Miért ilyen tapintatlan a férjem?

Figyelj, szerintem te is érzed, hogy ez a dolog sok sebből vérzik. Nagyon sokból. Többől, mint kéne.

Próbáld magad elé képzelni, hogy ez a férfi milyen apja lenne a gyerekednek, és milyen férje lenne neked - a jövőben. Rendszeresen bulizni jár, miközben te alig mozdulsz ki, uralmat gyakorol feletted, nem érdekli az érzéseid.

Tudom, innen x km távolságból és az internet másik oldaláról a legkönnyebb azt mondani, hogy válj el, csókolom. De meg kell mondjam, hogy a legtöbb esetben ha már kezdetben érződik, hogy itt bizony problémák lesznek, nem kicsik, akkor nincs értelme tovább szenvedni, csak azért, hogy ne kelljen egy házasságot felbontani.

Gondold át a jövődet, és hogy mit akarsz. Próbálj beszélni a férjeddel arról, hogy hogy érzel, és hogy ezzel a viselkedéssel mennyire kirántja a talajt a lábad alól (érzelmileg). Ha ezt nem képes / nem hajlandó veled megbeszélni, akkor ezt veheted úgy, hogy neki nem ér ennyit a kapcsolatotok - innentől következik a kérdés, hogy neked mennyit kéne, hogy érjen.

Kedves Kérdező!

Én más szempontból fogom megközelíteni a kérdést, mint az eddigi válaszolók.

Először is, a férjednek több dolgot meg kellene értenie.

A gyerek nemétől függetlenül az ő gyereke, mint szülőnek, úgy kell szeretnie, ahogy van.

Másodszor, a gyerek viselkedése jól tükrözi az őt körülvevő környezetet. Tehát az, hogy a kisfiú hisztis, az nem azért van mert ő kisfiú és nem kislány, hanem azért, mert egyrészt most bontakozik ki az önálló akarata, másrészt ha stressz, frusztráció éri, ő nem tudja szavakkal kifejezni, hanem így reagálja le.

Az az apai minta, amit a férjed elé "tesz" (le se sz.rja és nem fogadja el olyan neműnek amilyen), nagyjából ezt eredményezi. A gyerek nemével kapcsolatos várakozások pedig nem is gondolnánk, hogy milyen mértékben befolyásolják a gyerek későbbi magatartását, esetleges problémáit.

Ajánlom neked Ranschburg Jenő Óvodások című könyvét, abból is az első fejezet: Problémás gyerekek.

Addig nem hagynám békén a drága férjet, amíg el nem olvasta, és fel nem fogta, hogy mit okoz hosszú távon a viselkedése.

Mondanám, hogy hagyd el, válj el...stb, de ezzel a kisgyereked problémája nem fog megoldódni.

Az én kisfiam is hisztis, mivel tudom, hogy szülőként felelős vagyok a viselkedéséért, igenis magamba kell néznem, hogy legnagyobb igyekezetem ellenére mit rontottam el,hol a hiba, mert ebben a korban még helyrehozható. (sok gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet olvasok: Vekerdy Tamás, Ranchburg Jenő, Vida Ágnes,Gary Chapmam)

És ne feledd, a kisgyereknek a legfontosabb, hogy a szülei szeressék, az létszükséglet, szóval rázd gatyába az apukát, akár válsz, akár nem.

Ezek kivágták nálam is a biztosítékot, de nem is kicsit: "áll a ..ja a gyereknek!" Ez egy büdös, bunkó, paraszt, unintelligens, szellemileg sivár és még sorolhatnám milyen felkiáltás volt. Ráadásul üvöltött, mint egy állat. *vastaps*

és

"milyen jó a haverjának,mert lánya is van,és azok apásak" Méltóztatott volna előre eldönteni, hogy mit akar, de tényleg.

és

"Ha felhoztam,hogy beszéljünk a tesóról,a férjem kategorikusan szinte leordított,hogy nem." Mert erről csak egyedül ő dönthet? Meg mi az, hogy leordít? Gorillának képzeli magát? Mert akkor irány az állatkert!

és

"még a testvérének is beszólt (viccesen,bár én nem találtam annak),hogy ő tudott fiút csinálni,bezzeg a tesója lányt." WTF??? Mikor ő se tudja eldönteni, hogy mit akar/akart? És még így beszél?

Ne haragudj kérdező, de én tuti nem mentem volna feleségül egy ilyen büdös bunkóhoz, azt sem értem, hogy hogy nem undorodsz tőle, sőt, még tesót akarsz, hogy tényleg eltemethesd magad minden szempontból. Én a helyedben már most csomagolnék, és lelépnék. Nem is értem, mi tart mellette, mit tudsz benne szeretni?