Tudom, hogy nem normális, de mit tehetnék ellene? (15L)

Semmit ne tegyél. Ha szerelmes leszel úgy is átértékelődik amit most gondolsz. Ha meg ez mégsem következik be, akkor is megvalósíthatod a kis családod, egyedül.

Lesz ami lesz, majd a jövő eldönti.

Egyébként én is hasonlóan vagyok, csak idősebb kiadásban. Maga a szerelem nem vonz, de a férj/családapa szerepe kecsegtető. Nem stresszelek ezen, ha nem lesz senkim, gyerekem akkor is lehet :)

Tanulj, dolgozz, aztán majd, ha lesz rá lehetőséged, akkor gondolkozhatsz a családalapításon. Azzal, akit szeretsz. Felőlem akár nő is lehet.

Amíg gyerek vagy és semmi egzisztencián nincs, addig teljesen felesleges 3 gyereken és családon gondolkodni.

Idiom????

Nem inkább az "idill" szót kerested?

Az a helyzet,hogy én voltam szerelmes 2 éven keresztül,sőt még most is az vagyok az illetőbe(lány volt).Voltam pasival is,belé annyira nem voltam szerelmes,vele 1 évig voltam összesen együtt.Ezek a dolgok 14-17 éves korom között zajlódtak.Jelenleg 18 éves vagyok(lány).Úgy éreztem,hogy azzal a sráccal tudtam volna örökre együtt lenni,meg gyereket vállalni,családot alapítani,de nem voltam szerelmes,nem volt szenvedély abban a kapcsolatban.Végül pontosan emiatt is vetettem véget ennek a kapcsolatnak,nem is bántam meg,hogy vége lett.A sráccal jelenleg is barátság van köztünk,bár mostanában elkezdtünk eltávolodni egymástól.Először 2009-ben voltunk együtt.A lánnyal 2010-ben jöttem össze,és 2012 októberben szakítottunk.Vele nem tudtam volna együtt élni,mert nem lehetett volna közös gyerekünk,és a nők mellett nem érzem biztonságban magam.(Ennek pszichológiai oka,hogy örökbefogadtak).

Én nem hiszek annyira a szerelemben,pedig nem csalódtam,bár nehezen engedem el a 2 éves kapcsolatomat,de úgy érzem,hogy lassan sikerül.Nem ragaszkodhatok örökké a régi dolgokhoz.

Úgy gondolom,hogy én is csak gyerekekkel szeretnék élni,és szeretnék magam mellé egy férfit is,de csak azért,hogy a gyerek(ek?) és én is biztonságban legyünk,meg,hogy a gyerek(ek) lássa(lássák) azt,hogy milyen az apaszerep,és ne csak egy anyamodell lebegjen a szeme(szemük) előtt.

De ha nem érzem,hogy tudnék szerelmes lenni,akkor miért kényszerítsem magam mégis arra,hogy bármit is érezzek?

Nem látom értelmét.Hagyom,hogy csak úgy sodródjak az árral magánéleti téren,és közben alakítom az anyagi részét az életemnek.

Megfogom mondani(ha lesz kapcsolatom),hogy komolyan gondolom,de nekem ahhoz,hogy valaki mellett megmaradjak(csak és kizárólag,mint élettárs) szenvedély kell.

Sosem fogok megházasodni.Nem akarok vagyonközösséget vállalni senkivel,az elválási procedúrát sem játszanám végig.Ha leakarnám igazán kötni magam valaki mellett,akkor nem várnám el,hogy a s*gg*m alá rakja a lakást meg az autót.Ha én egyszer házasodnék,akkor tuti érdekből tenné,hiába hangzik ez szemét dolognak.

Szerelemből csak élettársi kapcsolatot vállalnék fel:) meg gyereket is csak olyan férfitól szülnék,akibe szerelmes vagyok és élettársi kapcsolat van köztünk.:)

18/L-azért szeretnék már ott tartani...:D (ezért Simsezek még néhaXD)

Én fiú vagyok a 20as éveim elejében de amikor meglátok egy családot néha belegondolok milyen jó lenne ha nekem is lennének

már gyerekeim és egy feleségem. Persze ezzel még nagyon ráérek

de jó néha belegondolni milyen jó lenne :))