Szerdán halt meg valaki aki nagyon fontos volt nekem. Mit tehetek, mert elviselhetetlenül fáj?

Sajnos nincs erre gyógyszer, nincs erre fájdalomcsillapító, a gyász folyamatát végig kell élni, hogy feldolgozhassuk.

Idővel kevésbé fog fájni, és elmúlik, de sajnos ez sokáig tart.

Őszintén sajnálom, együttérzek veled.

Tenni sokat nem tudsz. Pihend ki magad, menj szabadságra, ha teheted. Sírd ki magad és gyászolj. Csak az idő segít...

Őszinte részvétem.

Egyszer majd újra találkozni fogtok. Erre gondolj.

Valaki most már Téged is várni fog odaát...

Sírj. Emlékezz. Gyászolj. Ez az út az elengedéshez. Egyszer mindannyian elmegyünk, és az elválás sajnos az életünk része...

Őszinte részvétem.

Ne zárkózz el, és mondd el a rokonaidnak és barátaidnak, hogy hiányzik, emlékezz rá, és gondolj emlékekre amikben ő is szerepel. Ha sírni kell sírj. Írj egy üzenetet amit neki szánsz, olvasd fel majd gyújtsd meg.

Én a nagymamámnak egyszer írtam egy levelet amikor meghalt, felolvastam aztán meggyújtottam. Két nappal később találkoztam vele.

Az álmomban.

Ezeken a szakaszokon végig fogsz haladni.

1. "Nem, nem vesztettem el."

Az első szakasz a tagadás. Még nem lehet elképzelni a valóságot. Az Ember védekezik a túlságosan erős érzések ellen. Nem akarja megélni, nem akarja látni, hallani, megérteni a helyzetet.

2. "A fenébe! Miért hagyott el? Nem volt joga hozzá."

Megjelenik a harag. Tiltakozás az elkerülhetetlen ellen. Vádolsz mindent és mindenkit... vagy önmagad ellen fordítod a haragodat és bűntudatot érzel.

Amikor egy kötelék elszakad, arra törekszünk, hogy helyreállítsuk.

3. "Kegyelem, Istenem, add vissza..."

Elkezdesz alkudozni. Még ha nem is vagy hívő, fogadalmakat teszel.

A valóságot túlságosan nehéz elfogadni, a veszteség talán még nem elkerülhetetlen. Mindent meg kell próbálni.

4. "Nem látom többé. Vége."

Szomorú vagy és sírsz. Észre kell térned, a bánat nem hozza vissza. Ez a depresszió szakasza. Semmi nem számít már. Levert vagy. Az energia, ami tegnap még a haragot vagy az alkudozást hajtotta, eltűnt.

5. Vége. Sajnálod, de beletörődsz.

Készen állsz tovább lépni, új kapcsolatokat kötni. A gyász elvégezte munkáját.

A szomorúság természetes emóció valaki elvesztésével, vagy a csalódással szemben. Egy kudarc, egy gyász, egy költözés, egy olyan helyzet, mely felébreszti bennünk azt az érzést, hogy nem szeretnek... A szomorúság színei sokfélék lehetnek: nosztalgia, elbátortalanodás, zavar, kétségbeesés...

Az elkeseredést az váltja ki, hogy meg kell hajolnunk egy elkerülhetetlen kényszer előtt. Ez a gyász reakciója. Nem változtathatunk smmit. Tehetetlenek vagyunk, nem marad más, mint sírni. Mindenfelől összeszorítanak. Legszívesebben nem is léteznénk többé.

A szomorúság nem azonos a depresszióval. A depresszió a gyász kudarcát jelenti.