Párom nem értékeli a munkámat, szinte lenéz?
Két éve végeztem egy természettudományos szakterületen. Azóta ebben a szakmában nem találtam itthon állást, néhány van, de az meg sincs hirdetve. Külföldön akartam dolgozni, ott lenne bőven kereslet rá, de mikor összeköltöztem a párommal, megbeszéltük, hogy itthon maradunk, neki itt jó állása van. Egyetem mellett is dolgoztam keveset, most egyetem után pedig volt egy komoly betegségem, ami miatt a korábbi munkámat egyáltalán nem végezhettem tovább. Sok állásra nem vesznek fel, mert nem odavágó a képesítésem, meg ugye nincs tapasztalatom sem. Sajnos csak olyan munkát találtam, ahol a főnök nem jelent be, itt vagyok fél éve, ezért 80e körül kapok, négy órás munkában. Örültem, hogy legalább ez van.
Erre tegnap este a párom rámförmedt, hogy igazán elkezdhetnék termelő tevékenységet folytatni, minimum havi 180-ért, mert szerinte ez csak láblógatás amit csinálok. Nagyon rosszul esett, tudja, hogy nekem sem ez az álmom, de én az álmaim munkájáról lemondtam, csak hogy itthon vele lehessek. Akkor miért nem szólt hónapokig? Arra is gondoltam, hogy nála változott valami, és mindegy mit csinálok, valami hibát kell találni bennem.
Legkönnyebben tanárnak képezhetnm át magam, de az se keres sokat. Illetve nincs pénzem újabb egyetemre, főiskolára, az évi 600 ezer körül lenne.
Igaz, hogy az ő fizetése töredékét keresem, de itthon neki már munka után semmi dolga nincsen, mert én végzem a háztartási munkákat, ha már több időm van. Hogyan éljem a napjaimat addig, míg nem lesz jobb állásom, tudva, hogy ő addig naplopónak hisz?
válasza:
válasza: válasza:Hármaskánál a pont.
Mire vársz még, csomagolj!!! Aztán ha akar, majd utánad megy, és megbeszélitek, hogy ki mennyit keres. Ha meg nem, akkor az pontosan mutatni fogja a kapcsolatotok értékét. De nagy meglepetésekre én nem számítanék.
válasza:Egyrészt igaza van a két előttem szólónak, menj valósítsd meg az álmod! Ez nem társ!
Másrészt nekem előző állásom 8 órás volt, 80 ezerért, majd bele szakadtam. Két kezem összetenném egy 4 órás állásért 80 ezerért!
Nagyon kinyílt a bicska a zsebemben.
válasza:ma 14:45-ös:
"Aki akar dolgozni az bármilyen munkát elvállal."
Neked igen komoly bajok vannak a szövegértelmezéseddel!!!!!
A kérdezö ELVÁLLALT egy munkát, tehát DOLGOZIK, csak a barátja szerint nem keres eleget vele!!!
Kérdezö: jenentkezz külföldre, ha ott van esélyed arra, hogy a végzettségednek megfelelö állást kapsz és menj.
A barátod majd eldönti, hogy megy-e veled, vagy sem. De én inkább a saját életemre koncentrálnék és nem maradnék egy ilyen emberrel.
De nekem az egészböl most az jön le, hogy téged akar degradálni, hogy ö legyen a "fönök", és te legyél az alattvaló. Ez NEM párkapcsolat, csak legfeljebb régebben volt az.
válasza: válasza:Emlékeztesd arra, hogy Neked külföldön van jelentős karrierlehetőséged, és azt Te nagyon is szeretnéd, és erről az ő karrierje érdekében mondtál le eddig.
Kérdezd meg: "Eddig én hoztam áldozatot a Te munkádért, és adtam fel a szakmámat, munkámat a Tiedért. Most akkor megfordítjuk?"
Ha nem adja fel a munkáját a tiedért, ahogy Te feladtad a tiedet az övéért, ráadásul ezért az áldozatért még ráadásul hibáztat is Téged, akkor egész egyszerűen csak ne hozd meg neki többé az áldozatot, és menj ki!
Kapjon már a fejéhez ez az ember!!!!!
válasza: válasza:Azt javaslom, hogy menj ki és dolgozz a szakmádban...!
Én fősuli után dolgoztam egy nem túl szuper helyen, de bejelentett volt, és átlagos fizetés. Semmi szakmai munkám nem volt, de gondoltam onnan tovább léphetek. Illetve egyre erősebben gondolkodtam a külföldben, nyelvtanulás miatt. Azonban mégse mentem, mert az akkori barátom nem jött volna velem, neki volt itthon jól fizető állása és szakmai munkája.
Ő is egyre inkább nyomatta, hogy keressek mást. Nem lenézés volt a részéről, ezt biztosan tudom. Egyszerűen nem tudta magát a helyembe képzelni, nem jutott el a tudatáig, hogy alig van számomra lehetőség, továbbá nő vagyok, azért sem szívesen alkalmaznak.
A kapcsolatunk nem ezen ment szét, hanem azért mert nagyon nem tudtunk együttélni. De az állandó nyüstölésével, és a "tuti tanácsaival", hogy hogyan is keressek szerinte más munkát, annyira visszafogott, hogy hatalmas félelem alakult már ki bennem, egyszerűen a mai napig ha elmegyek egy állásinterjúra, akkor félek, vizsgaként élem meg, és így meg nem tudom megmutatni milyen is vagyok, így nem vesznek fel.
Én soha többé nem leszek olyan ember párja, aki kritizálja a munkámat. Ha azt teszi, akkor szerezzen nekem másikat és el fogom fogadni... vagy keressem magának mást.
Aztán baromira megbántam hogy annyi évet szenvedtem a hüyle barát miatt, és nem inkább külföldre mentem...
Neked is azt javaslom, hogy menj! Ez a fickó, ha most ilyen, nem számíthatsz rá később sem. Csak te is majd megbánod, hogy miatta maradtál...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!