Foglalkoztok azzal, hogy a családban ki mennyit keres? Mennyi pénze van félretéve?

elég nekik annyit mondani, hogy megéltek, amennyit tudtok félretesztek, a többi a ti dolgotok.

nálunk nincs ilyen faggatózás, ismerik a pénzügyi kultúránkat, és ez bőven elég nekik.

az igazat megvallva fogalmam sincs róla hogy épp mennyi van most a megtakarítási számlámon, már nagyon régen nyitottam, és még nem jött el az ideje hogy megvegyem belőle azt amire gyűjtök.

Anyósom minden hónapban pontos összeget akar hallani, hogy mennyi fizetést kapott a férjem. Ha tereli a témát, akkor megy a szájhúzogatás, sértődés, érzelmi zsarolás. Engem is zaklatott ilyenekkel, nagy nehezen leszállt rólam, de a fiáról képtelen. Dolgoztunk külföldön egy ideig, amit hazahoztunk, eltettük a későbbiekre (családalapítás). Kiharcolta, hogy mondjuk el, mennyit tettünk félre (bár nem annyit mondtunk, amennyi valójában van), és már be is osztotta, hogy mit kell ebből vennünk. Kaptunk egy listát rész-, és végösszeggel. (!) Hihetetlen. Mondjuk nem sokáig tartogattuk, másnap elvitte a kukásautó, és amúgy a felét se kell megvenni, mert nővéreméktől sok mindent örökölünk majd.

Ja az még nagyon szép volt tőle, mikor a férjem régebben elveszítette a munkáját, ez a nő meg úgy mutogatta nekünk a pénzét, mint a szétterített kártyapaklit, kaján vigyorral az arcán. Nem igazán tudtuk hova tenni, mert kb 3 hétig volt munkanélküli, nem sóvárogtunk pénz után. Vállat vontunk és hazaindultunk.

Úgy vagyunk vele, hogy amíg elhiszi, hogy pontos összegeket mondunk, és nem vájkál mélyebbre, nem kéreget, addig öröm-s-bódottság van. Ő olyan amilyen, megváltoztatni nem tudjuk, állandóan durcázni egymással nem akarunk.

Nálunk anyós a túlzottan érdeklődő,most azt próbálja kideríteni hónapok óta,hogy mennyit keresünk (mindkettőnek új munkahely),miből telik nagyobb lakásra (eddig egy 28m2-es lyukban éltünk,most 49m2,tehát nem fényűzés),stb.

De nem mondjuk el,semmi közük hozzá,nem értem miért nem elég nekik annyi,hogy megélünk,tudunk félretenni,kész.