Összeköltözés után nehezen szoktátok meg az együttélést? Voltak stresszes időszakok kezdetben? Apróbb viták?

Nem, jól összeillettünk. Kisebb dolgokban tértünk csak el, de azokat viták nélkül megoldottuk (pl. folyóvizes/állóvizes mosogatás, ruhák rögtön a szennyesbe vagy jó még1x, macskawc helye...).

Ami inkább stresszes volt az az, mire nagyjából teljes volt a lakás, a legtöbb bútor a helyére került (lévén nem volt mindig pénzünk bútorokra, hétről-hétre, hónapról-hónapra vettük őket).

Volt néha egy kis feszültség, de alapjáraton jól kijöttünk. A közös kis életünket 18 nm-en kezdtük, ami eleinte tökéletesnek bizonyult, de aztán ahogy telt az idő rájöttünk, hogy marhára idegesítő, hogy nincs saját terünk, mindig útban vagyunk a másiknak. Ő is igényli azt, hogy néha magára csukhassa az ajtót és én is. Nagyjából egy év után sikerült változtatnunk, kicsit nagyobb lakásba költöztünk.

Kisebb súrlódások voltak olyanokon, hogy mit hova tegyünk, neki itt szimpatikus, nekem meg amott, de hatalmas vitáink nem voltak. Néha az élet más területein való stresszelés miatt, vagy kimerültség miatt előfordult (és a mai napig előfordul) a "nem igaz, hogy nem tudsz elmosogatni magad után" vita, avagy a "most márpedig te porszívózol" vita, de ezek sem vérre mennek. :)

régi szép emlékeim közt tudom megemlíteni azt az esetet, mikor úgy összevesztünk hogy drága jó párom bebatta a bejárati ajtót, és lepotyogott a tok mentén a vakolat :)

kicsit olaszos temperamentummal mentünk neki az együttélésnek, 1 hónap után bútoroztunk össze, és mivel elég fiatalok voltunk, így könnyebben alkalmazkodtunk. előtte egyikünk sem élt együtt az előző párjával, szóval sok újdonságot tartogatott a dolog.

megvívtuk a kis csatákat, kialakultak a közös szokások, mára már nagyon jól megvagyunk :)

5 éve élünk együtt.

Nem volt ilyen...

Voltak dolgok amiker nem értettünk egyet, plusz szólni kelett a másiknak,mde vita az nem.

A kezdetektől olajozottan ment, szerencsések voltunk.

Mi most költöztünk össze 2 hónapja. Zökkenőmentesen ment minden.

1-2 még csak vitának sem nevezhető súrlódás volt a bútorok miatt (egy nagyobb lakást kell berendeznünk a néhány darab hozott+ újonnan vásárolt cuccokból és a kettő nem mindig passzol egymáshoz), de ezt is 10 perc alatt megbeszéltük.

Nálunk nagy viták nem voltak, de kisebb nézeteltérések igen. Én vagyok a határozottabb és kiállok a véleményem mellett, szerencsére a barátom belátóbb. Nekünk fontos volt a béke. Sajnos mindegyikünk más-más családi példát hozott a szülői házból, amit ki kellett igazítani. Szerintem a férfiaknak időt kell hagyni, hogy megszokják az új rendszert, de azt első perctől tisztázni kell. Mert attól, hogy otthon ez meg ez volt, nem biztos, hogy a barátnővel is ez lesz. (pl. a koszos tányér nem a pultra való, a porszívón meg nincs rajta az én monogramom, tehát más is használhatja stb.)

A legelső percbe fektessétek le a játékszabályokat együtt, közös megegyezéssel, és minden rendben lesz.