Szerintetek is jogos, hogy innentől kezdve szinte kizárólag csak én foglalkozzak párom gyerekével?
Párommal elég régen együtt vagyunk, de csak az utóbbi 4 hónapban költöztünk össze, előtte a szüleivel élt és a szülei nevelték jóformán a kisfiút is.
Én egyedül éltem, ők költöztek hozzám nem olyan régen.
Eddig semmi probléma nem volt, egy dolgot leszámítva. Mindenki úgy tekint rám mintha kizárólag most már az én gondom lenne a fia. Bármi van engem hívnak, nem a páromat, én viszem reggel oviba én rohangálok délután érte, én foglalkozzak vele egész nap, én vigyem külön foglalkozásokra, én menjek el neki cipőt venni stb. Nem esik nehezemre ha éppen ráérek, de kezd kicsit sok lenni. A nagyszülők, keresztszülei otthon vannak szinte egész nap, nem is laknak messze az ovitól mégse erőltetik meg magukat nagyon. Nem mondanak nemet, ha megkérem őket hogy menjenek most ők érte de látom, hogy nem nagyon tetszik nekik. 7végén például születésnapja volt az egyik ovis kisfiúnak és elhívták párom fiát is. Mondom párom tesójának, hogy menjen már el a gyerekért 4 körül, erre jön hogy neki most nincs kedve sehova menni.
Szerintetek kinek a nagyobb a felelőssége?
Kinek kellene többet foglalkoznia a gyerekkel? Párom szüleinek, rokonainak, vagy nekem?
Ne értsetek félre, nem a gyerekkel van bajom mielőtt jönnétek azzal, hogy ilyen meg olyan vagyok, hogy nem foglalkozok a gyerekkel, nem szeretem, szegény gyerek stb.
Nem jól fogalmaztam akkor. Nem szóltam neki,hanem megkérdeztem nem-e menne el érte. Dolgozunk mindketten, csak nekem kicsit kötetlenebb a munkaidőm, mint neki. Eddig nagyszülők foglalkoztak leginkább vele, meg a keresztszülők,mert egyikőjük sem dolgozik és ők is nevelték párommal együtt, egy háztartásban. Én is segítettem nekik, de nem éltünk együtt így én akkor kellettem csak mikor valamelyikük nem ért rá. Most hogy elköltöztünk most szerintük nekem kellene mindent csinálni. És mondom ne értsetek félre, mert szívesen vagyok a kis sráccal, szívesen foglalkozok vele, de mellette van nekem is életem, de lassan azt érzem hogy másból se áll a napom mint rohangászni jobbra-balra, szülői, stb ahova eddig nem nekem kellett menni. Arról volt szó mikor összeköltöztünk, hogy a gyerekkel kapcsolatos dolgokat párom fogja intézni, de szép lassan odáig jutottunk, hogy a szülőire is én megyek. és mondom nem az van, hogy nem fogadom el a gyereket de úgy gondolom még ha nekem több időm is van akkor is elsősorban páromnak kellene a gyerek dolgait intézni még ha többet is dolgozik.
A gyerek anyjáról nem beszélnék most, de mondjuk azt hogy nincs, évek óta nem kereste a fiút. Én nem szeretném hogy túlságosan ragaszkodna hozzám, mert ha ne agyja isten szétmegyünk párommal nem akarom, hogy én is csalódást okozzak neki. Nem mintha ezt szeretném, vagy ilyen terveim lennének, mert szeretem őket de nem szeretném az anya szerepét betölteni, tudja csak hogy én az apukája párja vagyok, ennyi.
válasza: válasza:Tegyetek már különbséget aközött, hogy kívülálló akar maradni meg hogy nem akar instant az anyja lenni a gyereknek!
A kérdező teljesen egészséges mentalitással áll a gyerekkel, akar vele foglalkozni, de nem akarja rögtön azt színlelni, hogy ő az anyja.
Rohadtul igaza van abban, hogy elsődlegesen az apukája barátnőjeként kell elfogadnia őt, aztán az évek alatt ha jól kijönnek nyilván a gyerek és a pótanyuka között is szorosabbá válik a viszony.
De az egy teljesen irreális elvárás, hogy mert a párjával összeköltöztek, mostantól ő legyen a gyerek anyja és kész, a párja meg a közelebbi rokonok meg foshatnak rá magasról. Elsősorban az apjának kellene a kérdező által leírt feladatokat, a kérdezőnek pedig ebben kisegítenie, amennyire tud. Nem pedig 100%-osan átvállalnia!
Kérdező... az élettársaddal beszéltél már erről? Ő mit mond, miért nem tesz többet?
válasza:A párod a gyerekével egy egész. Ha összeköltöztetek, vitte magával, mint a fogkeféjét. Innentől neked és a párodnak a kötelessége a gyereket nevelni, gondozni.Ami idáig volt, azt a szükség hozta magával. Nyilván egy férfinak elkél a segítség egy kisebb gyerek ellátásában. A rokonok segítettek. Mostantól viszont te vagy a gyerek nevelőanyja. Minden hozadékával.
A gyerek így is egy idő után "túlságosan" is ragaszkodni fog hozzád.Együtt éltek nap, mint nap. Hogyan várhatod el egy óvodástól, hogy úgy tekintsen rád, mint egy bejárónőre?
Remélhetőleg jó soká lesz saját gyermeked, mert az anyai érzés, az nálad hiánycikk.
válasza:Neked kell vele foglalkoznod mert te vagy a gyerek nevelőanyja, vagyis pontatlanul fogalmaztam, neked és a férjednek. Ez a ti dolgotok nem a nagyszülőké, testvéré stb...
Ha a férjed már most sem csinál semmit sem, pedig tudja, hogy nem te vagy a gyerek anyja, akkor a közös gyerekkel is körülbelül ennyit fog foglalkozni. Megkérdezted már a férjedet miért nem foglalkozik a saját gyerekével?
ha végleg elkülditek a gyereket a nagyszülőkhöz, és lesz egy közös gyereketek, akkor vele sem fog különbül bánni a férjed, ezt jobb ha már most megpróbálod megérteni. Szerintem.
válasza:A 13. valaszoloval maximalisan egyetertek.
Apuka hol van a tortenetben?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!