Tényleg a nő a szemét?

12: Szóval azért hagyná el a férjét, mert még szeretne gyereket a nő. Pl. örökbefogadással?

Ezt megértem!

De eddig erről szó sem volt, hogy ezért hagyná el. :)

Ebben a helyzetben igen.

Látszólag nem, mert látszólag éppen az ellenkezője: mindent megtesz azért, hogy másokat ne terheljen. Egyenesen egy szent és egy mártír keveréke!

Valójában ez egy nagyon-nagyon ocsmány pszichológiai játszma, aminek a lényege, hogy valójában a nő soha nem akart gyereket, kipakolni is azért kellett, mert olyan erősen szomatizált, hogy végre megvalósította azt, hogy soha ne is lehessen gyereke.

Most ezt azonban úgy adja elő a nagyközönségnek, hogy ő az ÁLDOZAT, de olyan áldozat, aki azért párolog el a másik ember életéből, mert ő "még véletlenül sem akar megbántani másokat, és kivetíteni a gyerekre bármit is" (fogadok egy huszasba, hogy azt sem tudja, ez valójában mit is jelent).

Ha egy ember szeret téged, akkor TÉGED szeret, önmagadért. Ha pedig egy kisgyerekre képes volnál a saját magad fájdalmait kivetíteni, akkor sokkal jobb, ha elmégy egy kolostorba és ott sajnálod magad tovább. Jobb, mert neked teljesen jó, a gyereket pedig nem teszed tönkre.

Sem a gyerek, sem férjed, sem a Világ nem tehet arról, hogy nem vagy anyának való. Vagy a lelki alkatod eleve olyan és csak áltattad magad azzal, hogy neked az anyaság az utad, vagy pedig ha anyatípus volnál eredetileg, és nem lehetsz az, akkor egy értelmű bűnös ebben az anyukád (elenyésző esetben a genetika).

Mindig az anya az, aki a lánya nőiességét a legerősebben befolyásolja. Azt szokták mondani, hogy annyira nő egy nő, amennyire az anyja HAGYJA nőnek lenni.

11 esnek igaza van

Azért, mertt nem hagyja meg a ferfinek azt a lehetőséget, hogy elfogadja a helyzetet.

Mi van, ha. Aferfi ak vele akart volna gyereket, és nem csak egy gyereket..

Mi van ha szereti annyira, hogy igy is szeretné a hazassagot?

Én nem tudom elkepzelni,nhogy elhagyjam pl a fejemet, emrt nem lehet gyereke, pedig nagyon szeretnék, de azt sem, hogy ő elhagyna ezért engem.

Egymást szeretjük elsősorban.

Tehát igen, a nő nem jól csinalja, de azt azert nem mibdanám, hogy szemét...

Ha a nő azon gondolkozik, hogy elhagyja a párját, akkor nem szereti. Ugyanis két ember közötti szerelem nem azért van és nem attól függ, hogy van-e gyerekük vagy nincs. Olyan nincs, hogy "szeretlek ha lesz közös gyerekünk" és "nem szeretlek mert nem lehet közös gyerekünk". Csak olyan van hogy szeretlek vagy nem szeretlek. Tehát ha emiatt elhagyni képes, vagy akár a gondolattal is játszik, akkor az a nő nem szereti azt a férfit.

Mellékesen megjegyzendő, a férfi se nagyon, ha ekkora lelki csapás után annyit nem képes megadni a szerelmének, hogy közösen örökbefogadnak egy gyereket. Azért, hogy párja megnyugodjon, hogy teljes életet élhessen, hogy anya lehessen. Hogy képes ezt megtagadni tőle?