Mennyire fontos megköszönni és megdicsérni?

Tudod hogy segitesz a haztartasban az termeszetes dolog es nem csak ulsz es nezel ki a fejedbol..

A koszonom is egy termeszetes dolog pl: ide ad valaki valamit,vagy foz,vagy stb..

De amit parod csinalt az nem valami normalis..:S A koszonom es a szivesen egy termeszetes normal szo :) En is mindent megkoszonok

Mennyi beteg ember van...

Amúgy az én szüleim is ilyenek, nekik mindent meg kellett köszönni, én mindent csináljak dicséret nélkül, de jaj, ha nem csinálom meg!

Amióta férjem és gyerekeim vannak, maga a mennyország, komolyan, a férjemmel mindent kérünk, köszönünk, a gyerekek szintúgy, és ha a gyerek 2 éves létére elpakol maga után, akkor mondom neki, hogy : köszönöm, ügyes vagy, mert szerintem megérdemli.

(az utolsó eset nálad, az aztán a gáz, én el se mentem volna többet ha azon megsértődik, hogy nem a saját forgatókönyve szerint mondod a szöveget)

Az lenne a normális, ha a takarítás/rendrakás után apád/anyád (egyikük) rád mosolyog, hogy szép rend lett kislányom. Vagy az ötösnél, hogy ügyes vagy. Nálunk ugyanúgy volt letolás, ha hanyag volta vagy esetleg rossz jegyet hoztam haza, de nem kellett soha hajbókolást rendezni, ha valaki megfőzött vagy akármi. Mondjuk nálam alap, hogy közös ebéd/vacsora után megköszönöm, mielőtt elmegyek az asztaltól.

Apád csak azt felejeti el, hogy ő már felnőtt, te meg akkor gyerek voltál és a gyerekeknek sokkal fontosabb a pozitív megerősítés, a dícséret, mégha csak a zokniját hajtogatta össze magától. Munkahelyen persze hogy nem babusgatják az embert, főleg ha nap mint nap ugyanazt a droidmunkát végzi, viszont normális helyen egy-egy komolyabb munka után ott is kijárna egy vállveregetés legalább a főnökségtől. Sajnálom, hogy ilyen beszűkült, savanyú emberekkel vagy körülvéve :S Legalább a párod normális...

Szerintem nagyon fontos. Sose dicsértek meg, ha becsúszott egy rossz jegy, anyám előszeretettel vert el szíjjal, de a jó jegy és a kérem köszönöm természetes volt.

A vendégséges sztoridhoz annyit, hogy azért, mert 1x nem köszöntél meg valamit, még nem dől össze a világ, pláne, hogy nyilván mikor eljöttetek, megköszöntétek a vendéglátást, ami számomra annyit jelent, hogy megköszönted.

Én a lányomnak az alapokat elmagyaráztam, ha ügyes dicsérem, ha rendet rak a maga módján, dicsérem, ha segít, megköszönöm, rossz jegy esetén pedig leülök, és megkérdezem, hogy mi nem ment, segítsek-e, bíztatom, hogy majd legközelebb jobban sikerül. Nyilván az, hogy anyukádat mindig dicsérni kellett, nekem ez fura, mert ő vállalt téged, vállalta, hogy ellát, tehát azért nem volt az a főzés egy marha nagy gond, hogy dicsérni kelljen... Szokták mondani, ahány ház, annyi szokás, na én már máshogy neveltem a lányomat, és szerintem ezért is jó a kapcsolatunk. :)

Ha valamit magadnak teszel, kötelességedet teljesíted (jól tanulsz, rendet raksz szobádban) azért nem várható el folyamatosan köszönet, viszont néha jár a dicséret.

Az eléd rakott ételt viszont mindig illik köszönni. Ha erről véletlenül megfeledkezik a vendég (étteremben elég a borravaló), akkor viszont a vendéglátónak illik rákérdeznie, hogy hogy ízlett az étel.

Tehát esetetekben mindketten kicsit figyelmen kívül hagytátok az etikettet.

Következő alkalommal vendégségben egyszerűen csak senki sem evett, vagy egyedül titeket nem kínáltak étellel?

Előbbibe nehéz belekötni, ha itallal kínáltak titeket, utóbbi viszont durva sértés.

Én abban a pillanatban elköszöntem volna tőlük örökre, kimérten, nyugisan.

37F