Álljon meg a menet! Mi ez a hatalmas képmutatás és irigység?

Annak, aki azt írta, maradjak csendben és ne dicsekedjek, örüljek magamnak halkan,(és azoknak akik hasonlóan látják)azt válaszolom: nem kérkedek, de azt hiszem véleményem kinyilvánításához az emberek viselkedéséről az adott témában hozzátartozik a saját helyzetem objektív felvázolása is, hisz ebből indultam ki, nem érzem, hogy kérkednék itt, vagy bárhol, nem lúzerezek le senkit, aki önhibájából kerül rossz helyzetbe, erre előbb is rávilágítottam, ha ezt valaki elmulasztotta figyelembe venni, nem az én hibám, de akkor olvasson vissza kicsit, ezt Önnel/veled ellentétben minden rosszindulat nélkül mondom. Mint írtam, vannak nagyon és kevésbé szerencsés emberek is, de szerintem azért önerőből is sokat el lehet érni, a szerencse meg majd jön hozzá, csak kitartás! Tényleg szívből kívánom! És hozzátartozik a sztorimhoz az is, hogy azért nem kell azt hinni, hogy palotában élem a kis cukormázas életemet, sokat dolgozunk, nehéz mindent egyszerre elrendezni, családot vezetni pedig a legnehezebb, de mi ezt így szeretjük csinálni. Nekem, férjemnek, gyerekeknek is vannak kevésbé jómódú és jobban élő barátaink is, és nem ez a beszédtéma köztünk, és ha van is probléma, nem csak panaszkodunk!

Nem akarok regényt írni, de tényleg az a baj, hogy fogy a lelkesedés, szar az ország, szarok az emberek, szar minden és ezeket látom mindenhol, pedig én sem azért adok hálát este, mert libamáj lesz karácsonyra, mivel meg tudjuk venni a férjemnek, mert imádja, hanem azért, milyen jó, van ez is, de nem életcél, csak egy plusz. AZ anyagi javak pluszok, amiknek örülni kell, de nem minden, én is tudom. És aki most azzal jön, hogy nekem könnyű, mert nincs semmi gondom, üzenném, hogy ezért most utálni kell? Nem kérkedek, ez egy anonim oldal, azért van, mert itt tényleg tudok erről őszintén nyilatkozni, nem szeretnék senkit megbántani.