35évesen te mire jutottatok sajat csalad témaban? Nekem belesajduk a szívem hogy masoknak már gimis a gyereke nekem meg nincs

22. válaszolónak (19. vagyok)

Mi az, hogy aki későnm szült, az meg is érdemli?

Ez nem volt sem kedves, sem elegáns hozzászólás részedről.

Most erre vágjunk vissza itt egy páran, hogy aki meg egymás után kb. 6 év alatt zsinórban 4-t is, az meg ne csodálkozzon, hogy nőgyógyászati gondjai lesznek?

Fujj, mindkét hozzáállást elítélem, a tiédet is.

Igaz, én a TE FELFOGÁSOD szerint "öregen" szültem, de biztos vagy abban, hogy ugyanolyan mindenki élethelyzete?

Mi van akkor, ha egy nő pl.

- egyetemre jár, akkor kb 24 éves korára végez- eleve van egy "hátránya" időben a szakmunkás barátnőjéhez képest, akinek már van ledolgozott 5-6-7 éve

- aki nem találja meg az élete párját 18-20 de akár 25 évesen sem, csak később?

- akinek éppen korábban, fiatalabb korában van olyan eü gondja, ami gátolhatja a gyermekvállalást, viszont meggyógyul később- akkor ő is megérdemli, vagy mi??

- aki személyiségéből fakadóan úgy érzi, hogy 22-23 vagy akár 25 évesen is inkább még várna egy kicsit, mert nincs kész az anyaságra, később viszont pár év múlva megérik rá emberileg is? Akkor ő is lekésett szerinted?

- aki a gyermekvállalást HOZZÁD HASONLÓAN nem valami albérletbe tervezi 4 vagy ennél több gyermekkel, hanem ennél legalább egy hajszállal biztosabb egzisztenciával érzi magát bebiztosítva- akkor ő is szerinted szemétre való, mert nem úgy szüli a gyermekeket sorban, mint te tetted?

- aki inkább 1 vagy 2 gyermeket vállal, mert ennyire érzi magát vagy a családi körülményeit vagy az anyagi helyzetét biztosnak- akkor szerinted ezek a nők sem érnek semmit, mert te "nagyobb és csodálatosabb anya vagy" mert 4-t szültél, míg más csak általad lenézendő "csak" egyet vagy kettőt?

- aki nem akar vagy a szamája miatt nem tud/nem célszerű évtizedekre kiesni a munkából és nem érzi azt, hogy a főállású anyaság szellemi értelemben is kiteljesítené- vagy úgy gondolod, hogy a te csodálatos életed az egyetlen követendő példa?

Miért kell így leszólni másokat, hogy "érdemeljék meg"?

Ez egyáltalán nem volt szép tőled és hidd el, hogy a te házad táján is bizonyára akadna épp elég kifogásolnivalója másnak is- de biztosan ez a követendő cél?

Nem tudnád megengedni másnak is, hogy úgy élje az életét, ahogy szeretné vagy ami az értékrendjéhez közel áll?

Ha egy gyerekkel, akkor annyival, ha később szülve, akkor úgy- te pedig még ettől függetlenül is boldog és szerencsés embernek tudhatod magad, hogy van 4 szép, egészséges gyermeked, akiket fel tusz nevelni tisztességgel, el tudod őket indítani az életben, tudod biztosítani számukra érzelmileg és anyagilag is az általad optimálisnak ítélt szintet.

Hidd el én is, pedig az egyetlen gyermekemmel, egyedülállóként, a saját házammal, a jó munkámmal és a jó életszínvonalunkkal mégis általad lenézendő vagyok :)

Azért legyen szép napod.

23-as szívemből szóltál. :)

Én 27 éves vagyok, 2 éve vagyok férjnél, másfél éve volt az első próbálkozásunk, nem jött össze a baba még, igaz, eddig nem is nagyon jártunk utána.

A férjem 35 éves, nagyszerű ember.

Tudod, nem értem, hogy miért kell elítélni, leszólni másokat, fogalmad sincs róla, hogy mások hogy élik az életüket, én pl. neked tudnám mondani, hogy te azoknak a nőknek a pénzéből élsz, akik nem szültek még. Olyan vagy, mint a sógornőm gondolom, ő is 33 éves, ő a 3. gyermekét várja, életében talán 2 évet dolgozott összesen, de azért jó várni a sült galambot, ugye? Most biztos jön az, hogy nem, te dolgozol, megteremted stb.

Lehet, nem is érdekel, de az, hogy másokat ilyen szinten leszólj, számomra elég primitív hozzáállás. Nem is csodálom, hogy inkább szülsz, mert valószínűleg IQ alapján nem kellesz sehova.

már bocs de ha régen is segélyekre meg egy pasira alapoztad a gyerekvállalást talán jobb is ha nem jött össze,

remélem mostmár saját keresetből tervezed

Hogy ma hazánkban a kérdés, "gyerek mikor és hogy" milyen rossz állapotban van, tükrözi az utolsó néhány hozzászólás.

"és nem pelenkások/ovisok. aki későn szül, meg is érdemli." 22

- ezt az egyáltalán nem ítélkező, hanem TÉNYSZERŰ megjegyzést, hogy akkor, mikor már valami alkotó, értelmes munkának van itt az ideje - életkor, érettség, biológiai szempontok szerint is-, hihetetlen milyen arrogánsan támadták le, nagy összefogásban magas pontszámmal, a kérdést súlyosan offolva az irigy, gyűlölködő, gonosz és önző, a pontozáshoz nagyon értő, máshoz viszont nem értő nők.

(igen,kedves, rólad van szó, akinek most ott remeg a dühtől a keze a rossz ponton)

"te azoknak a nőknek a pénzéből élsz,24"

Óriási aljas hazugság: a helyzet az, hogy ennek a 24-nek íróját fogják a 22-es gyerekei eltartani, minthogy most mi tartjuk el a nyugdíjasokat - ez így működik, máshogy nem is tudna. De ha ennyire gyerekgyűlölő, antiszociális, önző, élvhajhász marad tovább a társadalmunk, akkor elég hamar elérjük a kínai helyzetet ilyen szempontból: ott nincs semmiféle nyugdíj, a fiatalok eltartják az öregeiket (és teszik is, mert hagyományuk szerint tisztelik az időseket. itt, önző, élvhajhász társadalmunkban nem működne ez, tehát jobb lenne elkerülni)

"így sikerült gyártanod a társadalmunknak 4 kisbunkót #25"

Aki képes lebunkózni egy gyermeket -ismert, vagy nem ismert, mindegy-, és így beszélni egy ember születéséről "gyártani" - az jobb ha nem "gyárt" utódot. Ne szaporodj,kedves #25, óvd meg a társadalmat, a fórumokat magadtól is. Ja, persze csak ehhez értesz.. Na mindegy.

na,nyomás, pontozzatok nénik!

---

Kérdező, valószínű egy magánklinikát kellene felkeresni, hogy teljesen felmérjék és kezeljék a helyzetet. A sok évig tartó fogamzásgátló szedése is okozhat elfajulásokat.

A múltat engedd el, nem büntetés, nem "ugyanaz a lélek".

Ne rágódj semmin. A jelenben kell megoldani a problémáinkat, mindig.

Én csak válaszoltam a kérdésben feltett kérdésre, történetesen hogy ÉN hová jutottam a harmincas éveim közepére CSALÁDI szempontból......nem tehetek róla, hogy az én életem ennyiőtöket ilyen rosszan érintett, bár azt mondják, hogy ha sok az irigyed, akkor valamit nagyon jól csinálsz.

nem én voltam az, aki ezt a kérdést szétoffolta, de mivel a személyemet-ismeretlenül is-támadás érte, ezért had reagáljak rájuk:

-25 éves koromig egyetemre jártam, azért szálltam ki a vége előtt fél évvel, mert beláttam, hogy nem szeretnék egy lenni a "magát borzalmasan sokra tartó alibi diplomájától"- típusú nőknek. (nem valami manager-képzésre jártam, a történelem és a földrajz is meglehetősen jó agyat, de ha nem is azt, legalábbis jó emlékezőképességet igényel) A férjem szintén egyetemre járt, de ő is abba hagyta, mert van egy olyan szakmája, amit szeret és az egyetemi papírja lehet, hogy magasabb végzettséget biztosítana számára, de jobb életet biztosan nem. Egyetlen dolgot bántunk meg, hogy vártunk ezzel 24 éves korunkig és nem jöttünk 2 évvel korábban.

-nem a semmire szültem a gyerekeimet, hanem biztos anyagiakra. Igen albérletben élünk, de nem azért, mert nem tudnánk venni saját házat (30 év hitelre, mint ti). Azért élünk így, mert mi szeretünk mobilak lenni, a saját ház meg csak röghöz köt. Ráadásul minden vele felmerülő költség minket érintene, így meg nem.....míg te kerítést javítassz, meg fested a nagyszobát, addig én járom a világot a 4 gyerekemmel.

-köszönöm az aggódást, de nincsen semmi olyan nőgyógyászati problémám, ami akár neked is lehetne. 3 nőből 1nek van miómája a 30 éveiben, később ez az arány csak rosszabb lesz és semmi összefüggésben nincs a korábbi terhességek számával. Nyilván azt sem tudod, hogy a változó kort 3 szakaszra osztják és az első bizony elkezdődik 35 éves kor körül.

-Nem tartassz te el az én gyerekeimből egyet sem, engem meg aztán főleg nem, mivel egyikünk sem él Magyarországon. És nem, nem gazdasági menekültek vagyunk, annál mi sokkal régebben vagyunk itt. Bár gondolom nem érdekel, úgy kerültünk ki, hogy a férjemet, mint SZAKembert, megkereste egy angol cég egyik munkatársa, hogy nekik pont ilyen képzettségű emberre lenne szükségük, lenne-e kedve......volt. Így mára 6 embert tud olyan színvonalon eltartani, amiről te egész egyetemi éveid alatt álmodtál.

-az élősködő megjegyzést kikérem magamnak. nem kapok az államtól semmit, ami nem jár alanyi jogon a gyerekeimnek. Ás ha ez nem lenne elég, ezt a pénzt egy az egyben rájuk is költöm. Az én kis "bunkóim" közül kettő 3 nyelven beszél, ebből kettőn anyanyelvi szinten és a harmadikon is úgy, ahogy otthon kb az érettségi jutnak el. Emellett úsznak, karatéznak, fociznak és táncolnak. Boldog gyerekkoruk van, nem szenvednek szükséget semmiben, sem anyagilag, se szeretetben, mert van egy olyan felnőtt mellettük, aki a nap 24 órájában a rendelkezésükre áll.

-Nem tudom hol mondtam olyat, hogy csak az én utam a jó, vagy hogy mindenki rossz, akinek egy vagy két gyereke van. Az a helyzet, hogy a saját nyomorúságotokat láttátok bele az én egyetlen mondatomba, hogy "aki későn szül az meg is érdemli"......egyetlen hibát követtem el, azt hittem szabad véleményt nyilvánítani. És a véleményem továbbra is ez. Ráadásul az ilyen anyák nem csak saját magukkal tolnak ki, hanem a gyerekkel is. A sógornőm 37 évesen szülte az elsőt, most meg állandóan azon kesereg, hogy "milyen jó lenne egy kistesó, dehát már 39 éves"....nem volt stabil kapcsolata? de volt....19 éves kora óta a sógorommal van. Nem volt hová? de volt.....Ő élt és dolgozott, amíg én pelenkáztam.....ő akkor piszkált engem, meg fennhangon köpködött, most meg én mosolygok a bajszom alatt. Számára nagy kihívás lemenni a játszóra, mert ő állandóan fáradt (én is az leszek 40 évesen, de nekem akkor már nem kell mennem ilyen helyekre).....mint mondtam nem élek Magyaroszágon. Errefelé sokkal gyakoribb a 40 körüli szülő, mint otthon, senkit nem érdekel, senki nem rökönyödik meg. Én sem, engem nem érdekel ki mit csinál, amíg nem támadnak nekem, hogy a "társadalom nyakára szültem", "bunkók a gyerekeim" stb.....az a helyzet, hogy ha borul a nyugdíj rendszer és a családra épül majd megint a társadalom, nekem lesz kihez fordulnom....neked lesz?

Van a lányomnak nem egy olyan osztálytársa, aki ilyen késői gyerek. Az apja pont olyan, mint az én 63 éves apósom.......nem fogtok róla meggyőzni hogy ez egészséges.....és a gyerek is érzi, mert az én férjemmel áll le focizni, míg az apja vedeli a sört a padon.

-megelőzendő az egyetlen támadási lehetőseget: nem vagyok 100 kiló, sőt a többségetek élőben meg se mondaná, hogy 4 gyerekem van, mert nem járok melegítőben és a hajam sincs lenőve. Engem nem zavar, hogy a férjem tart el, mert őt sem zavarja, nektek meg semmi közötök hozzá. Magasabb szinten beszélek egy nyelvet, mint ti a diplomátokhoz kötelező tartozékként társuló középfokútokkal.....itt kint elvégeztem egy szakmát, nemsokára megnyitom a saját vállalkozásomat......szóval pontosan oda jutok 35 éves koromra, mint ti, egyet leszámítva: nekem már nem kell aggódnom a gyerekkérdésen.

Kérdező, ez nem neked szólt, bocs az offért, de senkinek nincs joga ilyen módon személyeskedni ismeretlenül.

na, lehet lepontozni----ismét. Mikor nyomkodod a piros kezet, jusson eszedbe, hogy az igazság annak fáj a legjobban, akit érint.

19. és 23. válaszoló vagyok ismét.

Szuper, hogy így leírtad normálisan a körülményeidet előző (és 22.) válaszoló :)

Látod, ha kicsit nyugodtabban, bővebben fogalmazol és nem vetsz oda egy sértő mondatot a többieknek, hogy megérdemlik, máris jobb az összkép :)

Azért engedd meg, hogy ebben az utolsó kommentedben is felhívjam a figyelmedet néhány általánosításra, csúsztatásra, akár ugyancsak felindulásból írt, picit lenéző, sértő megjegyzésre- a saját példámon keresztült (tudod az egyedülálló édesanya vagyok)

1- miből gondolod, hogy 30 éves futamidejű hiteles házam van (vagy bárki másnak)? képzeld NINCS, így hozzád hasonlóan (akár könnyebben is) megadatott nekem is, hogy tanult, világlátott ember lehessek, ha akarok. Általában szerintem ANYAGILAG előnyösebb helyzetben vannak azok a párok, családok, ahol későbbi a gyermekáldás (most tekintsünk el attól, hogy milyen okból), mint azoknál, ahol a huszas évek legelején születnek a gyerekek. Természetesen mindig vannak kivételek, de a többség azért hosszú évek alatt gyermek nélkül, esetleg egyedülállóként könnyebben megalapoz egy biztosabb, magasabb szintű egzisztenciát, mint azok, ahol a családi költségvetésből már hamar a gyermekek is részesülnek.

Ez alatt természetesen kinek-kinek a saját erőből összehozott dolgaira, fizetésére stb. gondolok.

A szülői ajándékok, örökségek más dolog- de sajnos a később házasodók, gyermeket vállalókra is inkább jellemző, hogy esetleg már a nagyszülők nem élnek, így örökölhetnek adott esetben.

2- hogy mitól vagy te mobilabb anyagilag pl. nálam, azt nem tudom. Attól, hogy van ingatlantulajdonom (tehermentes:), még nem gátolna abban, hogy ha lehetőségem adódik, külföldi kiküldetésbe menjek pl.

Akkor legfeljebb kiadnám a lakásomat valakinek (pl. nektek is akár :)) és az abból származó bevétel is gazdagítana. Ellenben a te mobilitásodból legfeljebb a munkabér oldalon származna hasznod, az albérleted VAGYONI szempontból 0 Ft értékkel bír, így hasznot sem termelhet.

Azt már meg sem említem, hogy nekem ezzel mindig, minden körülmények között van hová haza jönni akár külföldről is. Valóban, festeni kell, javítani-karbantartani kell- de erre is lehet pénzügyileg tudatosan előtakarékoskodni (pl. lakáskassza), illetve azért az ingatlanom piaci értékéhez képest éves szinten ez elenyésző összeg ám :)

(nem kell az utolsó időre hagyni és romosságig várni, ennyi a titok)

3- attól, hogy ingatlanom van, vannak és lehetnek mobil megtakarítási formáim is. Gondolok itt pl. arra, hogy megtakarítási számlán pár havi nettó jövedelem azért elég szokott lenni a legváratlanabb kiadásokra is- és ehhez nem kell eladni az ingatlant, megterhelni sem (...és azt nem is említem, hogy nekem ez az opció tovább növelheti a pénzügyi biztonságomat, bár nem használom, de van olyan tulajdonom, ami terhelhető, tehát viszonylag likvid pénzforráshoz- hitelhez- akkor is hozzájutok, amikor te az albérletben nem). Nem ragozom ezt tovább, de számomra természetes az, hogy vannak tartalékaim, szinte minden általános élethelyzetre és vésztartalék is- így kár azon rugóznod, hogy akinek ingatlantulajdona IS van, annak már biztosan nincs számlapénze, befektetési jegye, TBSZ számlája vagy kincsátrjegye. Jelentem van- így semmivel nem érzem magam hátrányban hozzád képest anyagilag, SŐT.

4- a fentiek miatt veled ellentétben az a szinte megfizethetetlen biztonságom is megvan, hogy - mivel nincs szükségem arra, hogy bárki is eltartson- ÖNÁLLÓAN tudok dönteni az életminőségemről, a kiadásaimról a saját lehetőségeimen belül. Nekem nem kell attól rettegnem, hogy ha a társam elveszíti a munkáját, akkor rögtön 6 ember marad nehezebb helyzetben (nálatok akár fedél nélkül is ugye...), nem vagyok kiszolgáltatva a kapcsolatnak akkor sem, ha valamiért az tönkremenne.

Igazán bízom abban, hogy a te házasságod szilárd és minden próbát kibír, de azért ha mégis válásra kerülne a sor, azért kíváncsi lennék, hogy egyedül tudnád-e biztosítani a 4 gyermeked ellátását a jelenleg megszokott színvonalatokon. Valószínűleg csak nehézkesen.

5- a 4 gyermeked taníttatása, különféle hobbijaik, nyelvtanulásuk, utazásuk stb. támogatása jelentős összeg lehet, akár a minőségi oktatás is. Ti erre bizonyára rendelkeztek megtakarítással- ahogyan én is a fiam számára. Bevallom neked őszintén nehezen tudom elképzelni, hogy albérletfizetés mellett neked mind a 4 gyermekedre egyformán fog jutni jövedelmed akár magánintézményi térítési díjra, külföldi tanulmányútra, nemzetközi, anyanylevi környezetben nyelvtanulásra, első kis lakásra stb.

Nos, az én egyetlen fiamnak ezt meg tudom adni. Lehet, hogy négynek már nem tudnám vagy csak alacsonyabb színvonalon. Egyébként minden indulat nélkül, komolyan érdekelne, hogy hosszútávon (tehát nem a pelenkás-bölcsis korban, amikor még öröklik szinte egy az egyben a cuccaikat stb.) hogyan képzelitek el ezt vagy mit gondolsz, milyen anyagi lehetőségeitek lesznek- csak mert az egyetemi tandíj sem 2 Ft és remélhetőleg mind a 4 kicsid tehetséges lesz valamiben.

..az pedig már messzire vezet, hogy valóban hosszú távon, mondjuk 20 éves viszonylatban melyikünk gyermeke fog pl. a munkaerőpiacon, a kapcsolataiban nagyobb előnnyel indulni. Majd az élet eldönti.

Én addig is igyekszem az én lenézett ingatlantulajdonosi életemmel és a lenézett számú, egyetlen gyermekemnek minden erőmmel segíteni a minőségi oktatását, az életkezdését saját kis kezdő lakásában, a jelenlegi magánintézényi nevelésével-oktatásával, a minőségi környezettel stb.

Minden jót neked.