Van itt olyan, aki fiatalon elköltözött otthonrol? 18évesen.

Én anyám alkoholizmusa miatt költöztem el akkor amikor betöltöttem a 18 évemet.

Azon az évben amikor 18 lettem egy délelőtt összepakoltam a ruháimat,és meg akartam írni levélben,hogy felnőtt lettem,és mivel mindig útban voltam neki,így most új életet kezdhetünk mindannyian.De anyám hazajött így egyszerűen csak szóban mondtam el.nem tartott vissza SŐT! Ordibált,hogy végre elmegyek,és ha én nem mentem volna ő dobott volna ki.

Nekem nem volt lelkiismeret furdalásom,mert azóta sem változott meg,és régebben ha vittem neki virágot anyák napjára egyszerűen kivágta az ablakon..Így most már évek óta nem is látogatom.Nincs értelme..

JA! Én a barátomhoz költöztem a szülői házba(anyósékhoz)

Mivel dolgoztam,tudatosan félre tettem a pénzemet,hogy később albérletbe tudjak menni..Mert igaz az anyósék kedvesek voltak,de mégiscsak egy betolakodó voltam..

A körülményeim nagyban különböztek a tieidtől, de én is 18 évesen költöztem el otthonról. Előtte már 4 évig kollégista voltam, tehát nagyjából 14 éves korom óta alig vagyok otthon. Ez csak olyan szempontból számít, mármint a plusz 4 év, hogy hozzászoktam, hogy mindent magamnak kell intéznem, magamra mostam, vasaltam, én intéztem a kajámat, ügyes-bajos dolgaimat. 18 éves koromtól dolgozom, akkor lettem önálló anyagi értelemben is. De, azt fontos hozzátennem, hogy én munkásszállóra mentem anno, ami a fizetésem töredékébe került, bár nem volt egy fényes hely, de volt hol aludnom és este lefürdeni. Egy év múlva költöztem a barátommal egy albérlet szerűségbe, ahol mellettünk még egy "család" lakott.

Igaz, nekem nem volt rossz a viszonyom a szüleimmel, de állítom, hogy százszor jobb lett azután, hogy elmentem. Szívesen járok ma is haza, és a nézeteltérések is megszűntek. Most, hogy gyerekem is van, még jobb dolog hazamenni.

Ennek ellenére nem volt könnyű akkor megmondani, hogy érettségi után nem akarok hazamenni dolgozni. Tudták, hogy jól döntök, de azért az eleje nehéz volt.

Alapok nélkül nem túl jó ötlet elmenni, keress munkát és aztán lépj, ha mindenképp így szeretnéd. Többedmagaddal az albérlet is olcsóbb, de nem könnyű kigazdálkodni. Egyszer el kell indulni, de gondold végig, hogy saját erőből is képes leszel-e dolgozni, lakni, továbbtanulni, stb.

Apádat ne sajnáld, "vétkesek közt cinkos aki néma" Férfi létére nem védi meg a lányát, gyáva, gerinctelen puhap.ö.cs!

Én elköltöztem 18 évesen, de teljesen más miatt. Segítettek a szüleim egy ideig, de mihamarabb a saját lábamra álltam. Nem baj az, hogy a barátodhoz költözöl, de minden pénzt tegyél félre amit csak lehet, mert az életben csak magadra számíthatsz!!!!

Én mielőbb elköltöznék az biztos, az ilyen anya nem anya, az ilyen apa nem apa! És ezen nem változtat sem karácsony, sem anyák napja. Az életben többet rájuk nem nyitnám az ajtót!

A mocskos kurv@ anyját az ilyen embereknek! B@aszni tudnak, meg gyereket szülni, aztán meg tönkreteszik őket. Minden állat foglalkozik a kölykével... Ezek még csak nem is állatok.

Ne haragudj, de láttam már közelről ilyet, én is mentettem ki lányt ilyen helyzetből... Már nem vagyunk együtt, de nagyon egészséges lelkű lett, áll a lábán, és férjhez ment.

Lépni kell, mert a saját gerincedet darálod le azzal, hogy tűrsz, és ott vagy...

Szia!Igen,én is viszonylag korán elköltöztem.Így utólag már mindent tisztán látok,jól döntöttem.Akkoriban azt gondoltam,hogy nálunk minden normálisan működik és nem gondoltam bele,hogy mi is folyik otthon.A nagymamámmal laktam pár háznyira a szüleimtől.Természetesnek tűnt az is,hogy a mami gondoskodik rólam.Persze amikor fegyelmezésre került a sor,akkor úgy gondolták anya és apa,hogy nekik kell megtenni...hozzáteszem,nem voltam "rossz" gyerek.

Nem voltak katasztrófák,nagy veszekedések,egyszerűen "csak" nem foglalkoztak és törődtek velem.A párom családjába bekerülve láttam meg,hogy milyen az igazi,összetartó család.

Példaként:a párom anyukája szinte minden nap érdeklődik felőlünk,hogy minden oké-e velünk,beszélgetünk sokat mindenféléről.Érzem,hogy valóban érdekli őt a sorsunk.

A szüleim a szomszéd faluban élnek és 6 év alatt (amióta együtt vagyunk) kb. 10 alkalommal jártak itt.Ha én nem kerestem őket telefonon,nem is volt kapcsolat közöttünk,nem hívtak.Kicsit ugyan változott a helyzet,mert a kisfiunk születése óta gyakrabban jönnek....de ettől függetlenül bennem még mindig nagy a keserűség.De az eltelt évek alatt új életet kezdtem,saját családom van és nagyon boldog vagyok a pici faicskámmal és az apukájával!!!!!

Nem mindenkinek felhőtlen a viszonya a szüleivel,neked sem.Én arra bíztatlak,ha valóban átgondoltad és van lehetőséged,akkor egyszerűen menj el.Felhajtás nélkül,csendben.Valószínúleg nem tudsz változtatni a szüleid hozzáállásán,gondolom túl vagy már pár próbálkozáson.

Szerintem van jogod egy szebb életet élni!

Ha tényleg el akarsz költözni, akkor azt úgy tedd, hogy fel legyél készülve mindenre, ha a párodhoz mész, valszeg dolgoznod és segítened kell, viszont ha netalán tán szakítotok,akkor legyen ahová tudsz menni, akár vissza haza, vagy albérlet vagy más rokonok.

Amúgy meg egyszerűen mondd meg neki, hogy most elköltözöl,ha a barátodhoz,akkor mondhatod azt is hogy csak kipróbáljátok az együttélést ha külön,akkor meg azt.A volt barátom 19 volt amikor hozzám költözött,mert összevesszett az apjával.Már azóta szakítottunk,de ő nem dolgozott így még utána 2 hónapig nálam húzta a lóbőrt, azután albérletbe ment az öccsével.