Jogos, hogy röhögnek rajtam?
Emetofóbiám van [link]
És ma hánytam, vagyis inkább csak öklendeztem, nem sok jött, na mindegy. Egyedül voltam itthon. Kétségbeesetten hívtam fel apát, hogy adja meg nagyim számát, hogy áthívjam mert nem bírom egyedül. Akinek ilyen baja van az tudja, hogy mennyire kegyetlen is ez. Átjött és kb. hülyének nézett, hogy már nem hiszi el, amit leművelek, most a hányásba még senki nem halt bele. (Ő meg gyakran a tömegbe, vonaton, buszon kap pánikrohamot szóval tudhatná és én mindig megértettem, de ő engem soha). Jó tudom, a hányásba még senki nem halt bele én mégis pánikolok ilyenkor. Aztán hazajött apa, bár ő felhívott, hogy kell-e a boltból ropi vagy valami, de mikor hazajött azért őis röhögött egyet, hogy mit leműveltem. Olyan rosszul esik, mert nem tehetek róla, próbálom leküzdeni de nem megy. 15L
válasza:Keress fel orvost, mert ez a félelem meg fogja keseríteni az életed.
Mi lesz, ha terhes leszel majd egyszer?
Már megkeseríti... HA hosszabb útra megyünk már félek, hogy rosszul leszek, ha kicsit sokat ettem már megijedek, mindig annyira figyelem, hogy mennyit eszek. Ha valaki elkap valami hányós vírust a családba messziről kerülöm, takarítok, szellőztetek. Ha mellettem hánynak akkor is rosszul leszek. Oviba voltam gyakorlaton, az egyik gyerek rosszul lett szólt nekem, odamentem, elkezdett hányni, kirohantam a csoporttermből, odaküldtem az óvónőt kiültem a folyosóra és kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak.
A gyerekvállaláson is sokat gondolkodok, mármint azon, hogy mi lesz majd akkor. Se a terhességet nem fogom bírni és ha a gyerekem beteg lesz és hányni fog, mit csinálok?
Szóval igen, felkeresek valami pszichológust hamarosan
válasza:
válasza:Szerintem sem vicces, én megértelek. Engem is mindig kinevetnek, tudom, nevetségesen hangzik...én a lufiktól "félek". Egyszerűen nem bírom elviselni, ha a közelemben van. Rettegek tőle, hogy kidurran. Persze tudom, hogy nem lesz semmi bajom tőle, racionálisan felfogom, de ez nem segít. Egyszer exem jó mókának vélte, hogy egy durranásig feszült lufival és egy tűvel mászkált utánam a lakásban. Az lett a vége, hogy az erkélyen sírtam már, csak hagyja abba.
Hiába hangzanak ezek a fóbiák másnak nevetségesnek, vagy hisztinek, ha egyszer nekünk komoly. Ezért nem értem a családodat, miért veszik ennyire félvállról,és miért nevetnek ki.
Benned ez félelmet kelt, nem kellene így viselkedniük, egyáltalán nem jogos.
24/N
válasza:Szia. Ez nagyon mocsok volt! :( sajnálom.
Engem ki is akartak gyógyítani a testvéreim a fóbiámból.
Rettegekek a sötétben. Azóta sem tudom, hogy tényleg segítség akart-e lenni, vagy inkább viccesnek gondolták. Talán nem is számít. Kivitték minden, gyertyát, gyufát és izzót a szobámból. Leengedték a redőnyt és bezártak. Állítólag egy jó negyed óra után rámnyitották az ajtót, de nem jöttek be. Anyukám látott meg, mert odakusztam a fénycsíkba.
Eredmény: nem emlékszem semmire, csak arra hogy sírok és könyörgöm, hogy engedjenek ki. Aztán másnap reggel a kórház.
Anyukám sírva mondta el hogy azt hitte, meghaltam.
A szemeim vörösek voltak, az arcom felpüffendt, az egyik szemembe elpattant az ér, és véres volt a ruhám, miután véresre kotortam magam, és az ajtót.
Napokig úgy fájt a torkom, mindha beteg lennék. Az üvöltéstől.
Eredmény: kb két hétig nem bírtam a szobámba bemenni. Hetekig aludni se tudtam ott. Elkezdtem zseblámpával maszkalni, mindenhová. Tágra nyitott szemmel aludtam. A testvéreimben azóta sem bízok. Pedig 12 év eltelt. De folyamatosan kételkedem bennük, a hátsó szándékot keresem.
Egyébként a fóbiák visszavezethetők elég gyakran egy kiváltó okra, emlékre. Nekem megvan, bár elég mélyre eltemettem.
Mikor úgy három, négy éves lehettem, egy este, vagy reggel, (még a szüleim szobájában aludtam) kiégett az éjjeli fényem.
A szüleim pedig még nem feküdtek le aludni, vagy már felkeltek. Az a biztos hogy egy jó ideig egyedül maradtam egy olyan helyzetben ami egyre inkább megrémített. Egy kisgyereknél pedig nagy törés, hogy hosszú ideig féljen.
Persze még pár dolog rátett, de ez volt az origo.
Akik nem élnek fóbiával, azok számára hiszti.
Vannak amik elkerülhetők, például a lufi, de a rovarok, a ször, a a hányás a sötétség. Ezek elkerülhetetlenek.
Amit nem értek az az hogy az emberek különbséget tesznek fóbia és fóbia közt: a klausztrofóbia egész elfogadott, de az agorafóbia már nem. Ha valaki rosszul van a vértől az normális, de ha a hányástól, az hiszti.
Javaslom, hogy keress fel pszihológust. Sokat segít.
Nekem még az vált be, hogy a ház több pontján van valami extra világitás, pl az eloszobaban napelemes lámpa világít éjszakánként, de mindenhol van gyertya, vagy kislámpa, szükség esetén.
A terhességtől meg ne félj. A második lányomat várom, de semmi reggeli rosszullét nem volt.
Hát igen, bukni azt valószínűleg fog, de ha ügyes vagy, a hányós vírust el tudod kerülni (én speciel kamaszkoromban kaptam el először).
De ne félj, lesz apja is a gyerekednek, aki szeret és elfogadja a tikked (csak ilyennel vállalj gyereket), és segít, ha megkéred.
Bár én egyszer végigrohantam a sötét lakásban, mert fájdalmasan felsírt a gyerkoc. Az ösztön még a fóbiát is elnyomta az odaúton.
válasza:FAKE!
Ha tényleg ilyen fóbiád lenne nem így írnál a hányásodról:
"És ma hánytam, vagyis inkább csak öklendeztem, nem sok jött, na mindegy."
Ennél lényegesen jobban undorodnál tőle. :-)))))
válasza:Talán mert az agya tudja, hogy ez nem olyan parás dolog.
Én is telljes nyugalomban beszélek a fóbiámról, de mikor épp kínoz akkor vonyitok mint egy magára hagyott kiskutya.
Köszönöm szépen a válaszokat! Pontosan! Ilyenkor tök természetesnek találom (mivel tudom, hogy az). De azért ilyenkor is eszembejut, hogy de olyan borzalmas.
Akkor meg amit leművelek, nem is gondolkodok, majdnem átmentem a szomszédhoz (akikkel jóba vagyunk), csak nem voltak otthon, de nem érdekelt, hogy mennyire néztek volna hülyének csak segítsen és nyugtasson meg valaki, úgy voltam vele.
Nekem is tök furcsának tűnik, hogy hogy lehet félni a lufitól, a szőrtől, pár bogártól (úgy, hogy nem is az illetőn mászik), vagy a sötéttől, de teljes mértékben megértem őket is! És el tudom képzelni, hogy mit élnek át akkor. Bár inkább félnék ezektől, mert ezek ellen lehet tenni valamit azért, pl. elmegyek a bogár közeléből, felkapcsolom a lámpát, de ha hányni kell akkor annak ki kell várnom a végét. Akit pedig bezártak a sötét szobába, biztos azért volt, mert sok helyen látom, hogy ha szembenézünk a félelmünkkel akkor elmúlik. A szüleid is lehet ezt hitték és jó ötletnek találták. Bár én hánytam a fóbiám óta nem egyszer, a legutóbbi nem is túl rég volt, életem legszörnyűbb éjszakája. Azt hittem sose lesz vége, könyörögtem anyának, hogy öljön meg, mert inkább meghalok csak ezt ne. És flyamatosan kérdezgettem, hogy ugye már nem lesz több? Ugye már nem fogok hányni? 3 napig még inni se mertem. Szóval attól, hogy hányok nemigen lesz jobb. Ezért nem ittam még soha alkoholt, félek, hogy hányni fogok tőle.
válasza:Sosem értettem akik tök hétköznapi dolgokból ekkora pánikot tudnak csinálni. Én félek a pókoktól, de ha látok egyet akkor szembeszállok vele, mintsem sikítva felhívom a szomszédot,hogy jöjjön át.
Szerintem menj el orvoshoz, mert az is lehet, hogy bemagyaráztad magadnak. Senki se szeret hányni, de azért ebben hiszti is van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!