Miért hibáztatják sokan a harmadik felet?

Férfi létemre, ha valaki elcsábítaná a páromat, nem csinálnék balhét vele, mint sokan, hogy nekimennek meg ilyenek. Nyilván nem lenne a szívem csücske, de neki nem szólnék semmit különösebben.

Nem ő a hibás, csakis a párom.

A kapcsolat körülményeit csakis a benne élők ismerhetik. A harmadik fél sokszor nem is tudja egyrészt, hogy kapcsolatban van az illető, de az is lehet, hogy úgy tudja, válófélben vannak, már nem szeretik egymást, menthetetlen a kapcsolatuk.

Egyébként egy rossz házasságot is nagyon nehéz lezárni, egy vagyonmegosztás, válóper évekig elhúzódhat, de az is lehet, hogy nincs is mód válni, mert a közös lakás eladhatatlan. Akkor a házasságban élő két fél ássa el az életét egy rossz döntés miatt és soha ne kezdjen új kapcsolatot, vagy évekig ne is nézzen a másik nemre, mert még együtt élnek a vagyonmegosztás problémái miatt?

Könnyű olyan nagy kifejezésekkel dobálózni, mint "aki más nőt/férfit akar, az előbb zárja le a házasságát", de a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. Adott helyzet: szar a házasságod, eladhatatlan reális áron a közös ház, hitel is van rajta. Nem szereted a párod, de megismersz valakit, akivel tudod, hogy jól alakulhatna, beleszeretsz. Mit lépsz? Közlöd vele, hogy várjon úgy 3-4 évet, míg felmennek az ingatlanárak és lezajlik a vagyonmegosztás? Reális, nem igaz? :)

Aki pedig szeretetben él, az nem elcsábítható, ennyire egyszerű. S hogy mégis miért könnyebb a harmadik felet hibáztatni? Mert a saját csalfa párunkat mégse gyűlölhetjük, hiszen meg akarunk neki bocsátani. Vagy ha mégsem, akkor sem könnyű beismerni, hogy minket így át lehet ejteni, hogy ilyen rossz emberismerők vagyunk, vagy épp rajtunk is múlott a rossz kapcsolat a párunkkal. Mert ha beismernénk, hogy a kapcsolatunk nem volt elég jó, akkor mi is felelősek lennénk, és ezt a sértett fél legkevésbé sem szereti beismerni! Egyszerűbb és kényelmesebb a harmadikat mindennek elhordani, és a külvilágnak úgy beállítani, hogy velünk minden szép és jó volt, de szegény Töhötömömet behálózta az a szemét ribizli. :)

Ha nyomul a 3. az én páromra, akkor igenis hibás. Nálunk is volt ilyen eset. Mi itthon megbeszéltük a dolgokat, úgy éreztem túl tudom tenni magam rajta.

Ennek ellenére a hölgyemény úgy érezte, hogy ő nem hagyja ennyiben. Esténként sms-eket írogatott, meg rejtett számról hívogatta a páromat, aki már szintén hülyén érezte magát miatta.

Szóval LEHET HIBÁS a 3.

Véleményem szerint amennyiben sikeres a csábítás, akkor mindhárom fél hibás (legtöbb esetben). A csábító azért, ha tudja, hogy párja van a kiszemeltnek, miért csábít.... Az elcsábított, mert engedett a csábításnak. A harmadik fél pedig abban az esetben, ha miatta csábul el a párja, mert valami nem okés a kapcsolatukban.

Nyilván ha nem sikeres a csábítás, mert nagy a szerelem a két fél között, akkor meg egyértelműen hibás, szemét a csábító.

Utolsó, a jogi értelemben vett válás nem ugyanaz, mint a szakítás. Nyilván ha válni akarnak, már nem terveznek közös jövőt, már egymás közt kimondták a szakítást, így már erkölcsileg nem megcsalás, ha jön egy harmadik fél. De amíg pl. a feleség azt hiszi, hogy minden rendben, vagy csak fáradt a férje, sokat dolgozik stb, közben meg egy másik nővel kavar, na, az gerinctelenség.

Igaz egyébként, hogy sokszor a házasságban élő fél hibásabb, valaki azt is eltitkolja a szeretője elől, hogy párkapcsolatban él, vagy behazudik mindenfélét, akkor meg miért hibáztatnánk a szeretőt? Viszont ha tudja, hogy mi a helyzet, és mégis nyomul, akkor ő is ugyanannyira hibás.

8:51-es:

Szerintem azért nag különbség van aközött, hogy valaki azt ÁLLÍTJA, hogy megromlott a kapcsolat, meg aközött, hogy LEZÁRT. Ez utóbbi esetben még ha nem is mondták ki a válást - mert az tényleg több évig tarhat -, akkor is legalább bizonyítani tudja a szándékát, ha már FOLYIK a válópert.

Ha valaki hivatalosan is válófélben van, akkor kereshet új kapcsolatot, de elöbb nem jogos.

Nyilván nem lehet csak a harmadik felet kikiáltani hibásnak, de.

- Ha tudja, hogy párkapcsolatban él a "kiszemelt" és ennek ellenére nyomul, akkor egy értéktelen senki. Legyen nő vagy férfi az illető. Nyilván nem rajta múlik, ha szétmegy a pár, azonban ez nem teszi ártatlanná. Erkölcsileg egy nulla. Nem mászunk bele mások kapcsolatába.

- Ha nem tudja, hogy a kiszemelt kapcsolatban van, akkor más a helyzet. Kár rá haragudni, hiszen ugyanúgy "áldozat" mint az akit megcsalnak. Itt az a fél az értéktelen senki, aki egyszerre két embert vesz hülyére.

- Ha tudja, hogy a kiszemelt párkapcsolatban él, de elhiszi, vagy el akarja hinni, hogy megromlott a kapcsolat vagy házasság rég, akkor egy ostoba buta naiv idi..ta. Ha így belemászik a kapcsolatba, ahelyett hogy megvárná hogy a kiszemelt lezárja a múltat, ő is egy értéktelen senkivé válik, emberileg.

Szóval több szempont van.

Azonban a kérdés úgy szól, hogy a sunyi szomszéd el akarja csábítani. Itt kizárólag ő a hibás, mert belemászik kéretlenül két másik ember életébe. Mivel a pasi őszinte a párjához, még azt is elmondja hogy ki és miért keresi, nem hiszem, hogy azon a kis ku.ván kívül más felelőst is kellene keresni.

Nekem is volt egy csaj aki sündörgött a párom körül. Nem voltam vele szemét, csak megmondtam a határokat, meg hogy fejezze be. Be is fejezte. Na jó lehet egy kicsit lekezelően beszéltem vele :D

(Mielőtt kiakadnátok, hogy miket csinálok párom háta mögött, ő szólt, hogy nem száll le róla, de nem akarja megbántani. Megkérdeztem, hogy beszéljek-e én vele, és ő belement)

Szerintem ha az a fél, akit el akarnak csábítani már az elejétől fogva őszinte, és látszik, hogy őt tényleg nem lehet elcsábítani annak nincs félni valója. Viszont ha párom nem szólt volna, és mástól tudom meg, hogy van egy kis rajongója, akkor lehet kevésbé bíztam volna meg a szavában.

Mindig mondom: őszinteség, kommunikáció.