Ha már az együttélés alatt jelentkeznek a különbségek, hogy jutunk el az eljegyzésig, esküvőig?

Hát nem tudom, nálunk ennyire komoly gázok nem voltak. Mikor összeköltöztünk, evidens volt, hogy mindkettőnknek megvannak azok a dolgai, amihez ragaszkodik, ezzel békén is hagytuk egymást, mindketten keresünk, mindkettőnknek joga van hozzá. A nagyobb kiadásokkal kapcsolatosan közösen döntünk.

Bevásárolni mindketten szoktunk, mindig az, aki előbb eljut a boltba, az árakra mindketten figyelünk, mégiscsak pénzből élünk. A házimunkát most többnyire én végzem, mert olyan a munkám, hogy sok időm van, de mikor ez fordítva volt, ő is ugyanúgy elvégezte, nem várta el, hogy én álljak neki este 8-9-kor. A fázom, neki meg melege van kérdést hasonlóan oldottuk meg, mint a többiek: megegyeztünk "félúton", én veszek fel pulcsit, ő pólóban flangál.

Nem voltak súlyos súrlódások, mindketten elfogadtuk, hogy vannak a másiknak egyéni szokásai, mivel önálló ember. Toleráltuk ezeket, és voltak dolgok, amikből mindketten visszavettünk - kérés nélkül. (pl. ő nem vesz minden télen 2-3 kabátot, én meg nem havonta hagyok egy 10-est a drogériában, hanem 2-3 havonta). Tolerancia kérdése az egész. Nálunk bevált, azóta már a férjem.

Nálatok azt látom, hogy a párod tényleg nagyon önző, te abszolút nem érdekled, rajtad akar spórolni, de a saját igényei mindig legyenek kielégítve - akár annak rovására, hogy a tieid nincsenek. Ha ezen nem változtat, én inkább nem akarnék vele a házasságig eljutni.

Számomra ezek az "apróságok" ennyire rövid idő után simán szakító okok lennének, és nem az esküvőn filozofálnék.

Furcsa, hogy a legtöbb ember úgy áll hozzá, hogy még az elején vagytok, majd kialakul...Nem, MÁR MOST IS SZAR A KAPCSOLATOTOK, amikor még szerelmesen kellene turbékolni, és egymás kegyeit lesni éjjel-nappal, kis túlzással persze.

"kinek akarok annyira tetszeni" - na, egy ilyen megjegyzés után meg pláne otthagynék egy egy hónapos kapcsolatot azonnal, féltékeny apa mellett felnőve naponta kismilliószor elhangzott ez a mondat, tudom, mekkora önzőség van mögötte

Igaza volt az egyik előttem írónak, apám is ilyen mentalitású volt (tényleg, minden egyes felhozott példád kísért a gyermekkoromból), és a napi több doboz cigi mellett én ellenőrzés mellett fürödhettem csak, nehogy túl sok tusfürdő fogyjon. Szóval csak ésszel, az intő jeleket nem kellene figyelmen kívül hagyni.

Egy-két apróság ezek közül nem lenne vészes. Az igazi baj tényleg az, hogy nem törődik a te igényeiddel, és ez elég súlyos dolog.

Megmondom őszintén, nem feltétlen kell foggal-körömmel ahhoz ragaszkodni, hogy pont ebből a kapcsolatból legyen eljegyzés vagy házasság, főleg ha már egy hónap után kimutatja a foga fehérjét. Én azért elbeszélgetnék vele még egyszer erről, hogy ne rajtad spóroljon (főleg ha egyes dolgokban ő a hibás, pl. a ruháid tönkretételében), ha ő összevásárol minden szart magának.

Na a közös kassza a ti esetetekben nem működik. Szüntessétek meg, legyen egy kaja, rezsi keret, amit csak alap élelmiszerekre költötök. A saját csokit, üdítőt, gyümölcsöt, vagy bármit mindenki a saját pénzéből veszi.

És a helyedben a munkát is pontosan megosztanám,pl ha ilyen bénán mos, akkor tiltsd le róla, és ha őt nem zavarja, hogy mosogatnia kell, akkor hagyd hogy egyenként elmosogasson mindent, kinek árt az?

Mindenkinek engedni kell, de a pénzügyeket ne keverjétek össze ha abból vita van, mert az a szakítás melegágya. Persze még külön kasszával is gondok lesznek, ha valamire spórolni akartok, de azt akkor legalább bevehetitek a fix összegbe amit hó elején mindketten leadtok.

Szerintem itt ketté kell választani a dolgokat. Írtál néhány olyan dolgot, ami valóban apróság, és kompromisszumkötéssel megoldható. Pl. Különböző ízlés: venni kell csipszet is, meg gyümit is. Költekezés ügyileg meg meg kell esetleg beszélni, hogy mennyi, ami belefér az alapba, és mi az ami luxus-katergória (csak példaként mondjuk alma amennyit akarsz, de mondjuk ananász az luxus kategória. Heti 2 zacsi csipsz és 2 üdítő neki,több csak különleges alkalmakkor. Vagy havi x összeg ezekre, és amennyi belefér, annyit vesztek. Ha elfogy, nincs több). Azt még hozzá kell tenni, hogy a férfiak bevásárláskor sokszor ilyenek, nem veszik észre, tartják számon az akciókat, nem szeretnek "filléreskedni". Szerintem ez is áthidalható kompromisszummal: részben ő is lemond a drágábbról, vagy elfogadja, hogy drágább, de akkor kevesebb, részben konkrétabb litát irsz neki, pontosan miből melyik márkát mennyiért kell megvennie. A ruha kérdés, mosogatás teljesen apróság, mindkét szokás elfogadható, együtt lehet vele élni, amig nem szekáljátok vele a másikat. A fűtés probléma már kicsit átvezet a súlyosabb gondokhoz, elméletileg megoldható lenne, kis megértéssel.

Ami szerintem sokkal súlyosabb gond, bár apróságnak tűnhet, az, hogy te ne vegyél magadnak, de ő magának gond nélkül megveszi, és hogy ha kéred nem veszi meg neked a gyümölcsöt. Őnző és gyerekes a párod, ne haragudj! Szerintem ez nem sok jót igér, hogy egy hónappal az összeköltözés után már ennyire nem akar a kedvedben járni. Nem tudom, nekem a férjem először gondol arra a boltban, hogy én mit szeretnék, és csak utána magára. Szóval nekem nagyon egoistának tűnik a hozzáállása. Meg fogjátok látni az elkövetkező hónapokban, mennyire sikerül összecsiszolódni, kompromisszumokat kötni, de sajnos az a tapasztalatom, hogy az ilyen hozzáállás ritkán lesz jobb, inkűább csak rosszabb.