Mit tehetnék, hogy normális családban éljek? Nagyon összetett, hasznos válaszokra várok.
17 éves vagyok, lány.
-Nos, anyám és apám már körülbelül 5 éve nem állnak semmilyen kapcsolatban egymással. Együtt élünk, csak akkor beszélnek egymással, ha nagyon szükséges/muszáj. Régebben mindig voltak nagy veszekedések, ordibálás, stb. A végén az volt, hogy egyikőjük megy a bíróságra és beadja a válópert. Egyszer volt olyan, hogy anya beszélt egy ismerőssel, aki a bíróságon dolgozik, és valami papírt kiküldtek apának, de utána 2-3 hónapig normálisak voltak. De utána megint kezdődött a veszekedés. Amikor vitatkoztak és ott álltam a húgommal könnyes szemmel megkérdezték, hogy most ennek vagy annak van e igaza... persze nagyon nehéz volt bármelyikőjükkel is egyet érteni.
Emiatt lehet az is, hogy apa jobban szeretgetett engem egy időben anya meg a húgomat.
-Aztán mi is egymás ellen fordultunk..mármint a húgom meg én. Nagyon irigylem azokat, akiknek baráti kapcsolata van a testvérével... de már képtelen vagyok vele testvérként bánni, annyira elrontották a kapcsolatunkat. Szóval, hogy én apám mellett álljak ki, tesóm meg anyám mellett.
Volt, hogy egy barát-családdal elmentünk nyaralni, és ott is csinálták a hülyeséget. ... rohadt kínos volt nekem, mivel nem tudtam, hogy kinek adjak igazat. Ott csinálták mindenki előtt a helyzetet..
Apát nagyon szerettem, nagyon apás voltam sokáig.
- Aztán 2 hónapja van barátom. Nagyon szeretem, mindent megadnék érte. Ő az egyetlen, aki napfényt hoz szürke életembe. :D Ugye alap dolog, hogy ő lejár hozzám, persze, a fiúnak kell udvarolni. Ezzel nincsen semmi gond. Csak azzal, hogy én nem mehetek fel hozzájuk, csak nagyon ritkán. Anya enged. Apa döntött így, hogy csak ritkán mehetek majd fel hozzájuk. Éppen ma kérdeztem rá, hogy miért is van ez így. A válasz röviden annyi, hogy nem akar nekem rosszat, csak nem szeretné, ha elrontanám az életem. De ezzel nem rontanám el, ha barátomhoz feljárnék. De sehogysem tudnám jobb belátásra bírni.
- És végül választanom kell: tanulás, barátok, és a pasim között. Nekem mindegyik fontos a számomra, de édesapa szerint nem szakadhatok ezer fele. Jó, tanulnom kell ilyen korban, de ugyan úgy fontosak a barátaim is.
Nagyon sok mindenen keresztül mentem. Sokáig vártam, tűrtem, de hogy most apám "ellenem" fordul, már mindent felül múl.
Ha nem tud senki értelmes választ írni megértem, hiszen tényleg összetett, komplikált, bonyolult ez az egész, de mégis jó volt leírni valahova ezt az egészet.
Aki meg boldog családi kapcsolatban él, örüljön az egész életének.
válasza:Sajna ez pont az a helyzet, amikor nincs jó válasz. A szüleid olyanok, amilyenek, megváltoztatni nem nagyon tudod őket.
Egy dolgot tehetsz: ne állj ki egyikük mellett sem a másikkal szemben, és a testvéred is próbáld meg erre rávenni.
Az én szüleim is hasonlóan vannak, és ez talán a legjobb amit tehetünk, mert így mindkettejükkel - és a testvéreimmel is - normális viszonyban tudunk maradni. Eleinte persze rosszul esik a szülőknek és azt akarják, hogy foglalj állást, de ha határozottan kijelented, hogy nem foglalsz állást ilyen esetben, idővel nem rajtad csattannak a dolgok.
válasza:Az apukád azért nem akar engedni a barátodhoz szerintem, mert azt hiszi (és lehet így is van), hogy le fogtok feküdni egymással. Azt hiszi, hogy ezzel tényleg elrontod az életed, meg hogy ez neked nem jó, persze minden lányos apuka így gondolja. És ha nálatok találkoztok, akkor szem előtt vagytok.
Egyébként mi lenne, ha elválnának a szüleitek? Maradnátok az egyikkel, bár kétlem, hogy ebben az esetben ezt normálisan el lehetne rendezni, és akkor nem kéne egymást tovább elviseljék...
Az én szüleim egy éves koromban elváltak, egyke vagyok, most mindenki jóban van mindenkivel, még anya is apa új feleségével...
Egyébként jogos, ne foglalj állást egyik mellett sem, mert igazából ezek a viták nem rólad, vagy a testvéredről szólnak, hanem egymás piszkálásáról, ez az ő harcuk, ti ebben a helyzetben fegyverek vagytok egymás ellen... Ülj le beszélni a tesóddal, hogy próbáljatok normális viszonyt kialakítani, ne vegyetek részt a szülők csatározásában... Ez senkinek sem jó, a legjobb lenne, ha elválnának, mindenki békében élne, de szinte biztos, hogy rajtatok nem tudnának megegyezni...
Köszönöm mindkettőtöknek.
Jó. Megértem, hogy félt. De azzal nem rontanám el az egész életem, hogy a barátommal lefekszek. Ettől, úgy gondolom, nem leszek ribanc.
Köszönöm még egyszer..
válasza:hát szerintem leginkább úgy tudnád elérni, hogy amint lehet, elköltözöl...tudom, hogy nem egyszerű, nekem is iszonyat családom volt/van (mostohaapám folyamatosan alázott, anyám szerint meg á, nem is volt az úgy, anyámmal megbeszélni soha, semmit nem lehetett, mindig az volt a kifogás, hogy most nem ér rá, mert mosogatnia kell, aztán felnőttkoromban meg csodálkozik, hogy miért is nem vagyok hozzá közel, és miért nem beszélem meg vele a dolgaimat).
mégis valahogy leérettségiztem, diplomáztam, és csak 28 voltam, mire sikerült eljönnöm onnan. de sokkal előbb kellett volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!