Szerintetek normális, hogy nem hajlandó felköszönteni névnapon?

Feri,Feri, te már megint hazudozol

"De az apukája szokásait "tartják" ő is itt él Magyarországon már 25 éve magyar feleséggel tehát már beilleszkedett ide"

Krvra beilleszkedett. Nagyon kemény jövő vár rád, ha nem hagyod el. K Ő B U N K Ó ! ! ! !

Szerintem ez nem akkora nagy dolog, hogy ne lehetett volna legalabb szoban felkoszonteni anyukadat. Ha nem is unnepli, akkor is egy szep gesztus lett volna, ennyi. Foleg, hogy Te is tamogatod, segited ot az o unnepeiken.

En kulfoldon elek, parom kulfoldi, de pl mult szombaton volt anyukam nevnapja. Mar par nappal elotte mondtam neki, hogy lesz, meg majd be megyek a varosba viragot venni. Minden szolas nelkul, vette a csokit o is anyukamnak, aztan megkert, hogy tanitsam meg arra,hogy 'Boldog nevnapot' magyarul.:D

Most persze, ez nem nagy dolog, meg sok helyen nem is unneplik, stb, de ha neked fontos lett volna, akkor lehetne egy picit alkalmazkodobb szerintem.

Vegyük észre, hogy egy itt élő, félig másik kultúrából érkező ember teszi ezt. Hogy kérsz valamit és nem hajlandó, mert az "ő szokásai szerint ez nincs"...

A szokásai vezérlik? egy huszonéves embert? Agy és szívhalott. Ha később,pl. majd kéred, hogy főzzön egy teát, mert beteg vagy - majd a szokásai szerint leröhög. A szokása -vedd észre- az ő kénye-kedvét szolgálják, természetesen nem Allahot.

A gyakorin leröhögött, folyton gúnyolt kereszténység egyik nagy tanítója, Meister Eckhart (XIV.sz-i szerzetes) mondta: "Ha elmélyülten tanulok, dolgozok, de bekopog egy szegény éhes ember, azonnal főzök neki egy levest."

Mindig az adott pillanat adja, mi a fontos, mi a helyes cselekedet, nem a "szokások" és nem az én kényelmem.

"Te sem ünnepled vele a hanukát. Kvittek vagytok."

Amúgy valahol igaza van. Mivel azt írod, böjtöl meg ilyenek, az ő vallási és egyéb szokásait te nem értheted meg európaiként. Mert mi nagyon alkalmazkodó, simulékony olvasztótégely közösség vagyunk, európaiak, de ők nem.

Az, hogy neked nem gáz kimondani akár azt, hogy boldog hanukát, az nem azt jelenti, hogy másnak sem sok kimondania.

Én református vagyok, nem járok templomba, meg vagyok ugyan keresztelve, mégsem tudnám kimondani azt pl. egy pap előtt, hogy a gyerekeimet katolikus hitben nevelem fel. Mert egyszerűen az ember öklendezik az ilyesmitől.

Én megérteném, ha nem akarna egy vallási ünnepet megtartani, mert idegen a vallásától. Vagy ha egy olyan kulturális rendezvényen kellene részt vennie, ami neki kellemetlen, annyira idegen a kultúrájuktól.

De könyörgöm, itt csak egy udvariassági gesztusról lett volna szó, ami a másiknak jólesik és két szót kell hozzá kinyögni, ennyi. Vajon miféle meggyőződést, vagy komoly elvet sérthet ez?

Gondolom ez az eset úgy történt, hogy direkt anyukád névnapjára mentetek át, te felköszöntötted, ő meg nem. Szerintem ez illetlenség. Mi sem nagyon tartjuk a névnapokat, sőt, szinte egyáltalán, de ha elmegyek valakihez, aki éppen a névnapját ünnepli, nekem természetes, hogy megköszöntöm.

Még annyi, hogy ha mégis olyan lennék, hogy ennyire borzalmasan sértené az elveimet és a kulturális meggyőződésemet, hogy valakinek boldog névnapot kívánjak, nem tolnám oda a képem a névnapján, hogy amíg a többiek felköszöntik, én nagy némán demonstráljam, hogy "nézzétek, én nem vagyok hajlandó... nem, nem és nem".

Szépen otthon maradnék amíg a párom és a család felköszönti a rokont.

Biztos nem kísérném a páromat az anyukáját felköszönteni, hogy lássák: én mennyire nem köszöntöm fel.

Ha nem akarok ilyenben részt venni, evidens, hogy nem is megyek el.

De ha annyira szélsőségesen vallásos, hogy ezt vallási indokok miatt nem teszi, az nem sérti a vallási meggyőződését, hogy egy olyan ember a párja, aki nem gyakorolja az ő vallását?

Na, mindegy, a lényeg, hogy ha sérti a bármilyen meggyőződésemet egy névnap ünneplése, vagy egy ehhez kapcsolódó jókívánság, nem megyek el magára a névnapra sem!