Mit gondoltok a régi nevelési módszerről, titeket hogyan neveltek fel?

Engem (minket) rendkívül humánusan és modern elvek szerint neveltek.

Nem vertek soha, ha rossz jegyet kaptam, ritka volt a bünti, inkább anyu annyit mondott "magadnak tanulsz, nem nekem". ÉS akkor az úgy rosszul esett. Nagyon jó eredménnyel végeztem az általánosban, a gimiben is mindig jó tanuló voltam, most jogi egyetemre járok.

Ha vhova menni akartam, és nem tetszett neki, akkor kérte, hogy indokoljam meg, miért is engedjen el pl:11ig a barátnőmhöz. És aztán kompromisszimut ajánlott, hogy csak akkor mehetek, ha nem vezetek ergo ő jöhet értem. Tehát sosem volt tiltás nálunk. Cigire azt mondta, "szívjad, de egyszerre kettőt". Sosem éreztem késztetést a dohányzásra. Vhogy nem volt meg a kihívás :)

Annak ellenére, hogy nekem az anyukám inkább a barátnőm, tisztelem és szeretem, bár tény, hogy kicsit szabadabban beszélek vele, mint ha "csak" az édesanyám lenne.

Ha nekem gyerekem lesz tuti, hogy én is így fogom nevelni. :)

21/L.

Hát elég elvetemült dolog. Én utálom az ilyen szülőket, sőt azokat is akik túl szigorúak, és folyton lelki terrorban tartják a gyerekeküket. Meg általában azokból lesznek a legrosszabb gyerekek (persze titokban) akiket otthon folyton cseszegetnek a szüleik.

Egy gyereket szeretettel kell nevelni, és ő nem egy eszköz, amivel villoghatunk másoknak, hogy milyen jó tanuló/jajj milyen jó lány 25 éves és még szűz.

És aki a gyerekét megveri sztem ugyanolyan bűnt követ el mintha megverne valaki mást. Csakhogy ezt nem bünteti semmi.

Szia!

engem soha nem vert meg az anyám, ha rossz jegyet hoztam, a falhoz is csak azért állított néha hogy egyenesebben menjek. Pedig azt félig meddig nevelési célzattal csinálta, de akkor is arccal kifelé álltam ott és jót mosolyogtam, hogy "számolj el 60ig" , után meg megdicsért, hogy milyen szép egyenesen tudok menni:)) Na , ez volt a "legkegyetlenebb" nevelési módszere. Keményebbekkel (pl. pofon, verés) én se értek egyet!

hát, én azért szoktam kapni, dehozzá kell tegyem, lány létemre néha táncoltam az idegeiken.

magam nem vagyok a verés híve, de néha egy pofon pont elég megalázó tud lenni, hogy az ember elgondolkodjon. de a verés semmiképp, mert nem segít semmin, csak ellenségesebbé teszi a gyereket.

viszont a régi, szigorú nevelési módszerekkel egyet értek. nagymamám tanárnő volt, ma már nyugdíjas és azt mondta, hogy ő az utolsó 5 éve alatt többet idegeskedett, mint az azt megelőző 30 évben. régen volt fegyelem, a tanárnak tekintélye, ma már ebből semmi se maradt. borzasztó nehéz tanítani, idegörlő. úgyhogy valami el lett rontva a neveléssel, de kicsit sem a verés hiányzik, inkább úgy általában a fegyelmezés, főlega szülők részéről. anno elég volt csak anyumra nézni és tudtam, hogy ezt meg azt nem lehet. ma meg a gyerek azt csinálja, amit akar.

A szép szóval nevelés eredménye látszik a mai tiniken.Sok olyan kommentet lehet olvasni,hogy utálom az anyám,mert 14-15 évesen nem enged hajnalig bulizni,vagy a barátom nem alhat itt.És a többi fiatal még bíztatja is,hogy fiatal vagy,most kell élned.Az egyiknek sem jut eszébe,hogy a szülő tartja el,ő felelős érte.

Nem vagyok híve a verésnek,de néha egy fenékre verés vagy pacsi a kezére szükséges.A gyereket már csecsemő korában rendre kell szoktatni.Két evés között maradjon az ágyában,és éjjel is aludjon.Ha sír,akkor nem kell felvenni.A sírás még egyetlen gyereknek sem ártott meg.Csak a mai "okosok" állítják,hogy ettől sérül a lelke.(Mellesleg ez is amerikából származó szemlélet)Azután panaszkodnak,hogy a gyerek hisztis és nem bírnak vele.

Meg kell neki tiltani,már 7-8 hónaposan,amit nem szabad.Ha nem elég a szép szó,vagy más módszer,akkor egy-egy fenékre ütés használhat.

Az iskolai teljesítményét pedig nem lehet csak szóval értékelni.A kamaszok mindig is lázadtak a szülő véleménye ellen.Ha rossz a magaviselete az iskolában,vagy azért hoz rossz jegyet,mert lusta volt,vagy tanulás helyett mással foglalkozott,akkor elkell ugyan beszélgetni vele,de meg is kell büntetni.Zsebpénz elvonás,nem mehet el otthonról,stb.Csak így tanulja meg,hogy felelősséggel tartozik a tetteiért.

A másik fontos dolog,ami a mai fiatalok neveléséből hiányzik:nem tanulják meg becsülni a munkát és a pénzt.Már a pici gyereket is be kell vonni a házimunkába,a család gazdasági életébe,és meg kell tanítani a pénzzel bánni.

Azt pedig már kisgyerekként is tudnia kellene,hogy a szülő az irányító,nem pedig a gyerek.

Ehhez pedig felelősen gondolkodó szülő is kell.

Aki alkoholista,vagy agresszív a családjával,annak nem való gyerek.

Utolsóval egyetértek.

Nem fogom verni a gyerekem. De egy fenékre csapás, kézre csapás senkinek nem árt meg sőt. Én is kaptam az édesanyámtól, édesapámtól. Két kezemen meg tudom számolni, hogy 15 év alatt hányszor. Nem haltam bele, nem vagyok depressziós, nem utállom a szüleim. De megtanultam tisztelni őket, és eszembe nem jutna olyat mondani nekik, hogy "hülye vagy", meg "te k*rva", mert hallottam már ilyet is, ismerek rá élő példát. Eléggé szomorú.

Engem megtanítottak tiszteletre, udvariasságra, illemre. Ezt én is meg fogom tanítani a gyermekemnek.

Én az egyik előző hozzászólóval ellentétben azt gondolom, hogy a gyerekkel igenis el lehet beszélgetni, meg kell neki értelmesen mondani. Nagyon rossz tud lenni, amikor ott vagy kamaszkorban, tizenakárhány évesen, és valamire megkérdezed, hogy miért, erre meg jön a válasz, hogy csak, mert én azt mondtam stb. Nekem is ezt csinálták eleinte a szüleim. Azután elmondtam nekik, hogy ha megindokolják a dolgokat, akkor megértem, és felfogom, és nem fogok ellene "lázadni".

Szerintem igenis meg kell beszélni egy gyerekkel, hogy ha valamit nem szabad, azt miért nem. Nem kell engedni sem a gyereknek, ha nem akarok (pl. nem fogom 13 évesen bulizni engedni, mondjon akármit), d joga van tudni, érvelni is. Vannak olyan dolgok, amikben lehet kompromisszumot kötni. Én anno úgy kaptam állatot, hogy először nagyon ellenezték. Megkérdeztem, miért. Elmondták, hogy azt gondolják, nem fogom gondozni, és rájuk hárul, nekik pedig nincs erre szükségük. Én megígértem, hogy gondozni fogom, ha nem így látják, visszavihetik. Így is hoztuk el a görényem, nem lett ugyan visszavive, de megbeszétlük a tenyésztőlől, hogy visszavihetjük, ha nem sikerül. Sikerült.

És mindenki boldog. Szóval vannak dolgok, amikben lehet engedni, van, amiben nem, de joga van tudni a gyereknek is, hogy miért.

Én néha el tudok borzadni, amikor azt látom, hogy a mai fiatalaok mennyire nincsenek megnevelve. Szörnyű.

15/L

Szia.

A 17:49-es válaszolóval egy cipőben járok: én Anyukám is tanárnő volt (5 éve nyugdíjas). Általános iskolában tanított felsősöket és az utolsó időszakban Ő is idegroncs volt.

Olyanokat mesélt, hogy azt hittem bemegyek és beledöngölöm a földbe a tanítványát!

Egy szaros kis 12-13 éves hogy jön ahhoz, hogy olyat mondjon a tanárának, hogy "Kva anyád!"?????

Pedig halál nyugodtan megteszik! És ha a tanár kezet mer emelni a gyerekre, akkor annak bemegy a családja és megtépi a tanárnőt.

Még azt hittem, hogy az én osztályomban annak idején rossz gyerekek jártak... Hát, ezekhez az állatokhoz képest kisangyalok voltunk!!!

Mesélte Anyukám, hogy amikor Ő általános iskolás volt és késett az óráról a tanár, a gyerekek önmaguktól felálltak és hangosan mondták a szorzótáblát! Így várták, hogy megérkezzen a tanár.

Természetesen körmösöket is kaptak, ha rászolgáltak.

Ja, és akkoriban ha a tanár megszidta, megütötte a gyereket, akkor a gyerek még otthon is kapott a szüleitől egy letolást vagy pofont. Tehát nem a tanárnak támadt a szülő, hanem a gyereket próbálta arra nevelni, hogy ez többé ne forduljon elő.

Én sem vagyok a verés híve. Anyukám soha nem ütött meg, mégis becsületes, tisztességes emberré váltam.

De ha a régi pálcás, nadrágszíjas nevelést kell összevetnem a mai "leszarom, hogy hova mész és mit csinálsz" neveléssel, akkor egyértelműen az előzőre szavazok.

Nem vagyok a verés híve, nem jó a gyereknek. De ha szükséges, néha egy pacsi vagy fenékre verés helyére teszi a dolgokat, de csak higgadtan. Utána meg kell vigasztalni a gyereket. Nálunk ez működik.

Mi a Biblia alapelveit használjuk, köze sincs a gátlástalan veréshez, mint azt az egyik előző hozzászólás mondja. Ez a Bibliát nem olvasó emberek tájékozatlanságára utal. A Biblia azt tanítja, hogy főleg az apa dolga a gyerek tanítása és fegyelmezése, a szülő legyen abszolút tekintély a gyereknek, de nem szabad a gyereket ingerelnie. A nevelés a gyerek érdekében és nem a szülő kényelmére kell szolgáljon, és a szülő szeretettel tartozik a gyereke iránt. A szülőnek kell megtestesítenie azt a hozzáállást a gyerek felé, amilyennel az Atya viseltetik az ember iránt: feltétel nélküli önfeláldozó szeretet, értékrend adása, tekintélyszemély akire fel lehet nézni, érzelmi biztonság biztosítása.

Mindez nagyobb kihívás egy szülőnek, mint ahogy az ember elsőre a bibliai elveket gondolná. Semmiképp nem arról szól, hogy a szülőnek meg van engedve a gyerek verése meg elnyomása azért, hogy uralkodhasson felette.

Elnézést az off-ért, ezt a tévedést ki kellett igazítanom.

Én örülök, hogy a verés jórészt kiszorult a gyereknevelési módszerekből. Nagy ritkán, címeres esetekben, higgadt megfontolás után célszerű lehet. Némely gyereknek szüksége van a "makarenkói pofon"-ra.