Valaha el fogom felejteni ezeket az eseteket?

Ha egyzser valakit szerettél arra mindig emlékezni fogsz. Arra meg pláne,aki miatt szenvedtél. Ez szerintem mindenkivel így van. Engem mondjuk nem rossz érzés fog el,hanem inkább örülök annak,hogy már évek óta boldog vagyok. És mivel személyesen tőlük tudom,hogy megbánták a szakítást így egy kicsit kárörvendő is.

nyugi, én is így vagyok ezzel. És volt már hogy hangosan mérgelődtem a férjemnek, hogy xy, milyen egy k.csog volt, el se vitt sehova,csak állandóan rajtam feküdt volna (ha engedem); és ilyenkor mindig még jobban szeretem az uramat, mert ő már a 4. talin felvitt bemutatni a szüleinek. Nem szexelni, bemutatni! Tudom ez részletkérdés, de örülök ilyenkor, mint kutya farkának hogy jól döntöttem :))

Úgy látszik h érzelmileg nagyon kötődtél hozzájuk..mert másképp nem fájna h hogy átvertek.. Nem tudom..amikor eléred h teljesen meg leszel elégedve a házasságoddal, akkor majd elfeljted ezeket is. De addig nem nagyon.

hát nem tudom, miért rágódsz még ezen? Én 5 éve vagyok a férjemmel, de valahogy baromira nem érdekelnek már az férfiak, akik előtte voltak. Lehet, hogy azokat a kapcsolatokat te nem zártad le magadban. A férjeddel egyébként minden rendben? Jól megvagytok? Szeretitek egymást? Akkor meg ne gondolkozz a múlton! :)

Elég maradandó nyomokat tudnak hagyni az emberek a lelkünkben, különösen, ha becsaptak és fájdalmat okoztak. Van, akinél ez természeténél fogva könnyen felejtődik, de van, akinél ez hosszadalmas feladat. Vannak erre különböző módszerek (pl. meditáció, egyéb elengedő "szertartás" ) is, ha az ember nem csak az időre kívánja bízni a dolgokat. Érdemes is élni ezekkel, hogy minél kevesebb ideig mérgezzék a lelked. Igazi megkönnyebbülés megszabadulni ezektől. Persze vannak olyan durva dolgok, amik évekkel később is, ha az ember eszébe jutnak, nagyon tudnak fájni. A legfontosabb az, ha az ember tudatosítja magában, hogy saját magadért el kell engedned minden ilyesmit, hiszen a harag, vagy a szomorúság is csak a te energiádat apasztja az illető meg éli vidáman tovább az életét. Ha nagyon ágál az ember igazságérzete, az is jó, ha az elengedés mellett azt is kimondod, a gondviselésre bízod, hogy az illető valakitől, valamilyen formában kapja vissza, amit veled tett.

" A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom" G.G.Byron

[link]

Nekem is eszembe jut pár exem és visszagondolok hogyan zajlott 1-2 dolog és hogy most mi lehet vele és hogy a következő csajával is így viselkedett-e, de csak átfutnak ezek a gondolatok, mert most boldog vagyok és mindent megteszek érte hogy így is maradjon. Viszont nincs rossz érzésem és harag sem, mert elmúlt és azóta más az életem.