Mit csináljak, hogy így viselkedett, miután megtudta, hogy terhes vagyok?

Te nem akartál gyereke, iskolába jársz, fiatal vagy. Most biztos lepontoznak, mert a legfontosabb egy még sem született élet, de én elvetetném. Persze örökbe is adhatod, de gondolom ha védekeztél akkor azért tetted mert szülni sem szándékozoltál mostanában. Az elég sok macera, orvos, rosszullét, stb, nem lehet így koncentrálni. Szerintem a legfontosabb az egyetem. Azon kívül nem hagyharod a szüleidre sem, és a barátod sem viselkedik valami szépen. Persze meg lehet ezt így is csinálni, de hát 18 évesen nem azért él az ember hogy egyetemről rohanjon haza etetni és azt lesse mikor alszik el a gyerek hogy éjszaka tanulhasson, aztán majd 40 évesen jár el bulizni meg az álmait megvalósítani. Azon kívül nem gondolnám, hogy nagyobb bűn lenne elvetetni egy embriót, mint egy élő gyereket lepasszolni a szülőknek, meg ilyen apát adni neki...

De hát nem tudom milyen tanécsot vársz. Sok lehetőség nincs, azt pedig magad is kitalálhatod. Vagy elveteted, vagy örökbe adod vagy felneveled.

Itt már nincs jó döntés. Semelyik se lesz jó. A szerelemnek meg lőttek. Ha abortuszra mész, azért, mert egy nő se bocsátja meg a párjának, ha abortuszra kell mennie "miatta", ha nem mész, akkor azért lőttek a szerelemnek, mert kényszerből együtt kell lennetek.

Egy 26 éves, alkalmi munkákból tengődő srác amúgy is nagyon gáz szerintem. Hogy sokkot kapott, nem csodálom, ő legalább annyira nem tehet róla/tehet róla, amennyire te.

Én nem ajánlok egy döntést se, mert nem lesz jó egyik változat se.

00:58

-15 évesen? Szép!

-De legalább él...

Nincs olyan megoldás, hogy mindenkinek jó legyen. Ha szülsz, nagy valószínűséggel egyedül kell fölnevelned, ami nem kis áldozatokkal jár, de a gyerek nagy ajándék.

Ha az abortuszt választod, megoldódni látszik a probléma, de ez csak a látszat. Húsz évesen én az abortusz mellett döntöttem, s most, 60 felé is siratom a meg nem született negyedik/első gyerekemet.

Sajnállak nagyon.

Szia! A legfontosabb kérdések egyike, hogy hogyan védekeztetek? Ha óvszerrel, lehet tovább gondolkozni, ha gyógyszerrel, sürgősen meg kell beszélni a nőgyógyásszal, hogy nem jelent-e a gyógyszer veszélyt a megfogant kisbabára. Még huszonéves koromban fogamzásgátló mellett fogant egy babánk. Bár nem terveztük, ha már így alakult, szívesen megtartottuk volna, de az orvos nagyon nem javasolta, azt mondta, komolyan károsodhatott a magzat. Persze az akkori fog.gátlók még mások voltak, azért mondom, beszélni kell a nőgyógyásszal.

Amúgy első sorban a saját reakciótokon gondolkozz el, az mindent elárul. Te kétségbe estél, tanácstalan vagy, a párod meg egyszerűen kivetkőzött önmagából, kocsmázik, jön-megy. Ez nem azt sejteti, hogy bármelyikőtök is készen állna a szülővé válásra. Hidd el, nem ítéllek el, mert védekeztetek, mindent tőletek telhetőt megtettetek. Egyszerűen mindketten éretlenek vagytok még erre a szerepre.

Próbálj megnyugodni, ülj le anyukáddal, mondd el, mit történt, hogy érzel, mik a félelmeid, készen állsz-e az életmódváltásra. Ha hormonálisan védekeztetek, menj el nőgyógyászhoz és kérd ki az ő véleményét is. Biztos lehetsz benne, hogy anyukád meg fog érteni és a lehető legjobb tanácsot adja majd és bárhogyan is alakuljon, számíthatsz rá.

Nehéz döntés előtt állsz, de ne felejstd, bármelyik döntést hozod meg (abortusz vagy vállalod a kisbabát), megváltoztatja az életedet. Minden jót kívánok neked!

Hát itt tényleg nincs jó döntés... De én most 22 évesen ilyen helyzetben biztos az abortusz mellett döntenék.. nem szülnék meg egy olyan gyereket, aki nem várt, és akire úgy tekintenék, mint a fiatalságom elrablója, az életem átírója. És ezt a bosszúságot a gyerek is érezné egész életén keresztül. A lepasszolás szülőknek, vagy örökbeadás szóba se jöhetne, ha már gyerekem lenne, akkor teljes mértékben vállalnám a jó és nehéz következményeit. A gyereket nem lehet félvállról venni, vagy az ember teljes odaadással van felé vagy akkor meg se szülessen, akármilyen fájdalmas is ez. Szóval szerintem a 'legyegyszerűbb' döntés sajnos az abortusz.

22L

Én nem azt látom legnagyobb bajnak a párodnál, hogy most hogyan viselkedik (bár azért ez is sokat elmond a jelleméről), hanem azt, ahogy egyáltalán él, gondolkodik. Ő tuti nem alkalmas társnak, apának. Megtapasztalhattad, hogyan viselkedik, ha stressz éri. Biztos, hogy ezzel a tapasztalattal a hátad mögött is ő az ideális partner számodra?

Jól látod, Te is nagyon éretlen vagy még felelős döntéseket hozni.

Bármit beszélsz meg a szüleiddel, bárhogy reagálnak, nem az lesz a fontos, hanem az, hogy felfogd, ha megtartod a babát, minden megváltozik körülötted. Kizárólag a Te feladatod lesz gondoskodni róla, felnevelni. A család, rokonok, barátok max segítenek ebben, de nem fogják átvállalni a felelősséget tőled.