Miért nincs a legtöbb férfinak igénye arra, hogy meló után hazamenjen és a családjával legyen?

Rengeteg nő válik házisárkánnyá, különösen amikor otthon van a gyerekkel/gyerekekkel. A férfi meg naná, hogy idővel megunja.

Szerintem az a baj, hogy az emberek többségének nem sok fogalma van arról, hogy kell egy párkapcsolatot fenntartani, nem tudják az egyensúlyt megtalálni. Egy példa (a millió közül): tipikus női hiba, hogy amikor összeköltöznek és még minden rózsaszín, a komplett házimunkát megcsinálják, a férfit pedig hozzászoktatják ahhoz, hogy semmit nem kell csinálnia. Aztán a férfi megszokja, ők meg lassan belefáradnak. De nem szólnak érte, nyelnek, aztán egyszer csak robban a dolog. Onnantól a férfi része masszív cseszegetés (tipikusan ilyenkor már bármiért), aki meg persze nem érti, hogy ha eddig jó volt így, akkor most mi a baj. És inkább nem megy haza.

Talán a párkapcsolatokat is tanítani kellene... a legtöbb fiatal előtt még tisztességes szülői minta sincs (nekem például nem volt még olyan barátom, akinek ne váltak volna el a szülei), nem csoda, hogy rengeteg hiba van a párkapcsolatokban. Kicsit olyan, mintha beültetnének egy autóba, hogy tessék, vezess. Lehet, hogy életed végéig nem jössz rá, hogy ha használod a váltót, akkor jobban tudsz haladni.

Ahány ember, annyiféle. Én a saját környezetemben azt látom, hogy a férfiak inkább hazamennek a meló után. Biztos vannak kivételek, de a férjem munkatársai pl. nem járnak sem kocsmázni, sem haverozni, nincs rá igényük, meg nincs is nagyon itt olyan normális hely, ahova be lehetne ülni. Szoktunk bulikat tartani, de oda vegyesen megyünk nők is, férfiak is.

Vannak viszont olyanok, akik azzal eresztik le a gőzt kicsit, hogy munka után beülnek valahova egy kicsit beszélgetni, meginni egy két sört.

Az már szerintem is durva, ha ez nap mint nap úgy zajlik, hogy beülnek délután, aztán mondjuk éjfél után érnek haza, de ha normális keretek közt zajlik, ezzel sincs baj.

Gondolom, a férjed nem szereti a kocsmákat, neki az edzés az, amivel kiadja a feszültséget.

Valaki valami olyasmit írt, hogy hülyeség, ha nincs külön haveros, meg barátnős nap. Szerintem meg hülyeség általánosítani. Pl. nem minden férfinek csak férfi és nem minden nőnek csak női barátai vannak. A mi baráti körünk is vegyes és mindenki a párjával együtt jön a bulikra (5-15-20 éves házasságokról van szó), együtt jobban szeretünk szórakozni, mint külön. Nem mindenkinek ugyanazok az igényei.

Ez szerintem evidens, hogy onnan menekülünk, ahol nem érezzük jól magunkat. A serdülő kamaszok is ezért nem mennek haza szívesen, mert otthon csak konfrontálódnak, pedig nem arra lenne szükségük.

Világ életemben jól éreztem magam itthon, sose vágytam el máshová, nem volt rá igényem, mert itthon nyugodt a légkör. Ha valami indokolatlan feszültség van, én is beülök a kocsiba és megyek horgászni, annyi sz.ar van a világban, hogy otthon érezze már jól magát az ember.

Hazamegy a kedves férj, otthon drága felesége egyből leb.assza valamiért, amiről fogalma sincs, mikor és hol követte el és egyáltalán miért probléma. Szeretne leülni a maga kis "semmi dobozával" egy kicsit és feldolgozni a stresszt, de nem, ezt nem lehet. Aztán persze csoda, hogy a férfi nem szívesen megy haza.

Mike Gungor-A férfi és a női agy működése

Ebben minden válasz benne van, mikor érzi jól magát egy férfi és egy nő egymás társaságában.

Szerintem aki munka után inkább elmegy kocsmázni a haverokkal késő estig, az nem nevezhető értelmes hobbinak. A több óra edzőterem is túlzás. Egy gyereket ideális esetben ketten vállalnak, és ennek megfelelően kellene viselkedni.

Mi a férjemmel minden időnket együtt töltjük. Ez kb. napi egy napot jelent hétvégén, és általában akkor is elmegy focizni. Két munkahelyen dolgozik, és este alig várja, hogy hazaérjen hozzánk. A foci a hobbija, az marad hétvégére, ha akkor éppen nem dolgozik. Szóval nem mindenkinek 8-4-ig tart a munkaideje, és nem mindenkinél jelent ugyanannyit a minden szabadidő együtt való eltöltése.

Azt én is túlzásnak tartom viszont, amikor anyuka egész nap otthon ül, és várja haza a férjecskéjét, hogy kiadja neki az otthoni feladatokat, és együtt elmenjenek bevásárolni. Ilyen is van sajna, pont a családunkban. Elég szánalmas...