Párom nem értékeli a munkámat, szinte lenéz?

Két éve végeztem egy természettudományos szakterületen. Azóta ebben a szakmában nem találtam itthon állást, néhány van, de az meg sincs hirdetve. Külföldön akartam dolgozni, ott lenne bőven kereslet rá, de mikor összeköltöztem a párommal, megbeszéltük, hogy itthon maradunk, neki itt jó állása van. Egyetem mellett is dolgoztam keveset, most egyetem után pedig volt egy komoly betegségem, ami miatt a korábbi munkámat egyáltalán nem végezhettem tovább. Sok állásra nem vesznek fel, mert nem odavágó a képesítésem, meg ugye nincs tapasztalatom sem. Sajnos csak olyan munkát találtam, ahol a főnök nem jelent be, itt vagyok fél éve, ezért 80e körül kapok, négy órás munkában. Örültem, hogy legalább ez van.

Erre tegnap este a párom rámförmedt, hogy igazán elkezdhetnék termelő tevékenységet folytatni, minimum havi 180-ért, mert szerinte ez csak láblógatás amit csinálok. Nagyon rosszul esett, tudja, hogy nekem sem ez az álmom, de én az álmaim munkájáról lemondtam, csak hogy itthon vele lehessek. Akkor miért nem szólt hónapokig? Arra is gondoltam, hogy nála változott valami, és mindegy mit csinálok, valami hibát kell találni bennem.

Legkönnyebben tanárnak képezhetnm át magam, de az se keres sokat. Illetve nincs pénzem újabb egyetemre, főiskolára, az évi 600 ezer körül lenne.

Igaz, hogy az ő fizetése töredékét keresem, de itthon neki már munka után semmi dolga nincsen, mert én végzem a háztartási munkákat, ha már több időm van. Hogyan éljem a napjaimat addig, míg nem lesz jobb állásom, tudva, hogy ő addig naplopónak hisz?