Szerintetek jogos a férjem felháborodása és állandó elégedetlensége? (lent)

Igen, engem is érdekelne, hogy mi volt, amíg nem dolgoztál, de már megvolt a gyerek.

Furán hangzik, de egy kicsit olyan a párod, mint egy durcás gyerek, amikor féltékeny a kistesóra.

Eddig mindig volt elég időd rá, mindent együtt csináltatok, most meg jött valaki, aki miatt nem elég, hogy az ő igényei háttérbe szorultak, de még plusz melót is jelent a számára.

Két baj van. A párod alapvetően önző, ezen nehéz változtatni, a másik, hogy mintha kicsit éretlen lenne az apaszerepre. Ezen viszont lehet csiszolni.

Nézd #12, várhatóan egyre több ilyen helyzet lesz, ahogy a mai válási statisztika sem tök véletlen dolog ám... Te női szemmel úgy fogalmazol, hogy "önző, ezen nehéz változtatni, a másik, hogy mintha kicsit éretlen lenne az apaszerepre." - én eltekintenék az értékítélettől...

A valóságban azt látni kb, hogy az utóbbi időben - nem kicsit a házassági vagy tartós, komoly párkapcsolati kor kitolódásának köszönhetően is - egyre inkább kezd szétcsúszni a két nem elvárása a párkapcsolattól átlagban is. A huszonéves, egzisztenciájukat a szülői családban megalapozó nők egyre inkább azzal a kifejezett igénnyel, elképzeléssel létesítenek tartós kapcsolatot, házasságot, mert gyereket akarnak, a házasság célja és értelme szerintük a gyerek. (és ezt várnák el a másiktól is)

Na, ezzel szemben meg a férfiak számára egyre kevésbé elsőrendű priorítás az, hogy "ne szakadjon magvuk" (ahogy a régiek mondták:)) tehát az átlagos férfi-hozzáállás ma valami olyasmi, hogy persze, egy idő után jöhet a gyerek, mert kedves, meg aranyos, de ha nem jön, akkor se történik tragédia, nem a gyerek a párkapcsolat elsődleges célja, nem azért van a párjával, hogy gyereke legyen... 10 férfiből 9 ma nem hagyná ott a párját pusztán azért, mert nem lehet gyereke, nem a gyerek az elsődleges neki a házasságban... ebből nyilvánvalóan következiik az is, hogy ez a 10-ből 9 nem fogja jól érezni magát akkor a kapcsolatban, ha kifog egy olyan nőt, aki "én most már anya vagyok, nekem most már a gyerek az első"... na, erre szokták elsütni a nők, hogy "éretlen az apaságra" meg "önző" - valójában egyik sem, egyszerűen különbözik az értékrendje. (mázlis esetben ez azért nem fajul a válóokig, mert mondjuk annak a férfinak a párja az első, tehát elfogadja ezt a helyzetet, de igazán jól nem fogja érezni magát benne)

természetesen jogos a férfiak igénye arra, hogy őket se hanyagolják el a gyerek "miatt".

A jelen esetet vázolva, úgy állunk, hogy van két dolgozó szülő, aztán ott van "anyu", aki neveli a gyereket, viszi a háztartást és foglalkozzon a férjével is. És ott van "apu", aki elmegy dolgozni, szabadidőben netezik és gitározik, rosszul érinti ha neki kell a gyereket fuvarozni és elvárja hogy foglalkozzanak vele. Viszont a kérdező azt mondja, ez a foglalkozás egyirányú, pontosabban apu némi szex reményében mutat némi törődést. Azért ez egy átlag nőnek szerintem nem elég, hogy előjáték gyanánt kap két puszit meg egy kis simit....

Viszont azt is jó lenne tudni, hogy apu mennyit foglalkozik a gyerekkel? Tölt vele hasznos időt? Vagy vele is úgy van, hogy hazajön a munkából és akkor mindenki szálljon le róla (kivéve anyut), mert ő milyen fáradt. És mi a helyzet a feleség igényeivel? Mint írta, ő is tudna magának elfoglaltságot találni, igénye lenne rá, vagy neki ez nem jár? Csak a férjnek?

Egyébként ha kedves férj besegítene a házimunkában, vagy legalább megkönnyítené a felesége dolgát, akkor a nőnek is több ideje maradna, amit mondjuk a férjére fordíthat és nincs az, hogy "bezzeg most hogy már van gyerek, én nem számítok".

"vele nem is foglalkoztam még ma."

"úgy érzem, ő nem boldog ebben a családi életben."

"imádok a gyerekemmel foglalkozni"

Hat en a ferjedet sajnalom. Nem teged. O a boldogtalan, nem te. Raadasul mondja is, hogy mi a problemaja: "Keveset foglalkozol vele." Csak eppen meg sem akarod hallani. Teged is, mint az osszes "remek Anyukat" erzelmileg tokeletesen kielegit a gyermekeddel valo kapcsolatod. Es persze hogy a masik a hibas, aki felhivja a figyelmedet, hogy nem kell mindig mindennek a gyerek korul forgnia.

Csori pasi! Naivsag azt kepzelni, hogy a gyerekre szant idot nem mashonnan veszed el.

A megoldas talan:

Gyerekre szant ido csokkent, ferjre szant ido no. Csak a gond az, hogy a legtobbszor ilyenkor a felesegek ezt erzelmileg abszolut nem igenylik.

"fennmaradó időt fordíthatná a férjére"

feltéve, hogy a feleségnek erre valóban erzelmileg igénye van. De tekintettel az en akkori idoszakomra es most is a kerdesben. Anyuka nem akar intim helyzetbe kerulni Apukaval.

Amugy en inkabb azt tapasztalom, hogy vigyazzon Apuka amig Anyuka kicsit torodni tud magaval. Vegre elmegy tornazni, vegre eljut fodraszhoz. Tehat az idobeosztas sorrendje a nemeknel mashogyan nezhet ki:

Anuka:

-gyerek

-en

-ferj

Mig a ferj fejeben:

-feleseg

-gyerek

-en

A gyermek sok idot vesz el. Ez van. (Kar, hogy pont ezt nem oktatjak az iskolaban.)

szerintem pedig épp a férj gondolja úgy, hogy ő áll az első helyen saját magánál, lásd, elkezdett gitározni. Amivel nincs is semmi baj, mindenkinek kell egy hobbi, a gond abból adódhat, ha ugyanezt a feleség nem teheti meg. Vagy szerinted az jogos, hogy a férjnek lehet hobbija, a feleségnek nem? Egy férjnek jár a kikapcsolódás, mert egész nap gürizik, a feleségnek viszont annyi jár, hogy dolgozik, gyereket nevel, háztartást visz és foglalkozik a férje igényeivel? És hol marad idő saját magára? Mindenkinek szüksége van arra, hogy egy kicsit csak magával foglalkozzon.

Nekem kicsit úgy tűnik, hogy a férj csak kapni szeretne, adni már nem.