Anyukám lecsesz azét, amit nem tettem meg, mert nem is tudtam, hogy feladatom lett volna. Ezt hogy kellene lereagálnom?

Most kicsit megkönnyebbültem, hogy nem csak nálunk van így. Anya "kedvenc" mondata, hogy "hát gondolhattad volna"... Kösz... Az a baj, hogy nem tudok nyerni vele szemben. Egy ideig azt csináltam, hogy nem szóltam vissza, így hamar vége lett a lecseszésnek, de ma már ott tartunk, hogy azért is üvölt, hogy " miért nem szólalsz meg". Szóval esélyem sincs. Igyekszem minél kevesebbet itthon lenni.

Egy ideig az én anyukám is játszmázott. Aztán felismertem, hogy a gond nem velem van. Egyik alkalommal, amikor már nagyon felidegesített, és nem értette meg, hogy nem tudok gondolatot olvasni, akkor mélyen a szemébe néztem, és nyugodt hangon megkérdeztem tőle, hogy miért is velem veszekszik, amikor ő maga is nagyon jól tudja, hogy valójában nem rám haragszik? Erre döbbent csend, majd kiselőadás a gyermek elszemtelenedésének következményeiről, végül hallgatás. Legközelebb már eleve ezzel a mondattal válaszoltam a játszma kezdetekor. Egy idő után leesett neki, hogy nem megy velem semmire. No, akkor indítványoztam, hogy esetleg ha munka közben eszébe jut valami, amit én is meg tudok csinálni, és ez a valami nincs benne a "Mi a gyerek dolga itthon, amit előre megbeszéltünk" listában, akkor lesz szíves felhívni.