Szerintetek jogos a férjem felháborodása és állandó elégedetlensége? (lent)

A balhé konkrétan ma reggel robbant ki, de hetek óta nagy a feszültség. Lényegében azóta tart, amióta visszamentem dolgozni a kisfiúnk születése után (3 hónapja). A mai konfliktus lényege az volt, hogy neki kellett vinnie a kicsit bőlcsibe. Tudni kell, hogy mindketten félig-meddig kötetlen munkaidőben dolgozunk. A munkaidő délelőtt 4 óra és este 4 óra, közte 4 óra szünet. Ez olyan, hogy nekem mindig le kell dolgoznom, neki nem mindig, szóval van, hogy délelőtt szabad teljesen, vagy csak 1-2 órát dolgozik. Viszont nekem az esti munka itthoni, tehát a gyerek fektetése után csinálom. Ő sokszor utazik is. Lényeg a lényeg, hogy általában én viszem-hozom a bőlcsiből, aztán délután együtt vagyunk, amit férjem általában pihenésre használ, mert hatra megy vissza dolgozni. Én ezalatt bevásárolok hazafelé, megfőzök, megcsinálom a napi házimunkát, foglalkozom a gyerekkel, aztán ő visszamegy, minden este egyedül fürdetek, fektetek, és utána nekiállok dolgozni sokszor éjszakába nyúlóan. Ő meg hazaér és vagy lefekszik a tv elé, vagy szekál, hogy foglalkozzak vele, mert neki milyen fárasztó napja volt. Mindemellett állandóan elégedetlenkedik, hogyha megkérem valamiben, hogy segítsen, hogy neki semmi ideje nincs magára és elege van. Pedig tök sokszor van olyan, hogy délelőtt nem dolgozik, ilyenkor edzeni jár, vagy csak itthon internetezik stb. A héten háromszor volt olyan, hogy nekem korábban kellett mennem dolgozni, ezért ő vitte a kisfiúnkat bőlcsibe, de én mentem érte, és minden ment a szokásosban tovább. Ma is így volt, neki csak délre kell mennie, és megkértem, hogy vigye él, hogy nyugodtan össze tudjak készülődni, itthon kicsit elpakolni stb. Erre kiakadt, hogy a héten már harmadszor viszi el, és elege van abból, hogy sosem hagyom azt csinálni, amit szeretne. Én is kiakadtam, hogy szerinte nekem mikor jut időm magamra? Én vagy dolgozom, vagy háztartást vezetek, vagy a gyerekkel vagyok, vagy vele foglalkozom, amikor hazaér. Őt támogatom mindenben (most pl. elkezdett gitározni), ő meg csak követel minél többet és többet. És amikor kidőlök éjfélkor,amikor befejezem a munkát, akkor kiakad, hogy vele nem is foglalkoztam még ma.

Az alapvető gond az, hogy úgy érzem, ő nem boldog ebben a családi életben. Én jókedvűen csinálom ezeket, imádok a gyerekemmel foglalkozni, a házimunkát is megpróbálom jókedvűen csinálni, mert szerintem ezt csak így lehet, és így nem bánt nap mint nap, hogy "nincs más". Ő meg mindent gondnak, nyűgnek él meg. Már próbáltam beszélni vele, hogy fogadja el, megváltozott az életünk, és ez most ilyen, de ez nem rossz, csak más mint eddig volt. Sajnos nagyszülők messze élnek, még nem is nyugdíjasok, így nem tudnak besegíteni, de így is hívunk néha bébiszittert, elmegyünk színházba, vacsorázni egyet...de neki ez nem elég. Nem tudom mit csináljak. Vagy jogtalan az érzésem? Köszönöm a válaszokat.