Szerintetek jogos a férjem felháborodása és állandó elégedetlensége? (lent)
A balhé konkrétan ma reggel robbant ki, de hetek óta nagy a feszültség. Lényegében azóta tart, amióta visszamentem dolgozni a kisfiúnk születése után (3 hónapja). A mai konfliktus lényege az volt, hogy neki kellett vinnie a kicsit bőlcsibe. Tudni kell, hogy mindketten félig-meddig kötetlen munkaidőben dolgozunk. A munkaidő délelőtt 4 óra és este 4 óra, közte 4 óra szünet. Ez olyan, hogy nekem mindig le kell dolgoznom, neki nem mindig, szóval van, hogy délelőtt szabad teljesen, vagy csak 1-2 órát dolgozik. Viszont nekem az esti munka itthoni, tehát a gyerek fektetése után csinálom. Ő sokszor utazik is. Lényeg a lényeg, hogy általában én viszem-hozom a bőlcsiből, aztán délután együtt vagyunk, amit férjem általában pihenésre használ, mert hatra megy vissza dolgozni. Én ezalatt bevásárolok hazafelé, megfőzök, megcsinálom a napi házimunkát, foglalkozom a gyerekkel, aztán ő visszamegy, minden este egyedül fürdetek, fektetek, és utána nekiállok dolgozni sokszor éjszakába nyúlóan. Ő meg hazaér és vagy lefekszik a tv elé, vagy szekál, hogy foglalkozzak vele, mert neki milyen fárasztó napja volt. Mindemellett állandóan elégedetlenkedik, hogyha megkérem valamiben, hogy segítsen, hogy neki semmi ideje nincs magára és elege van. Pedig tök sokszor van olyan, hogy délelőtt nem dolgozik, ilyenkor edzeni jár, vagy csak itthon internetezik stb. A héten háromszor volt olyan, hogy nekem korábban kellett mennem dolgozni, ezért ő vitte a kisfiúnkat bőlcsibe, de én mentem érte, és minden ment a szokásosban tovább. Ma is így volt, neki csak délre kell mennie, és megkértem, hogy vigye él, hogy nyugodtan össze tudjak készülődni, itthon kicsit elpakolni stb. Erre kiakadt, hogy a héten már harmadszor viszi el, és elege van abból, hogy sosem hagyom azt csinálni, amit szeretne. Én is kiakadtam, hogy szerinte nekem mikor jut időm magamra? Én vagy dolgozom, vagy háztartást vezetek, vagy a gyerekkel vagyok, vagy vele foglalkozom, amikor hazaér. Őt támogatom mindenben (most pl. elkezdett gitározni), ő meg csak követel minél többet és többet. És amikor kidőlök éjfélkor,amikor befejezem a munkát, akkor kiakad, hogy vele nem is foglalkoztam még ma.
Az alapvető gond az, hogy úgy érzem, ő nem boldog ebben a családi életben. Én jókedvűen csinálom ezeket, imádok a gyerekemmel foglalkozni, a házimunkát is megpróbálom jókedvűen csinálni, mert szerintem ezt csak így lehet, és így nem bánt nap mint nap, hogy "nincs más". Ő meg mindent gondnak, nyűgnek él meg. Már próbáltam beszélni vele, hogy fogadja el, megváltozott az életünk, és ez most ilyen, de ez nem rossz, csak más mint eddig volt. Sajnos nagyszülők messze élnek, még nem is nyugdíjasok, így nem tudnak besegíteni, de így is hívunk néha bébiszittert, elmegyünk színházba, vacsorázni egyet...de neki ez nem elég. Nem tudom mit csináljak. Vagy jogtalan az érzésem? Köszönöm a válaszokat.
válasza: válasza:Persze, egyértelműen nem hibás egyik fél se, itt nem lehet kiosztani az "angyal" meg az "ördög" címeket, ez a téma nem fekete meg fehér, hanem emberekről van benne szó, a saját vágyaikkal, elképzeléseikkel, elvárásaikkal...
A Kérdező viszont az egyik bejegyzésével szépen alátámasztja az egyik észrevételem, amit soha nem szoktak elhinni:
"Nem, régebben nem. Együtt csináltunk mindent, sokszor főzött is. Most csak hobbiból, néha. Hétköznap, amikor "kell", akkor nem."
- szóval a gyerekvállalás egy kapcsolatban egy adott időpillanatban nem mindig ADJA a célt meg értelmet meg boldogságot, hanem van, hogy elveszi...
válasza:Nézd #31, a legtöbb ember képes mást maga elé helyezni, a kérdés az, hogy kit és miért...
Azzal meg nincs semmi gond, ha te így gondolod, és a te kapcsolatodban működik is, a Kérdezőnél viszont láthatóan nem működik a dolog...
válasza:#32: Felnőtt, a gyereket egykor tervező férfi a kérdező párja. Már ne haragudj, de mégis mire számított? Hogy lesz rajta kikapcsológomb? Hogy ha megszületik, semmi, de semmi nem változik? Tudod, mi kellett volna neki? Tamagocsi!
Ha valaki érett fejjel nem helyezi a gyerekét maga elé, legalább addig, amíg az kicsi és fizikailag is függ tőle, akkor az önző, önmagát mindennél és mindenkinél jobban szerető, empátiával egyáltalán nem rendelkező alak, aki, ha ráadásul férfi és még rinyál is, akkor meglehetősen feminin. Megenné a fene, ha egy gyermek érkezése kódoltan válást hozna magával. Már rég kihalt volna az emberiség.
Komolyan annyi problémája van, hogy egy héten 3-szor vinnie kell a gyerekét a bölcsibe? Tudod, mennyire irigylem? Bezzeg az én párom úgy jön haza, hogy azt mondja a törpének: "Alig látlak, pici lány!" Hogy örülne ő, ha a bölcsiig foghatná a kezét és gyönyörködhetne benne!
Ez a pasi vegyen magának tükröt, rakja a monitor helyébe, oszt nézegesse magát benne. Ennyi.
Hú, de soik válasz érkezett. Köszönöm. nem biztos, hogy most így hirtelen mindenre fogok tudni reagálni, de megpróbálom a főbb irányokat követni.
Annak, aki azt írta, hogy sajnálja a férjem, mert nálam a gyerek az első, és őt elhanyagolom: nem tartom magam egy ősanya típusnak. Sőt! Még egész kicsi volt, amikor nagyszülőre vagy bébiszitterre bíztam, hogy elmehessünk színházba, moziba vagy vacsorázni egyet. Sokszor csináltuk olyat, hogy gyerek fektetése után feljöttek barátok és kicsit iszogattunk, beszélgettünk a teraszon. Mindig vittük társaságba, nem voltam szívbajos, ha más foglalkozott vele, közvetlen gyerek is lett, megszokta, hogy sürögnek körülötte az emberek. Nyaraltunk, utaztunk vele, együtt szilvesztereztünk babás barátainkkal. Szóval...én mindig is úgy gondoltam, hogy elég "laza" szülők vagyunk, nem nagyon paráztunk rá a dolgokra. Nem temetkeztem bele teljesen az anyaságba, ugynúgy nézek ki, mint szülés előtt, nem hagytam el magam, nem szakadt ruhában vártam haza, hanem mindig ügyeltem arra, hogy csinos legyek számára (persze nem magassarkúban vártam).
Nem lógok egész nap a gyereken, és képzeld, minden este időben lefektetem, apuka meg mint írtam, 10kor ér haza a munkából. De az, hogy foglalkozzak kevesebbet a gyerekkel, és többet vele, az az én esetemben szerintem nonszensz. Nézzük pl. a mai napot: most végeztem a munkával, mindjárt indulok a bölcsibe a gyerekért, hazafelé bevásárolunk, hazacipekedek, itthon amíg férjem nem megy vissza munkába megfőzök, berakok egy mosást, kivasalom a tegnapi kimosott ruhákat, kicsit együtt vagyunk, aztán fél 6kor visszaindul a munkába, én megyek a gyerekkel ortopédushoz, haza érünk 7 körül, fél óra játék és fektetés. Aztán nekiállok elpakolni, utána dolgozok kb. én is 10ig, hazaér, van kb. 1-2 óránk (ha jól bírjuk). Ennél többet mond, hogy szakítsak? Miből vegyek el? És mint látod, még így sem írtam, hogy magammal 5 percet foglalkoztam volna.
Ahhoz a válaszolóhoz csatlakoznék, aki azt írta, hogy egy nőnek nem lehet más az életében, mint hogy dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, ügyeket intéz és a maradék idejében kiszolgálja a férj igényeit, míg a férj dolgozik és a kedvteléseinek él??? Hogy azért, mert én akartam így? Nem, együtt akartuk így. Nem tervezett baba volt, de ő még boldogabb volt, ő bíztatott engem, hogy nem lesz gond, milyen jó lesz, amúgy is kb egy év múlva terveztük. A terhesség alatt álomférj volt, mindenben segített, minden vizsgálaton, szülésen ,mindenen ott volt, támogatott. Amikor megszületett a baba, még akkor is mindenben segített: fürdetett, pelenkázott,imádott a gyerekkel lenni. Mint írtam, azóta változott meg minden, hogy visszamentem dolgozni. Ugye addig természetes volt, hogy mindent megcsináltam, mire hazajött, amikor itthon volt, akkor meg babázott kicsit és ennyi, Most viszont több dologban kérem a segítségét, jobban meg kell szerveznünk az életünket, én is fáradtabb vagyok, főleg mivel ugyanúgy maradt minden rám, mint eddig, csak mellette még dolgozom is, ő meg valamiért még annyit sem segít, vagy húzza a száját, ha megkérem.
Egyáltalán nem érzem úgy, hogy elhanyagoltam volna, de akkor is! Egy gyerek mellett megváltoznak a dolgok, és kevesebb idő jut rá. Nehogy már ezt egy felnőtt férfi ne tudja kezelni!
válasza:Kérdező, egyfelől tényleg nem lenne igaza annak, aki Téged támadna, mert egyfelől az átlaghoz képest lényegesen jobban kezeled a kérdéskört eszerint a leírás szerint, másfelől meg a hozzáállásod is jó a problémához. Ez idáig rendben van.
Azt kellene valahogy megtudni, hogy mi az a dolog, amita párod elvárna egy párkapcsolattól, vagy az élettől magától, ami fontos volna neki, és most úgy érzi, hogy nem kap meg. Nem kitalálni, hanem megtudni, tőle magától. Akkor lehetne tovább gondolkodni azon, hogy ezt a helyzetet hogyan lehetne feloldani, megoldani.
válasza:#34 "Megenné a fene, ha egy gyermek érkezése kódoltan válást hozna magával. Már rég kihalt volna az emberiség."
Dehogyis, a válás nem függ össze a gyerekvállalással, másfelől meg a valóság ellen nem érdemes harcolni, vannak számiok, amelyek megmutatják, hogy az emberek mekkora hányada és mikor válik el... és bizony a két létező válási csúcs nagyon is összefügg a gyerekvállalással, az egyik az első gyerek születését követő néhány éves időszak, a második meg az utolsó gyerek felnőtté válása körüli néhány
év. Tehát az egy szimpla tény, hogy gyerek és válás összefügg.
"Hogy lesz rajta kikapcsológomb?" - az hagyján, de hogy egy hangerőszabályozó se, az már kimeríti az alapvető konstrukciós hiba tényét, a baj csak az, hogy a Természet nem tart fenn reklamációs irodát:))))
És mondom, a témában nincs jó meg rossz, egyszerűen az van, hogy van két ember valamiféle elképzelésekkel arról, hogy mit vár egy párkapcsolattól, na most ez ideális esetben egyezik, jó esetben egyeztethető, rossz esetben meg válás lesz a vége.
válasza:Csak a kérdést és a 35. választ olvastam eddig, de kísértetiesen hasonlít az én történetemre.
Az a baj, hogy egyszer besokallsz és te is rá fogsz döbbenni, hogy vele nehezebb mint nélküle. És amikor nincs ott, akkor jobb... A két gyerekkel kevesebb volt a bajom, mint a volt férjemmel. Csak mire ő rádöbbent, addigra késő lett és nem fogadtam vissza, mert belekóstoltam abba az életbe, hogy nem az ő hisztijéhez, nyűgjéhez kell alkalmazkodnom, és az sem irritált, hogy miközben én szétszakadok, ő ott tesped.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!