Párom nem kell fel amikor haza megyek hozzá. Én reagálom túl?

ennyi erővel albérletben is lakhatnál.

nem nevezném páromnak azt az embert aki reggel kidob, arra hivatkozván hogy nem akar senkivel együtt élni.

javaslom hogy keress egy normális embert párnak.

neked nem az a bajod hogy éjnek évadján nem kel fel miattad, hanem hogy ilyen lekezelő veled.

én speciel nem kelek fel a párom miatt ha éjszaka jön haza, és ő sem ha én későig melózom, de nem szoktuk egymást elzavarni a lakásból.

én tökéletesen megértelek, nekem sem esne jól, ha a párom egyáltalán nem kelne fel hozzám. Nyilván nem azt várná el a kérdező, hogy a párja puccba vágva ötfogásos gyertyafényes vacsorával majd masszázzsal meg miegymással várja minden este, csupán azt, hogy felkeljen, hogy szia drágám, megérkeztél, de jó, hogy itt vagy, puszi, egy meleg őszinte ölelés, pár mondat hogy mi volt aznap munkában, aztán lehet visszabújni az ágyba. Hogy egyszer-kétszer elalszik az érthető, de hogy soha nem kiváncsi, mikor ér haza a kedvese, nem vágyik rá, hogy legalább puszit adjon neki, vagy nem érdekli, biztonságban haza-e ér aznap, nekem furcsa. Ha én lennék férfi, még a buszmegállóba is kimennék a párom elé, hogy a sötétben éjjel ne egyedül keljen végigmenni az utcákon.

Szóval én igazat adok a kérdezőnek.

Viszont hogy a párod nem engedi hogy tovább ott maradj nála reggel...ez felfoghatatlan...ha ennyire nem bizik benned, miért vagytok egy pár? fél hogy ellopsz valamit, vagy mi? Simán adhatna neked kulcsot, kialszod magad, aztán délután mig ő dolgozik, bezárod az ajtót és hazamész.

Hát mi húsz éve vagyunk házasok,de mikor a férjem éjszakás én mindig megvárom és beszélgetünk fél órát- kivel mi van,vagy huncutkodunk ha lefürdött,pedig 4-kor kelek én is és munkába megyek. De mikor apukám hosszú ideig beteg volt és ápoltam,sokszor későn értem haza ő is mindig megvárt,pedig nem kértem tőle-de jólesett.

Sajnos azt kell mondjam,több törődést és szeretetet érdemelnél és nem reagálod túl a dolgot.

Hát nem tudom. Én olyan vagyok, hogy ha felébredek, fél óráig nem tudok beszélni, morcos és hisztis vagyok. Nem beszélek, csak morgok, és nem sok mindent fogok fel abból, amit mondanak nekem.

Épp ezért soha nem várnám el ezt senkitől - sőt, általában figyelni szoktam arra, hogy csendesebben működjek, mikor a kedvesem alszik. Ez is figyelmesség.

Nem tudom, hogy a párod is ilyen-e. A megoldás az lenne, ha megpróbálnátok elrendezni az összeköltözést.