A lányom barátja nem hajlandó hozzánk alkalmazkodni. Beszéljek vele, vagy egyszerűen küldjem haza?

"A lányom nem mehet el a barátaival, ha valaki ír neki sms-t, a barátja olvassa el először."

Akár mennyire szent ember, ez nem normális.

Meggyőződésem, hogy csak miattatok "fogja vissza magát". De mi lesz házason, külön lakásban?

Amiket felsoroltál,mint jótulajdonságait,azok szerintem a legtermészetesebbek egy olyan embertől,aki ott alszik minden éjjel Nálatok.

Akárhogy is nézem-amellett,hogy biztos szeretik egymást a lányoddal-,de itt egy önkényúrról van szó.Nem véletlen,hogy az anyukája párjával mindegy mi miatt,cigifüst!!:):):):nem bír el.Mindig az erősebb kutya b@szik alapon inkább elvonul arról a terepről.

Mert Nálatok nincs olyan ellenállás az ő akaratával szemben.

Csak azt tudom mondani,hogy ez a tipus az idő múlásával egyre rosszabb lesz.

Ha az anyukája nem tanította meg neki az alkalmazkodás fortélyait,Te belegebedhetsz,akkor sem fogja elfogadni Tőled.

Hamarabb fordítja ellenetek a lányodat,mintsemhogy engedjen.:(:(:(:

Úgy beszélj vele, hogy mindketten, a lányod és a barátja is ott van.

Teljesen őszintén, így, ahogy a felvezetődben írtad mond el nekik, illetve külön a fiúnak, amit neki címzel, az aggályaidat.

Vannak dolgok amiket érdemes a családi béke, vagy a normális emberi kapcsolatok érdekében, szőnyeg alá söpörni vagy túllépni rajta...de van amin csak a közvetlen, leplezetlenül őszinte kommunikáció segít.

Szerintem ez az a helyzet.

Végignézni egy felnőtt nőnek és anyának -akinek sokkal több élettapasztalata van, mint a gyermekének-, hogy a lányát egy megkapóan arrogáns fiú terelgeti, nem könnyű helyzet.

És véleményem szerint egy lányát féltő ember ebbe bele is szól, vállalva az átmeneti népszerűtlenséget.