Számomra nagyon nehéz ez a helyzet, mit tegyek?
Hosszú és bonyolult lesz a történet. 21 éves lány vagyok a párom 31. Ismertük egymást nagyon régóta de neki is volt kapcsolata meg nekem is és mituán egyedülállók lettünk össze fújt minket a szél :)
A probléma ott kezdődik, hogy a nővére engem e kezdetektől fogva utált, pedig én nem is tudtam hogy van( féltestvére) és az elején az anyának is azt mondta hogy ilyen k*rv* vagyok olyan k*rv* vagyok, aki akkor elhitte, de miután megismert azután megkedvelt és nagyon jól kijöttünk. Ez így ment egy évig. Vidékről származunk mindketten egy helyről és hétvégente hozzájuk jártam haza és az elején megmondták, hogy érezzem jól magam ott, mintha csak otthon lennék. A nővérét kerültük( nem velük él). De kb. 2 hónapja náluk voltam egyedül, mikor a nővére berontott a szobába hogy nekem mi bajom van vele. Mondtam neki, hogy úgy gondolom hogy ön se akar beszélni velem ezért én se önnel( sérelmezte azt is hogy letegeztem anno). AZt volt a reakciója hogy igen mert egy k*rv* vagy, utána nekem jött beletépett a hajamba, elhívott minden megtűrt és eltartott személynek és azt adta be az anyjának hogy ő békülő szándékkal jött be hozzám és én támadtam neki. Az anyjával ekkor összevesztem és azóta nem megyek hozzájuk, viszont a páromnak muszáj hazajárnia, mert vannak nekik földjeik, kocsmájuk amivel törődnie kell, meghát nem is várhatom hogy ne látogassa az anyját. És mint egy szakadékba zuhant volna a kapcsolatunk... volt itt azóta szakítás, kibékülés stb... SZeretem őt nagyon és gyereket terveztünk, De nem tudom elképzelni úgy az életem, hogy én minden hétvégén Pesten vagyok ő meg otthon és ezt egész életemben így lesz. Múlthétem eljutottam oda, hogy lementem hozzájuk, beszélgettem az anyjával, aki normális volt velem szerencsére, de mikor megláttam a nővére autóját akkor egyszerűen felment bennem a pumpa. Nem tudom, hogy én ezzel a jövőképpel és érzésekkel meg tudok-e barátkozni, viszont a páromat nagyon szeretem. Nagyon fáj ami történt, mert a saját szüleimtől se kaptam túl sok jót és úgy éreztem van egy hely, ahol szeretnek és erre ez történt.. Tény, hogy volt a párom előtt barátom és nem voltam szűz, de akkor se érdemeltem meg ezt a viselkedést és iszonyatosan kikészít a dolog ha csak rá gondolok vagy a nővérére. A párom azóta nem beszél vele. Tudom, hogy kicsit túlspilázom, de nagyon megbánta érzem magam, és csak a párom miatt mentem le, hogy ne szenvedjen, hogy az anyja és köztem áll. AZt ne mondjátok, hogy beszéljen a tesójával, mert már annyiszor mondta korábban is, de ő az a makacs buta, tájszólással beszélő vidéki asszony, akibe rengeteg rosszindulat szorult. Az anyósom is hasonló, de azt pozitívumként fel kell hoznom, hogy nem rosszindulatú és azért felfogja, hogy a fia életét teszi tönkre, hogy mi mennyit szenvedtük azóta az eset óta.
válasza:Legyen benned ezek után annyi méltóság, hogy nem mész ahhoz a családhoz egs darabig, hagyod, hogy kicsit elüljenek az indulatok.
Nem kell odamászni minden hétvégén a nyakukra, még akkor sem, ha valamennyire szívesen látnak (mert ezek szerint annyira mégsem).
Felnőtt nő vagy, ha biztos vagy a kapcsolatodban, akkor el tudod engedni a párocskádat is egyedül- ha pedig ő is biztos a kapcsolatotokban, akkor ki fog állni melletted (feltéve, hogy a dolgok valóban úgy történtek, hogy te egyedül voltál egy idegen házban, mire téged a párod nővére indokolatlanul megtépett).
Megérett az idő egy beszélgetésre közted és az élettársad között.
Az nem opció esetleg, hogy kevesebbet jártok vagy te kevesebbet jársz egyelőre hozzájuk? Esetleg amíg ő az otthoni dolgokkal, szüleivel van elfoglalva, addig te is meglátogatod a tieidet? Esetleg inkább a ti szüleidhez mentek és egy darabig csak beköszöntök a fiú szüleihez?
Lehet, hogy a nővére (a maga egyszerű módján és nem a legjobb stílusban ugyan) azt látja, hogy állandóan ott vagy a szülői házban. Vannak emberek, akiket ez zavar.
Nem azt mondom, hogy jogos a verekedés és az ordibálás (részedről sem)- de ez is lehet egy ok, amiért nem kedvel.
Kicsit nyugodj meg és vegyél vissza a hétvégi kiruccanásokból, valamint komolyan beszélgessetek el az élettársaddal.
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Nehéz helyzetben vagy. Én már szinte egy élet tapasztalatával szeretnék hozzászólni az általad leírtakhoz. Majdnem 50 évvel ezelőtt én is bele keveredben egy olyan családba, ahol nagyok voltak a belső ellentétek. Erre sajnos az esküvőnk napján jöttem rá, amikor a férjem két sógornője nem jött el az esküvőnkre, mert mint kiderült, nem szívelik. (Érdekes módon, amikor esküvő előtt náluk voltunk, mindig bűbájosak voltak vele és velem is.) De ez a családon belüli ellentét a mai napig kíséri az életünket, annak ellenére, hogy azóta mindkét sógornő meghalt. De férjeik, akik a férjemnek testvérei, tovább viszik ezt. Anyósom soha nem tudta összefogni a családját, a férjem nővére, aki az én édesanyámnál idősebb volt (most 93 éves) mindvégig próbált és még ma is próbál rendet tartani a családban, de sikertelenül. A szikra akkor is lángra lobbant és szinte "világégés" lett belőle, amikor meg sem szólalt senki. Mi a férjemmel, mint már fentebb írtam, 50. éve élünk kiegyensúlyozott házasságban, a férjem családjától szinte elszigetelve. A gyerekeinknek így igazából nincsenek működő unokatestvéri kapcsolatai (nekem sajnos nincs testvérem, így csak a férjem részéről vannak unokatestvérek), a temetéseken kívül nincsenek nagy családi összejövetelek (pedig a férjemék heten voltak testvérek, tehát elegen vagyunk ezekhez az összejövetelekhez). Tehát egyedüli gyerekként bekerültem egy nagy családba, ahol kaphattam volna hat testvért és az lett a vége, hogy magunkra maradtunk, csak a saját családomra számíthattunk.
Nem akarok tanácsot adni, ill. csak annyit, hogy gondold át, milyen az, amikor egy életen át akár szavak nélkül is védeni kell a kapcsolatodat. Nálunk, az én szempontomból, talán annyival volt könnyebb a helyzet, hogy a férjemet 15 évesen elküldték Pestre ipari tanulónak (Bp-től 250 km-re laktak) és ő attól kezdve teljesen önálló volt, nem volt a családjával semmiféle közös gazdasági érdekeltsége, tehát eldönthette, mikor megy és mikor nem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!