Menthető-e még a házasságom?
7 éve vagyok együtt a kedvesemmel.
2 éve lesz lassan hogy külföldön dolgozik, havonta találkozunk, viszont a skype, telefon mindennaposak. Nos ez csak egy kis érdekesség a történetben.
Úgy érzem hogy én kezdek kiábrándulni belőle.
Ha haza jön soha nem csinál semmit, mindent nekem kell intézni, amit olykor jó volna ha ő tenné.
Ez által például féltékeny az autószerelőre.
Ez csak egy a sok közül, de a leglényegesebb az az hogyha haza jön többször azon kapom hogy pásztázza a csajokat, úgy érzem hogy nem én vagyok számára a "tökély" ami egy párkapcsolatban úgy érzem fontos.
Porig aláz, ebből a szempontból. Ahhoz képest hogy nem egy fess fickó úgy érzem ha kellene másnak akkor simán elhagyna.
Nem azt mondom hogy nem kaphatna magának, csak ez kényelmes számára hogy én itthon vagyok neki. Mivel gondolom értelmesen így nem lehetne párkapcsolatot kialakítani.
Még nincs gyermekünk, és annyira reménytelen mostanában az életem hogy nagyon szeretnék, és az sem bánnám ha egyedül kellene nevelnem, nagyon ellenék én is magam vele. ( Bár persze fontos egy apa) de hogyha így alakul akkor inkább egy helyes fess fickótól szeretnék babát, még hogyha "alkalmi" kapcsolatból is szülessen. Nem tudom értitek-e ezt a dolgot amit a babáról mondtam Remélem igen.
válasza:Csak egy kérdésem van igazából: mi a fenéért nem mész utána?
Szerinted van értelme egy házasságnak úgy, hogy a felek gyakorlatilag pár havonta találkoznak egymással? Mert szerintem nincs.
Azt meg inkább nem kommunikálnám, hogy már szülnéd a gyerekeket, mindegy, hogy kitől, akár egyéjszakásból is, mert te unatkozol/egyedül vagy. Netán ha gyereket szülsz, nem ártana a gyerekedre is gondolni, nem csak magadra.
válasza: válasza:Elég viccesek vagytok.
Mi a fenének vagy még vele? Se fizikailag, se lelkileg semmi közötök nincs egymáshoz, lényegében egymást átkozzátok és alázzátok magatokban.
Azt viszont még hagy tegyem hozzá, hogy a kisbaba nem egy játékszer, szóval nem, nem tudom megérteni azt, amit a babáról hablatyolsz itt nekünk.
válasza:Te miért nem költöztél ki utána?Nem ajánlotta fel soha,hogy lakjatok együtt külföldön?
Az anyaság ösztöne érthető bizonyos kor felett,de azért egy gyereknek két szülőre van szüksége ahhoz,hogy lelkileg normálisan tudjon fejlődni.A másik,anyagilag sem künnyű egy gyereket nevelni,miből szeretnéd eltartani?
Ha ismeretlen lesz az apa,akkor még tartásdijat sem fogsz tudni igényelni.
válasza:Most még csak a 7 évet veszíted, gondolom, ettől félsz.
De én sem látom, hogy bármi veszíteni valód volna.
Szeret ő téged? - nem hiszem, hogy ezt látod, ezt érzed.
A gyerek ügyben nem értek egyet veled, találsz te annak normálisabb módot is, csak nem ezzel az emberrel.
Szerintem nem voltam világos, elméleti volt az egész!
Szeretnék gyermeket, egy gyermeket normális kapcsolatban TERMÉSZETESEN!
Azt nem érzem hogy ő akarna.
Sajnos ki költözni nem tudok, egy részt az én munkám miatt másrészt pedig ő is munkás szállón lakik, ahol nincs egyedül.
válasza:Sosem értettem az ilyesmit. Mit vártatok ettől a helyzettől? Gondoltad majd évekig boldogan eléldegéltek úgy, hogy pár havonta találkoztok, néha beszéltek meg szexeltek egyet? Még jó, hogy eltávolodtatok egymástól, ez teljesen természetes. Igazából szinte 2 éve gyakorlatilag idegenek vagytok egymásnak.
Az ilyen blőd kifogásoktól meg a falra tudok mászni, hogy "de a munkám itthon" meg "de ő a munkásszállón". Ha akartok valamit ettől a házasságtól, akkor vagy mentek mindketten, vagy maradtok mindketten, de külön-külön az még véletlen sem házasság. Ha akart volna, 2 év alatt bőven találhatott volna magának egy 1-1,5 szobás albérletet, amit meg tud fizetni. Nyilván nem él az ember itt sem úgy, mint Marci a hevesen a gyári munkás fizetésből, de ennyit azért megengedhet magának, ha nem másra veri el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!