Jogos, hogy röhögnek rajtam?

annyira jók ezek a tipikus ez csak hiszti kommentek :) akármit mondanak ezek az emberek, biztos vagyok benne, hogy soha nem találkoztak még ténylegesen ilyennel (pl én is félek a póoktól, őket még elintézem, a nagyobb rovarokat már apára bízom, de NEM ez a fóbiám, még a közelében sincs), mert akor nem vetnék oda ezek a megjegyzéseket nagy lazán. én hipochonder vagyok, már a szón röhög mindenki, hiszen hogy kigúnyolták folytok ezeket a "rájátszós, túlhisztizős" vagy épp "feltűnésmániás, figyeleméhes" embereket, és azt mondom, nagyon megértelek. én is halálos nyugalommal beszélek róla, de amikor itt van... hát szörnyű. én iskolába félek bemenni, hogy mi van, ha ott kap el a roham, vagy ott leszek rosszul, stb stb. a szüleim kb úgy állnak hozzá, ahogy a te családod, pedig az én fóbiám miattuk alakult ki (nem egy hálátlan dög vagyok, vagy hiszis kamasz, aki anyucit és apucit okolja mindenért), sőt, roham alatt se segítenek nekem se. szerencsére a barátaim remekül meg tudnak nyugtatni, ha arról van szó. idén fordult elő először, hogy nem rángattak ki magukkal külföldre nyaralni (na ezt is most sokan hisztinek veszi, nem jó nekem a külföldi nyaralás jaaaaj... de ez nem ynaralás, egymást marjuk, ha nem, bájvigyorgunk, és nekem egy hét a balatonon többet jelentene egy normális családdal, mint két hét lakókocsiban egy olyan idegen országban, amit nem is szeretek), mert külföldön mindig nagyon durva pánikrohamaim vannak, és semmi segítséget nem nyújtanak, itthon legalább egy zárt, relatíve biztonságos teret teremthettem magamnak. de sajnos rengeteg ember így áll hozzá, ahogy pár hozzászóló, a szüleink: győzd le, felejtsd már el, magadnak csinálod, ne hisztizz. csak sajnos ez rohadtul nem így megy, és nagyon nem jogos, hogy kiröhögtek, sőt, nem csak bunkó dolog, hanem elég veszélyes is, hogy ennyire semmibe veszik. sajnos ezt tapasztalatból mondom, van olyan szint, amikor az ember már nem tud magán segíteni, mert a fóbia túlnő rajta, és nálad ez van (nálam is egyébként, ha esetleg szeretnél még beszélgetni erről, írj nyugodtan privátot). ha tudsz, keress fel pszichológust (nem akarok én lenni a gonosz boszorkány, aki rontást hoz a házra, de lehet hogy a szüleid nem fogják fizetni, hiszen nem veszik komolyan ezt a dolgot... bár remélem, hogy más téren normálisabbak mint az én szüleim, és magukba szállnak és fizetni fogják). ha nem, fontold meg az iskolapszichológus felkeresését, aki mégiscsak pszichológus, és ha ő ír a szüleidnek, nem fogják tudni homokba dugni a fejüket (és remélhetőleg el is szégyellik magukat), most én is ezt fontolgatom. sok sikert!

milyen jó dolguk van itt egyeseknek, az a legnagyobb problémájuk,hogy undorodnak a szőrtől, hajtól! Ha nem unatkoznátok ennyit,nem lenne ilyen bajotok!

Utolsó vagyok, én pl a vértől undorodtam, illetve a vérvételtől, és képzeld, hozta úgy az élet, hogy vettek tőlem többször és nem nyavajogtam! Sőt, mikor kellett valakinek, fel is ajánlottam! Leküzdöttem,mert kellett! És nem nyavalyogtam! Igaz, majdnem elájultam, de túléltem! Pókokat is utálom. Mit csináljak ha bejön egy? Hát nem fogok az utcán aludni ezért! Mindent le lehet küzdeni, de ilyen rohadt kifogáskeresést még nem láttam!

Ez a különbség a fóbia és a félelem közt. Félelem az, amivel szembe lehet szállni. Azt mondani a póknak, hogy most meghalsz. Fóbia az, hogy a fürdőkádban alszol, ha pók van a szobádban.

Figyelj, amikor az emberre rájön a görcsös hányás, betegségtől, vagy rosszulléttől, amikor nem tudja elmulasztani sehogy a hányingert, és futni kell, mert jön és kész, az MINDENKINEK elviselhetetlen és baromi sz*r. Ez nem fóbia, ez természetes reakció. Én is voltam nagyon beteg nemrég, és a gyógyszerektől olyan hányingerem volt, hogy én is könyörögni tudtam volna a halálért... sőt, olyan is volt, hogy annyira túlzásba vittem a piálást, hogy hiába hánytam folyamatosan, nem lett jobb, és már annyira kikészültem, hogy pánikrohamot kaptam, és majdnem mentőt hívtak hozzám... te nyilván mindig hasonlót érzel, amikor rosszul vagy, mert nehezen kezeli a szervezeted a rosszullétet. De ez NEM emetofóbia, mert akkor beszélni sem lennél képes a témáról. Ha van is valami pszichés oka, akkor inkább nálad is enyhe pánikbetegségről lehet szó, ezek a tünetek sokkal inkább arra utalnak.