Családi ház vagy lakás?

Termeszetesen kerteshaz. Szerintem ezen nincs mit gondolkozni :)

A gyerek a sajat kertben jatszhat, nem koszos jatszoteren.

Lehet kutyust is tartani, ami jot tesz a gyerek felelossegtudata fejlodesenek.

Jo erzes kiulni a sajat kertbe a viragok, novenyek koze, esetleg medencet is tartani.

A lakasba be van zarva az ember.

Mi hetente egyszer nyirjuk a fuvet, es hetente 2-3 orat toltunk a novenyek metszesevel, de ez oromet okoz nekunk. Cserebe van sajat malnank, es jo erzes a sajat novenyeinket apolni.

Aki nem szeret novenyekkel foglalkozni, annak valoban nem valo a kerteshaz.

Mi Pesten csaladi hazban lakunk, kulfoldon lakasban, de utalom, mar alig varom, hogy kerteshazunk legyen. Es nem kell feltetlenul vetemenyest tartani, a fu es nehany szep virag meg bokor eleg.

A lakasban is kell felujitani, kedves harmadik, ha a feletted lako elazik, te is beazol. A gyerek nem szaladgalhat a lakasban, mert maris felkopognak. A negy fal kozott kiulni egy betonteraszra ossze sem hasonlithato a sajat kerttel.

Szoval kerteshazban a legjobb lakni ;)

egy lakásra sokkal kevesebbet kell költeni..az édesanyám 65 évesen menekült el a kertes házbol annyira elege lett :) nálunk se volt megállás soha.. végül otthagyta a bátyámat a nagy házban, most ö van belehülyülve, szegénynek semmi szabadideje nincs.

persze lehet ugy, hogy nincsenek fák, virágok...stb. nem kell akkor locsolni..sem gyomirtozni, se permetezni, se metszeni :D majd kisüti a nap a füvet és a gyomot is :D

egy lakásnál nem kell a kéményt ujra rakni..nem kell cserepeltetni x évente...és köporoztatni sem, söt a járda se kezd el repedzni (hiába vették annak idején jo minöségünek..) havat hányni sem kell..stb. stb. stb.

Laktam kertesben 18 éves koromig és imádtam, hogy ki tudok ülni a kertbe kicsit lazítani,korábban gyerekkorunkban a tesóimmal mindig kint játszottunk. Volt kis pancsolónk, átjöttek a barátaink, volt hogy 8-10-en bandáztunk a kertben, csigát gyűjtöttünk, később sátraztunk. Kutyáink, macskáink voltak. Oké, volt meló, mert kellett füvet nyírni, meg metszeni, sőt nekünk veteményes is volt, azzal is volt bőven meló, de minket a szüleink úgy neveltük, hogy szeretettel csináljuk ezeket a munkákat. Néha fárasztó volt, viszont annál jobb érzés nincs, amikor a húslevesbe azt a répát főzöd, amit te magad termeltél. :) Jelenleg lakásban lakom, de alig várom, hogy újra kertesbe mehessek.

Nem panaszkodhatom, 75 m2-es polgári lakásban élek egy kis városban a Duna partján. A kilátás gyönyörű, a platán fák és a Duna miatt nyáron is kellemesen hűvös van. A szomszédok nagyon kedvesek aranyosak, csak éppen azt is hallom, hogy Marika néni hajnal 2-kor lehúzza a WC-t. Meg azt is hallom, amikor a fölöttünk lakó 1,5 éves kislány elesik vagy nagyon sír. Azt is hallom, amikor a mellettünk lévő pár szeretkezik és recseg az ágyuk ill. nyögdécselnek. Na most ez nem épp kellemes éjjel fél 1 kor, amikor aludnék, mert reggel 6-kor kell kelnem. Szóval mindent hallani. A másik a közös költség, amit isten tudja mire fizetünk, mert a vakolat omladozik, a lépcsőházban nincs minden emeleten világítás, a takarítónő hol jön, hol nem jön. Ha a szomszédban felújítás van, akkor egész nap a fúrást faragást kell hallgatni ami sokszor szombat reggel 7-kor kezdődik, mert hát hétköznapokban mindenki melózik. A kislányom most 3,5 hónapos, és őszintén remélem, hogy mire járni tanul, már a saját kertünkben teheti.

Én inkább nyírom a füvet, metszem a fákat-bokrokat és festek kerítést, mint éjjel a szomszédok veszekedését hallgassam...

Jégtánccal értek egyet, sok munkát azért meg lehet spórolni... Sőt, léteznek tényleges kert nélküli családi házak is, pici udvarral.

De az szerintem is tény, hogy több munka adódhat és igen, pl. a tető a mi dolgunk :) Nagyobb a saját, karbantartandó rész. Ez egyeseket zavar, mások boldogan bevállalják, csak kertes házuk legyen.

A fahasogatást speciel szerettem, magát a tüzelést nem, szerencsére most már villanyfűtésünk van, roppant kényelmes.