Szerintetek normális, hogy nem hajlandó felköszönteni névnapon?

Akárhogyan nézem, nem tudom képmutatásnak és nehéz dolognak tartani a "boldog névnapot" kimondását a párja anyjának, Magyarországon... Megértem, hogy nem köszönt fel senkit ajándékkal, virággal, de ez a pár szó... Nem látom, mi vele a gond, bizonyára megkérdezném, hátha van valami rejtett ok, gondolkodásmód...

Nekem nem ünnep a névnap, legfeljebb "boldog névnapot" szinten (tortám még születésnapon sincs), ezzel együtt gondolom ezt. Bár én fejlett vagyok "képmutatás" terén, simán végigállok és részben éneklek egy misét kórustagként, pedig elég erősen tudnám bírálni a katolikus egyházat :D Hozzám inkább a buddhizmus áll közel, s reformátusnak kereszteltek. De ugye, az ember találkozik, megismerkedik más kultúrákkal, szokásokkal s amíg adott esetben nem tépnek bele az ember saját dolgaiba, s akikkel személyesen találkozik, azok rendes emberek, addig miért ne lehetne tolerálni? Nem kötnék pl. egyházi esküvőt, s polgárit sem, az nekem képmutatás lenne, nem az én világom, számomra értelmetlen, de mások érzéseit figyelembe veszem. Nekem ez a természetes.

"Végül felköszöntötte nem vesztünk ezen össze"

" Fél órát könyörögtem, hogy mondjon annyit neki, hogy boldog névnapot."

Úgy látszik, kérdező, betojtál a válaszoktól. Megmásítottad a kérdésed.. Azért elég vacak, hogy ennyit nem tesz meg a kedvedért. A névünnepet nem tartja - ő. Anyukád, meg te viszont igen. Ezért neki változatlanul nem kell tartania a sajátját, de minimális illendőség megkívánná, hogy ez természetes legyen, hogy "boldog névünnepet" kíván. Pont.

Anyukádat meg Isten áldja névnapja alkalmából!

[link]