Ti elárulnátok barátnötöknek, ha a férje füvel fával csalná? Kb 15 éves házasság 4 közös gyerek van!

Velem is történt hasonló!

Ráadásul voltak közös barátaink is, akik közül páran még falaztak is neki!

Szinte mindenki tudta a környezetemben, csak én nem.

Én is gyanakodtam (nem úgy viszonyult már hozzám, mint régen, szokásos "most nincs kedvem a szexhez, fáradt vagyok!"...stb), de biztosat nem tudtam, aztán az egyik közös barátunkkal leültünk, hogy szeretne mondani valamit, és elmesélt mindent. Azt is, hogy bár baráti kapcsolatomat át kéne értékelnem.....hálás voltam neki.

El.

Nem értem az ennek ellenkezőjére buzdításokat.

Miért vannak annyira megijedve attól, hogy valakit megszabadítsanak a szenvedéseitől.

Remélem nekem olyan jó barátaim vannak, hogy ha tudnának ilyesmiről, szólnának. Remélem tisztelnek ennyire. Kiderül a megcsalás és utána pluszban nagyon szarul esne, hogy nem szólt, aki tudott róla. Nem tudom elképzelni a szitut. Elmentek kávézni, dumálgattok mint két barátnő, de neked van egy akkora titkod, ami nagyon is érinti az életét és nem mondod el, valahogy ez nem illene az én életembe.

Én is elmondanám kockáztatva, hogy megharagszik rám, de miért tenné?

Azt a részt kihagynám, hogy veled is kikezdett, csak ha rákérdez a feleség, akkor mondanám el.

Nekem is nagyon fura, hogy sokan azt mondják, el ne mondja, ne avatkozzon bele.

Akkor az milyen barát, aki nem őszinte?

Hazudik, tagad, sőt még ha a barátnő panaszkodna, hogy lehet csalja a férje, akkor ő tartaná benne a lelket, hogy "á, csak bebeszéled magadnak!".

A barát épp azért van, hogy őszintén elmondjon mindent!

Ahol nincs őszinteség, az nem barátság!

Ha kiderülne, hogy csal a párom, és a barátnőm évek óta tud róla, nem lenne többé a barátnőm.

Én úgy gondolom, egy barát ilyenkor nem hallgathat. Azzal csak becsapnád őt és a férjnek falaznál....

Lehet, amúgy tisztában is van ezzel (mint ahogy írtad, már bocsátott meg megcsalást).

Gondolj csak bele, ha ez kiderülne, hogy te tudtál róla. Szerintem tovább nem tekintene barátnőjének.

Ha már ennyien nem értik, hogy miért mondtam, hogy nem mondanám el, pici magyarázat.

1. Nem hiszem, hogy egy rosszul működő kapcsolatban ne venné észre az egyik fél, hogy a másik megcsalja. Főleg jelen esetben, ahol ez hosszútávon folyik.

2. Ha észre veszi és nem tesz semmit, akkor az azért van, mert homokba dugja inkább a fejét az helyett, hogy felvállalna egy konfliktust. Ha így van, akkor nem az én dolgom még jobban bántani ezzel.

3. Ha észre veszi és tenni is akar valamit, akkor pedig kivel beszélné ezt meg, mint a legjobb barátnőjével. Akkor persze én is elmondom, amit tudok és ott állok mellette.

4. Két ember kapcsolata csakis rájuk tartozik, nem tudhatom, hogy ők mit beszéltek meg ezzel kapcsolatban egymással. Hisz nyitott házasságokról is egyre többet hallani.

Az előzőnek pontonként:

2. Az az első mondtanál kiderül, és akkor nem folytatod. Esetleg meg is kérdezheted, akarna-e tudni róla.

4. Milyen barátság az, amiben nem ismered a párkapcsolatának a természetét hozzávetőlegesen sem? Egy barátságban ismerjük a másik lelkének a rezdülését is...

"Két ember kapcsolata csakis rájuk tartozik"

Esetleg az, hogy a hálószobában mi történik. Vagy az anyagiak. De lehet hogy még ezek sem olyanok, amik "csak rájuk tartoznak".

Ezek fontos dolgok, és azért van az embernek barátnője, hogy az ilyeneket kibeszéljék.

A megcsalást meg főleg, nem jó elfojtani, sokkal jobb, ha kibeszéli, kisírja a bánatát, utána megkönnyebbül.