Mit gondoltok a régi nevelési módszerről, titeket hogyan neveltek fel?

Néha kaptam fenekelést (fakanál, műanyag játékkard, egyszer ruhaszárító kötél), egyszer fordult elő, hogy más előtt. De mindig magyarázat is volt utána hozzá, meg elbeszélgetés. Inkább a leszidás volt a jellemző nálunk. Néhány pofont is kaptam. Nem tudom, de ez természetesnek tűnt akkoriban, a többi osztálytársam meg haverom is kapott odahaza időnként verést. Nem dőlt össze tőle a világ. Sohasem haragudtam ezért a szüleimre és igen, igazuk is volt általában.

Csak ma megy ez a finnyogás, hogy "jajjj, nem szabad megütni azt a gyereket!" Ha egy szülőnél kizárólag abból áll a nevelés, hogy üt, akkor az tényleg a nevelés csődje. De ha néha elcsattan egy-egy pofon, vagy kap a gyerek a fenekére, az nem a világ vége.

Pontosan. A gyerekek sajnos ma olyan világban nőnek fel, hogy tisztában vannak a "jogaikkal", és nagyon hamar kiismerik, hogy hiába mond anya, apa bármit, ha az ellenkezőjét is cisnálja, nem történik semmi, esetleg megint mond valamit.

Én úgy gondolom, hogy egy nevelés lényege, hogy következetes legyen. Ha valamit egyszer elnézek a gyerekemnek, azt ő többször is meg fogja tenni. És igenis használni kell a büntetéses rendszert is. Kinek melyik módszer szimpatikus. Lehet az eltiltás valamitől (számítógép, tv, játszótérre, barátokhoz menés, sport), csak az nem mindig jó, mert nem biztos, hogy a gyereknek arra van szüksége, hogy eltiltsam a sporttól, vagyis nem feltétlen tesz jót, pluszban sok gyerekre nem lehet vele hatni, mert nincsenek olyan dolgaik, amik nélkül ne bírnának ki pár napot. De itt szerintem jó lehet az, hogy mondjuk, jó, akkor ma nem megyünk le a játszótérre (kicsi gyereknél), nem megyünk el fagyizni (pedig be volt ígérve).

Aztán lehet még a menj a szobádba és gondolkozz egy kicsit. Ez is hatásos is lehet, meg nem is. Ha a gyerek tényleg rájön magától, hogy rosszat tett, végiggondolja, akkor rendben, és után kicsit higgadtabban mindkét részről el lehet vele beszélgetni.

De vannak esetek, amikor jól jön a popsira, kézre ütés. Pl. felesleges lenne eltiltani valamitől a gyereket, amikor meghúzza a macska farkát, viszont azzal, hogy rácsapunk a kezére, mégiscsak valamilyen szinten tudatosítjuk benne, hogy az egy negatív dolog.

De. Mindemellett nagyon fontos a dícséret is. A jót és a rosszat ugyanúgy értékelni kell. Egy köszönöm, ha segít (és ezt már kicsi korban el lehet kezdeni: segíts anyának összepakoni, és ha segít, köszönöm), egy fagyizás, ha jó jegyet kapott, egy finom süti, ha jól viselkedett vendégségben (kicsiknél), pluszban dícsérő szavak.

És így fogja a gyerek megtanulni elkülöníteni a jót és a rosszt.

Nem tudom milyen pálcás verésre gondolsz. Én ugyan már 40 éves vagyok, de ez már nem volt divat a mi időnkben sem. Sosem vertek, ugyan úgy neveltek, mint a mostani illetve titeket 20 éveseket, ahogy itt olvasgatom. Nagyon jó baráti kapcsolatunk volt, főleg anyuval, a mai napig is, de apu sem bántott sosem, legfeljebb ha kellett az ő feladata volt erélyesebben rám szólni.

Nekem is van 2 gyerekem, elég nagyocskák már, de sosem vertem el őket, ennek ellenére jó gyerkőcök, nincs velük gondom.