Szerintetek mit tehetnek a parommal?

Ket eve egyutt elunk, en 28N, o 30F. O egyre igenytelenebb magaval szemben. A melos ruhai szakadtak, lyukasak, koszosak, kepes egy hetig hordani egy polot, alig lehet leimadkozni rola. Ha en nem veszek neki ruhat, o nem vesz maganak. Ami a legjobban zavar, hogy csak reggel mos fogat. Mikor szolok neki, azt mondja, minek, jok a fogai. Mondtam, hogy majd tonkremennek, de nem erdekli. Szinte sosem csokolozunk mar, egy kezemen meg tudom szamolni, iden hanyszor kerult sor ra. Munka utan csak fekszik, internetezik. En tobbet dolgozom es a munkam is megterhelobb fizikailag. Neha nagy sohajtozasok kozepette segit a haztartasban, de kb. mindent nekem kell szamontartanom. Unom a helyzetet, es ugy erzem magam, mintha az anyja lennek. (A szulei nem elnek mar.) Szolni kell neki este, allitott-e be ebresztot, mert kepes nem menni dolgozni. Azt mondja, ugy erzi, nem tisztelem. Ez igaz, nem latok tisztelnivalot egy budos, apolatlan, csak tespedo es gep elott ulo ferfiban, akinek mindent a szajaba kell ragni. Es szerintem o az, aki nem tisztel meg engem legalabb azzal, hogy nem cigi-, kajaszagu szajjal fekszik mellem az agyba. Szerettuk egymast, rendbe lehet meg hozni vajon? Volt valaki hasonlo helyzetben?