, ők maguk is értékes, tanult emberek, szép, egészséges nők...mégis.

Olyan nők is vannak az ismerettségi körömben, akiknek 30 felett ugyanígy nem jön össze a baba és szomorú azt látni, hogy mennyi energia, pénz, kivizsgálások halmazain vannak túl továbbra is tanácstalanul, egyre reménytelenebbül. Volt olyan is, akinek erre a rágörcsölésre, sorozatos sikertelenségre ráment a házassága, a másiknak is a stabil párkapcsolata.

Ez szomorú.

Lehetséges, hogy csak a mikrokörnyezetemből általánosítok, de azt veszem észre, hogy egyrészt a tanulmányok (egyetem, gyakorlat vagy phd, doktori stb.) és az anyagiag miatt nagyon kitolódik a gyermekvállalás. Amikor pedig közel a 30hoz mégis lesz remény, elkezdenek próbálkozni a párok komolyan, akkor egyre többüknél derülnek ki mindenféle eü gondok, sikertelenség.

Úgy veszem észre, hogy sokkal több meddőség, kényszerű gyermektelenség van mostanában, mint 10-20-30 évvel korábban. Nem tudom ennek az okát én sem, de nem jó ez a tendencia.