Hogyan lehet jó szándékkal meggyőzni a mennyét az anyósnak?

2. Vagyok..mlepontozhatsz, de akkor sem lesz hozzá közöd.. Maximuma iadnak..de ha neki is megfelel így...

Addig úgysem fognak vátoztatni..

Az unokát pedig maguknak vallalják, nem neked szüli, szülné...

Viszont vigyazz, mert ha ebbe beleszolsz, ha esz sem bizos, ogy láhatod..

Ha pedig nincs itthon a fiad hogy fgannjon meg a gyerek, plusz ha nincs itthon a férje minek szülne?

Mit mond a fiad a helyzetről?

Anyósként írom, ne szólj bele, még célzást se tegyél.

Ha nekik így jó, ám legyen. A végén hiába a jó szándékod, mert azt nem kérdőjelezem meg, Te maradsz a gonosz anyós.

Tudom, nehéz megállni, hogy ne szóljunk, de nem érünk el vele semmit, csak megharagszanak ránk.

Ha visszaemlékszel, nekünk sem esett jól anyósunk megjegyzése, még akkor sem, ha jó szándékú volt.

Gyereket nem anyósnak szülünk..

Még egy kattant "nagyi".

Sehogy, kedves anyuka.

Ez csak kettejukre tartozik, ha a fianak nem tetszik a helyzet, majd szol.

Jelzem, en egyetertek azzal, hogy egy fiatal no ne uljon otthon feleslegesen, inkabb keressen penzt.

De a csaladi beke erdekeben inkabb ne szoljon ebbe bele tobbet.

Mint meny:

Szerintem nem lenne rossz ötlet, ha pl. megmozgatnád az ismerősi körödet, hátha tud valaki valahol munkát.

Ma már az esetek többségében így, ismerősök által a legkönnyebb állást találni, sok esetben pedig csak így lehet.

Minél többen tudnak róla, annál jobb.

Lehetne kérni a hölgyikétől pár önéletrajzot is. Ha erre húzza a száját, akkor meg tényleg jobb lenne beszélni a fiaddal, hogy te hogy látod a helyzetet.

Most még könnyű nagy lábon élni, de mi lesz később???????

Mint feleség: a helyében vagy ezerrel tanulnék nyelvet, hogy minél hamarabb a férjem után menjek, vagy már ott is lennék. Erre pl. lehetne költeni, és baromira rá is ér.

Gimnáziumi érettségit szerezhet később is, ill. egy jó nyelvtudással és szakmai tapasztalattal többet ér el, mint egy sza.r érettségivel, aminek a mai értéke nulla, mert fenék törléshez kemény, másra nem jó.

Ezért kár itthon maradni, ha közben kettészakad a család.

Mint anya:

Kisgyereket ilyen helyzetben vállalni nem szerencsés.

A menyecske nem tudom, mennyire érezné magát jól az új helyzetben. Lehet, hogy átpattintaná a gyereket a nagyiknak, hogy tovább járjon tornázni, szolizni, stb. OK, hogy a gyerekszülés után se hagyja el magát az ember, de ne menjen a gyereknevelés rovására. Nem tudom, mennyire találná meg az egyensúlyt.

A fiadnak viszont nem lenne jó: nem éli át az első gyerek érkezését, nem alszik a kerekedő pocakhoz simulva, nehogy lemaradjon a rúgásokról. Nem biztos, hogy ott lehet a szülésnél, (már ha akar), nem lehet otthon az első hetekben. Nem fogja a kezét, mikor lépegetni kezd, nem köpi szembe tejbepapival, stb. Megy, robotol, tolja haza a pénzt, időnként beugrik, aztán megy vissza. Nem élheti át az apaságot, nem lehet része a gyerek mindennapjainak, nem alakul ki a szoros kötődés.

Ketten külföldön gyorsan összekaparnának egy házra valót, lenne a lánynak szakmai tapasztalta, lenne miből költeni, és együtt lenne a házaspár. Aztán még mindig lehet továbbtanulni, gyereket szülni, állást keresni idehaza, vagy maradnak külföldön.

Ha egyszer sikerül megvetniük a lábukat, bolondok lennének hazajönni.