Nagyon betábláztott a hetem? Lásd lenn az időbeosztásom.

mi egész nap fekszünk

nem túl sűrű, később majdcsak megtérülnek a mostani erőfeszítések :)

Nekem egyetem alatt úgy volt, hogy ált. heti kétszer voltam benn a suliban reggel 8-tól este 8-ig (semmi szünet, csak ami az előadások, szemináriumok között volt, de az abból állt, hogy a város egyik részéből a másikba kellett menni általában). A többi 3 nap 8-tól 6-ig voltam suliban. Aztán visszamentem a koliba. Olyan nem nagyon volt, hogy éjfél vagy 1 óra előtt tudtam volna lefeküdni. Olyan is volt, hogy 3 napig fenn voltam, mert annyi dolgom volt. 3 szakos voltam. 2 hetente hétvégén jártam haza, mert 4 órára laktam az egyetemtől. Jöttem, aztán mentem is vissza másnap. Pihenés nem sok volt, de valahogy megszokta a szervezetem és nem éreztem magam halál fáradtnak. Aztán férjhez mentem és gyerekem született. Most egy teljesen más időbeosztásom van. 8-kor kelek, éjjel 11-12-kor fekszünk le (a gyerek 10 körül). A babám napközben csak 1-szer alszik kb. 1 órát és éjjel felkel enni 4-5 alkalommal. Hát azt gondolná az ember, hogy ez könnyebb, mert otthon vagy, de nem. A házimunka (amit mind én csinálok, mert a férjem csak este 8-9 felé ér haza eleve vagy van, amikor nem is tud haza jönni) meg a gyereknevelés mellett kb. annyit tudok pihenni, mint anno az egyetem mellett és még éjjel sem nagyon tudok aludni. Másfél év alatt egyetlen éjszakát sem aludtam végig, de én így is boldog vagyok, ez ilyenkor teljesen természetes jelenség. Úgy gondolom, hogy a szervezetnek kell idő, amíg egy rendszerhez hozzászokik, utána már sokkal könnyebb. Ha nagyon soknak érzed a rád háruló terheket, akkor változtass rajta, nehogy depresszió vagy valamilyen betegség alakuljon ki, mert ilyenre nem 1-2 példa volt már.

Én 24 éves vagyok, van rendes munkám, 8 órában, + másfél óra utazás naponta. Emelett én is levelezőn végzem a főiskolát, mellette röplabdázom heti 2x2 órában, van barátom, rá is tudok időt szakítani, plusz otthoni teendők, mikor besegítek. (főzés, takarítás, mikor mi) Meg lehet oldani. Nálam ez azzal jár, hogy kevesebbet alszok, mint amennyire egyébként szükségem lenne. De nem vagyok kimerült.