Miért nézik le az emberek azokat, akik nem érettségiztek?
A barátomnak nincs érettségije, pedig lenne esze hozzá, de abbahagyta a sulit, mert a szülei engedték neki. Az apja lelépett, az anyja és a nagyanyja neveli, akiknek hát, nincs túl sok céljuk az életben, és hagyják eltengődni. De dolgozik, és adja haza a pénzt, a maradékból meg a saját számláit fedezi.
Én közben egyetemista vagyok, és érzem, hogy mindenki "jobbat" akarna nekem, pedig nagyon aranyos. Ettől viszont én is elbizonytalanodom, és piszkálom, bántom, pedig nem érdemelné meg és ha kettesben vagyunk akkor az olyan jó, de az emberek elcseszik ezt az érzést. Amúgy "sikeresen" megromlott a kapcsolatunk, nem biztos, hogy ezek miatt, de szerintem közrejátszott benne. Megcsalt, (de szex nem volt) és nem tudom mi tévő legyek.
Ő volt az első pasim, mert annyira úgy éreztem, hogy nekünk muszáj összejönni, mintha minden úgy alakult volna, hogy összehozzon minket. Jó volt, és nem tudom mit csináljak, hogy ne hallgassak azokra, akik lenézik. Nem tehetek róla, ilyen vagyok, túl sokat adok az emberek véleményére. Nem tudom, tudtok-e tanácsot adni, csak jó volt kiírni magamból. Azért mégis köszi, ha tudsz valami épkézláb tanáccsal szolgálni.
Én is hasonló cipőben járok. Egyetemet végeztem, párom szakképzőt, de nem dolgozik a szakmájában. Viszont megbecsült munkaerő, kétszer annyit keres mint én és saját magánvállakozását építgeti. Szerintem az embert nézd a párodban, ne a végzettségét. Sajnos ilyen felszínes világban élünk, hogy az emberek a végzettségből próbálnak következtetést levonni.
A végzettség nem egyenlő a műveltséggel, a műveltség meg nem egyenlő az intelligenciával, az intelligencia nem egyenlő az illemtudással. Ugyanakkor a végzettség nem egyenlő az érzelmi intelligenciával, a figyelmességgel, jóindulattal, tisztelettudással.
Az én párom sem tanult akkor mikor megtehette volna, hisz - és itt én is egyetértek azokkal akik előttem írták - ha a gyerek nem kap megfelelő háttérszelet otthonról, könnyen nem veszi komolyan a tanulást. Most meg már többnyire késő, legalábbis az ő esetében, hisz egyformán sokat dolgozunk és nagyon kevés időnk van egymásra, ami majdnem kizárja a továbbtanulás lehetőségét (egyelőre). Ő egy hihetetlenül családcentrikus, tanulékony, figyelmes személy, nagyon jó üzleti érzékkel, ilyen téren nekem kell tanulni tőle. Ő meg hajlandó tőlem tanulni.
Nálam jelenleg meg a továbblépés lehetősége van kizárva, olyan a munkaköröm. Később ki tudja, de akkor már remélem a családalapítás lesz a fő cél.
Ezek a tulajdonságok nem zárják ki persze néha a veszekedéseket és súrlódásokat közöttünk, de a lényeg hogy mindketten átlássátok a másik személy álláspontját, motivációját, értékrendjét és megpróbáljátok egyeztetni - ha lehet.
Visszatérve a kérdésedre: a személyiséget nézd az emberben minden jó és rossz tulajdonságával együtt és ne azt kutasd, hogy az abból ered-e, hogy van-e érettségije vagy nincs. Hisz az alapvető jellemvonásokat nem csak a végzettség befolyásolja. Beszélgessetek sokat, próbáld megismerni, végiggondolni, hogy milyen hiányosságai vannak és ezeket el tudod-e fogadni, hogyan bánik veled, stb. És még egy tanács: függetlenedj mások véleményétől, legyen sajátod, állj ki amellett amiben hiszel, ezáltal leszel igazán felnőtt (én is ezt próbálom, noha nálam a család most már elfogadja a párom).
válasza:Elvégzett pár tanfolyamot miután otthagyta a sulit. A szüleim meg, nos ők nem ellenezték sosem a kapcsolatunkat, csak érzem, hogy azért nem őt szánnák nekem. Valószínűleg beszélnem kellene erről vele, bár már szakítottam vele a megcsalás miatt aminek szintén hosszú története van, de úgy érzem, hogy megjavulna. Nagyon sok mindent én csesztem el a kapcsolatunkban, nagyon szemét húzásaim is voltak vele kapcsolatban, de sosem tudtam volna megcsalni, még annyira sem mint ő engem. (csók) nyilván ezért is keresett mást. De úgy érzem, hogy meg tudnám neki bocsátani, ha tényleg megjavulna, de ehhez idő kellene, és remélem, hogy ő is megbocsátaná nekem az összes hülyeségemet. Reménytelen egy helyzet, mi? Totál nem tudom mit tegyek, mert rettentően hiányzik és én is neki. Ráadásul még a vizsgaidőszak is a nyakamon van :S
Szerintetek beszéljek vele akkor erről? Végülis, vesztenivalóm nincs mert már nem vagyunk együtt. :(
válasza:ne ragaszkodj hozzá görcsösen.
nekem pl. soha életemben nem volt olyan párom, akinek ne lett volna legalább egy érettségije. ez igenis fontos, mivel feltételez egy bizonyos műveltségi szintet.
pláne, hogy egyetemista vagyok, lassan diplomám lesz. nem tudnék felnézni egy olyan férfire, aki képzetlenebb nálam.
van egy ismerősöm, lány. ő is lassan diplomás lesz, az apja egyetemi tanár, és ez a csaj összeállt egy valóban buta szakmunkással. én nem tudom miről lehet ezzel a fiúval beszélgetni, de nekem eddig nem sikerült, akárhogy próbáltam. a csajszi apja nagyon nem pártolja a dolgot, és ki van akadva a lánya választásán. ő nem ilyen fiút szánt volna neki...
válasza:Tanulni munka és család, gyerek mellett is lehet,
ha van, ami ösztönöz.Az élethosszig való tanulásról
is biztosan sokan hallottak már.Az élet diktálja,
hogy mivel boldogulsz és ahhoz mit kell hozzátenned.
Sok év üresjáratban is eltelhet, de az éveket ki le-
het "okosan" használni.Sokan a Gyed. mnélküli segély
alatt vállalják ezt a többletet, saját érdekükben.
A tudást senki nem veszi el tőlük,csak nyerhetnek vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!