Számomra nagyon nehéz ez a helyzet, mit tegyek?
Hosszú és bonyolult lesz a történet. 21 éves lány vagyok a párom 31. Ismertük egymást nagyon régóta de neki is volt kapcsolata meg nekem is és mituán egyedülállók lettünk össze fújt minket a szél :)
A probléma ott kezdődik, hogy a nővére engem e kezdetektől fogva utált, pedig én nem is tudtam hogy van( féltestvére) és az elején az anyának is azt mondta hogy ilyen k*rv* vagyok olyan k*rv* vagyok, aki akkor elhitte, de miután megismert azután megkedvelt és nagyon jól kijöttünk. Ez így ment egy évig. Vidékről származunk mindketten egy helyről és hétvégente hozzájuk jártam haza és az elején megmondták, hogy érezzem jól magam ott, mintha csak otthon lennék. A nővérét kerültük( nem velük él). De kb. 2 hónapja náluk voltam egyedül, mikor a nővére berontott a szobába hogy nekem mi bajom van vele. Mondtam neki, hogy úgy gondolom hogy ön se akar beszélni velem ezért én se önnel( sérelmezte azt is hogy letegeztem anno). AZt volt a reakciója hogy igen mert egy k*rv* vagy, utána nekem jött beletépett a hajamba, elhívott minden megtűrt és eltartott személynek és azt adta be az anyjának hogy ő békülő szándékkal jött be hozzám és én támadtam neki. Az anyjával ekkor összevesztem és azóta nem megyek hozzájuk, viszont a páromnak muszáj hazajárnia, mert vannak nekik földjeik, kocsmájuk amivel törődnie kell, meghát nem is várhatom hogy ne látogassa az anyját. És mint egy szakadékba zuhant volna a kapcsolatunk... volt itt azóta szakítás, kibékülés stb... SZeretem őt nagyon és gyereket terveztünk, De nem tudom elképzelni úgy az életem, hogy én minden hétvégén Pesten vagyok ő meg otthon és ezt egész életemben így lesz. Múlthétem eljutottam oda, hogy lementem hozzájuk, beszélgettem az anyjával, aki normális volt velem szerencsére, de mikor megláttam a nővére autóját akkor egyszerűen felment bennem a pumpa. Nem tudom, hogy én ezzel a jövőképpel és érzésekkel meg tudok-e barátkozni, viszont a páromat nagyon szeretem. Nagyon fáj ami történt, mert a saját szüleimtől se kaptam túl sok jót és úgy éreztem van egy hely, ahol szeretnek és erre ez történt.. Tény, hogy volt a párom előtt barátom és nem voltam szűz, de akkor se érdemeltem meg ezt a viselkedést és iszonyatosan kikészít a dolog ha csak rá gondolok vagy a nővérére. A párom azóta nem beszél vele. Tudom, hogy kicsit túlspilázom, de nagyon megbánta érzem magam, és csak a párom miatt mentem le, hogy ne szenvedjen, hogy az anyja és köztem áll. AZt ne mondjátok, hogy beszéljen a tesójával, mert már annyiszor mondta korábban is, de ő az a makacs buta, tájszólással beszélő vidéki asszony, akibe rengeteg rosszindulat szorult. Az anyósom is hasonló, de azt pozitívumként fel kell hoznom, hogy nem rosszindulatú és azért felfogja, hogy a fia életét teszi tönkre, hogy mi mennyit szenvedtük azóta az eset óta.
Kedves válaszolók!
Leírom az update-t. Azóta már szakítottunk és többször is megpróbáltuk, volt, hogy két hétig nem beszéltünk, volt, hogy találkozgattunk mással, de valahogy mindig egymásnál kötöttünk ki, de nem működött, mert itt csak én mozdultam ki a komfortzónámból ő nem volt hajlandó értem. Sajnos rá kellett ébrednem, hogy nem érek neki annyit és nem fog soha mellettem kiálni, ugyanis ő csak azt fogja csinálni, ami neki kényelmes, én nem érek annyit, hogy miattam változtasson. Persze mindig én voltam a rossz mert "hisztizek", de soha nem fogta fel, mit akarok ezekkel mondani. El tudjátok képzelni azt az érzést, hogy érzitek, hogy ő nem fog változtatni és csak akkor működik ha te elnézel mindent és alkalmazkodsz? Illetve, hogy ez napról napra mennyire nyomasztó?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!