Mit csináljak, hogy így viselkedett, miután megtudta, hogy terhes vagyok?

Figyelj kicsi lány! nem ajánlom az abortuszt, mert magadnak sem fogod megbocsájtani, és van két ismerősöm is, akiknek volt régen abortuszuk, és nem lett később saját gyerekük, akár hogy próbálkoztak... Szóval bízd a természetre. Egyáltalán nem biztos hogy megmarad a baba!

A másik, beszéld meg anyukáddal, ha már ő egyszer azt mondta hogy 20 évesen ha lesz gyereked, akkor segít, akkor most is azt fogja mondani, hogy mindenképpen segít. Ezek szerint vagytok a gyerekre 4-en, a te szüleid meg ti. Ez már elég jó arány, nagyobb teher akkor van, ha a nő egyedül van teljesen a gyerekkel. A pasidra meg azt hiszem hosszú távon nem számíthatsz mint társ, de ez egyáltalán nem baj. Majd lesz másik pasid. :)

Egyébként igazán szerintem akkor lehetnél kiborulva a barátod viselkedése miatt, ha kapásból rávágta volna, hogy vetesd el. De ehelyett kissé megilletődött. Ez természetes, hiszen ő is úgy tudta, hogy nem csúszhat be a gyerek, hiszen védekeztetek... Szóval szerintem ez normális reakció. Hagyd hogy feldolgozza, aztán biztosan teljesen normálisan meg lehet vele beszélni a dolgokat, csak ne haragudj rá. Szerintem még neki jót is tehet ez az új helyzet, hiszen most már tényleg felelősséget kell vállalnia valamiért. :)

Sok sikert! :)

31/N

Nem fogta fel a barátod a helyzet magaslatát:S

Nagy teher fog rátok hárulni,de ne vetesd el,mert ez a baba okkal fogant meg.Biztos vagyok benne hogy valami ok folytán fogant meg:)Semmi sem történik véletlenül:)Ülj le anyukáddal és beszéljétek meg,kifog akadni lehetséges,de lenyugszik és segíteni fog mindenben.Elvégre a lányáról és az unokájáról van szó.Egyik szülő sem olyan gonosz mint aminek látszik:)

Azt nem értem, hogy sok nő miért ellenkezik az abortusz ellen...mert gyilkosság balabal... Neki nem gyilkosság az életében pont ez. Semmi háttér...stb. Ja a szülei, de ha vállalja ezt a bébit, akkor ők család lesznek és szerintem senki nem a szülei mellett szeretne babázni. Egyébként 18 évesen pont ugyan így jártam és elvetettem: lelkileg szarrá mentem, de összeszedtem magam és 26 évesen ismét besikerült 1 gyerek ő most 16 hónapos, csak mire a 2. gyerek besikerült, lediplomáztam és jó állásom volt, férjem (szerencsére nem akitől elsőre terhes lettem), férjemnek is jó állása. Azt mondtuk lehetett volna még pár év, de teljesen olyan helyzet volt, amibe jöhet 1 gyerek, sőt most várjuk a 2. -t aki tervezett. Ez van. Nem minden terhességet kell megtartani, 1 nő akkor szüljön amikor akar, nem pedig amikor jön. Sajnos van aki évekig küzd a gyerek miatt, annak ez most biztos rosszul esik, de lássuk már reálisan a dolgokat...

Szerintem aki írta, hogy 15 évesen abortusza volt, nem szerencse, de legalább volt esze hozzá, hogy nem tette tönkre az életét. (Nem kell ezért senkit bántani)

Most egy kicsit érzékenyebb vagy a hormonok miatt,úgyhogy elöszőr is nyugodj le.

Ha ma este nem megy el berúgni a barátod,akkor nincs semmi baj.Megdöbbent és rosszul vezette le.Egyszer még bocsánatot fog érte kérni.Most adj neki pár napot,had eméssze meg.Viszont a szüleidnek mond el,minnél hamarabb.Sőt az lenne a legjobb,ha ketten mondanátok el,meg persze az ő szüleinek is.

Én nem szeretném egyik alternatívát sem javasolni! Van olyan barátnőm, akinek az anyja most éli "fiatal korát" 40 évesen jár discoba, stb, mert annak idején a korán jött gyerek miatt nem tehette. A lányt kibeszélik, milyen az anyja öltözködése, buliba jár, nincs párja, stb...

Abortusz... édesanyámnak volt kettő is. Az egyik egy becsúszott baba miatt, a másik pedig méhen kívüliség miatt. Még mindig fogamzóképes... és mi is itt vagyunk tesómmal. A sors furcsa fintora, hogy egy egészséges embriót elvetetett 21 éves korában, de nekem már nem lehetett hugicám vagy öcsikém méhen kívüliség miatt. (Utána már nem is próbálkoztak inkább), szóval mindkettő nagy törés egy nő, egy pár életében úgy gondolom, de első sorban azt kell figyelembe venni, hogy neked és a babának mi lenne a legjobb!

Tanulni lehet baba mellett. Első körben mondjuk halasztanod kell egy-két félévet, aztán amikor már a baba mehet bölcsibe, vagy esetleg a nagyszülőkre hagyhatod, akkor, vissza kell menni tanulni. Egyáltalán nem könnyű egy csecsemővel a karodon tanulni, ezt sosem állítanám, főleg a vizsgaidőszak durva, de abban az egy-két hétben a szüleid biztosan a segítségedre lennének, ha kell megkérheted édesanyádat, addig költözzön fel hozzád (ha mondjuk albérletben élsz) és segítsen neked. Eleinte biztosan kicsit zabosak lesznek, de ha a megtartás mellett döntesz, biztos vagyok benne, hogy mindenben támogatni fognak! Az egyetem mellett valamiféle munkát is keresned kéne majd valószínű, ha a párodra nem lehet számítani. Most dolgozni, amíg tudsz tanulás mellett, így is lenne egy kis alapod a babához, rokonoktól is rengeteg segítséget kapnál (ruha, bútorok, stb)... Megoldható minden, amit csak szeretnél... Két havonta egy buli is belefér szerintem, amíg valaki vigyáz a picire (persze nem rögtön a születése után).

Mindenesetre menj haza, és beszélj a szüleiddel. Azt hiszem ők azok, akik minden kérdésedre tudják a választ, és akik segíteni tudnak neked a döntésben. Ők ismernek téged, tudják hogy képes lennél-e rá.

Viszont ha nem haragszol én is megkérdezném, hogyan védekeztetek? Nem maradt ki egy tabletta sem? Rosszkor vetted be? Mi történt?

nekem inkább törné le a derekamat azért ha elvetetnék egy kis magzatot, mintsem azért, ha megszülném.

22 éves vagyok, egyetemista, és nekem sem aktuális még a dolog, de ha mégis megtörténne, akkor tudom, hogy ennek oka van, és képtelen lennék megölni...