Haldokló beteg családtagot hazavinnéd meghalni vagy kórházban haljon meg ha van otthon kisgyerek?

Papám rákos volt. Halála előtt kb 6 héttel kérte, hogy kórházba mehessen, mert nem akar a mi terhünkre lenni. (A sebét 2 naponta tisztítani kellett, nagyon büdös volt és mamám nem bírta elviselni)

1 hónapot feküdt a papám a Hospice házba aztán meghalt. :(

#43, ezt most jól mellélőtted, mert én pár éves kórházi intenzíves gyakorlattal minden további nélkül...

De általánosságban megválaszolva:

1, ilyenkor ennél sokkal fontosabbak a lelki tényezők a haldoklónak is, nyilván azért akar haza menni, valszeg tisztában van az előnyökkel és a hátrányokkal is.

2, ilyen beteget gyógyszerrel beállítva, alapos tanácsokkal adnak haza. Egyébként bármikor megtanítok bármely hozzátartozót 15 perc alatt injekciót adni, nem ritka vagy elvont dolog az...

3, a beteg vissza tudja vitetni magát a kórházba, ha mégis az a kívánsága, nem egy lakatlan szigetre kerül, csak az otthonába

4, az orvostudomány célja a GYÓGYÍTÁS, a szenvedés csökkentése, és nem a haldoklás minden áron való meghosszabbítása... szóval teljesen hamis minden olyan érv, ami azzal operál, hogy "egy kórházi osztályon lehet 1 héttel tovább élt volna"

Kielégítő válasz?

"És nem csak a gyerek miatt, magam miatt sem akarnám, hogy akár még hónapokig egy fél lábbal a sírban lévő ember mellett járkáljunk a házban, aki már nem is nagyon érzékeli a külvilágot, nem beszél, nem mozdul, stb. A kórházban meglátogatnánk minden nap"

Undorító.

"Fél lábbal a sírban lévő ember"... Ha egy közeli hozzátartozód haldokolna, kíváncsi lennék, hogy tudnál úgy aludni, hogy kilométerekre van tőled EGYEDÜL egy fehér ágyas szobában, talán rettegve; és mikor az esély, hogy lásd az utolsó mozdulatát és az esély a búcsúra nulla.

Hülye némber. Addig fognám a kezét, míg el nem viszik. Aki életemben velem volt, mellettem, anyukám-apukám, sürgött-forgott a házban, nem zárnám ki, mint egy kutyát az utolsó napokban, csak mert nem úgy néz ki, ahogy életében kinézett, ahogyan nekem tetszene. Ha neadjisten neked kellene kórházi ágyban egyedül töltened az utolsó perceket, csak mert a családod félt, esetleg undorodott a látványodtól, vagy félt, hogy egyszercsak halott leszel, akkor átértékelnéd a "b.sszuk be a kórházba, oszt majd szólnak, ha meghalt" gondolataidat. Önzőség. A családunk a családunk, nem kutyák, még akkor sem, ha a haldokló már nem fog fel semmit a külvilágból.

,,Nem a mi hataskorunk,,

eszmeletlen ha valaki halalos beteg lesz nem a ti hataskorotok

a kutyammal ott voltam vegig az olemben doflott meg..

csak hogy kontraszt legyen

Az atarsadalom akik a halat a betegseget a felelmet eldugja nem ismeri el elobb utobb erzelmi valsagba kerul.

Aki mas halalatol fel az a sajat halalatol fel a legjobban es nem akar szembesulni vele az elet veges es igen is mindenki meghal elobb vagy utobb.

mersz szembenezni a sajat haladosagoddal?

tudod mit szeretnel ha te lennel halalos beteg?

Kitol bucsuznal es hogy ?

Egyedul lennel felelmedben es varnad a halalt es az iteletet?

egy sokagyas korteremben egyedul ......?????aztan se bucsu semmi csak egy telefon a csaladnak a hullahazban vagy ennyi.

Hat nem tudom kutyanak jobb sora van

"mersz szembenezni a sajat haladosagoddal?

tudod mit szeretnel ha te lennel halalos beteg?

Kitol bucsuznal es hogy ?

Egyedul lennel felelmedben es varnad a halalt es az iteletet?

egy sokagyas korteremben egyedul ......?????"

Szép sorban:

Igen, merek szembe nézni a saját halálommal, sokat gondolkodtam már rajta, hogy akár holnap is meghalhatok, vagy ma, felesleges várni a végét. A környezetemben rengeteg a hirtelen halál. Baleset, szívleállás, egyéb. Épp ma reggelre halt meg egy ismerősünk. Egy éve ilyenkor még futóversenyzett, 48 éves volt, fitt, egészséges. Reggel nem ébredt fel. Ezen nincs mire készülni és felesleges várni. Egyszer csak eljön a vége és kész.

Ha én lennék halálos beteg, azt szeretném, hogy szakértő kezek között legyek. Ezek pedig az orvosok, és egy kórház, vagy hospice ház, vagy idősek otthona. Nem akarnám azt, hogy valaki a családból kötelező jelleggel otthon üljön mellettem, hisz nekik tovább fog menni az életük attól, hogy az enyém véget ér. Dolgozniuk kell, eltartani a családot, nevelni a gyerekeket, élni. Ha nem lennék halálos beteg, csak simán öreg, aki már nem önellátó, akkor is az öregek otthonát választanám. A szüleim ugyanezen az állásponton vannak, egyikük 50, másik 60 éves, de már kinézték az otthont, ahova egyszer kerülni akarnak, és tudatosan gyűjtenek erre az időszakra, ha esetleg a nyugdíjuk nem fedezné egészben.

Nem lennék egyedül, mert attól, hogy nem ülnek a fejem mellett, még velem lenne a családom. Ahogy mi is ott vagyunk jelenleg egyik nagyszülőm mellett, és a többi mellett is ott voltunk. Telefonon, amikor meg tudtunk autóba ültünk és mentünk. A kórházban is lehet látogatni, az otthonokban is. Egy sokágyas kórteremben miért lennék egyedül? Vannak ott mások is. Bár én jobban preferálom kórházi tartózkodás alatt a egyágyas szobát, hogy valóban egyedül lehessek. Gondolom idős koromra sem fog ez a hozzáállásom változni, világ életemben introvertált személyiség voltam. Ha szükséges, akkor fizetek a privát szobáért. Ez így volt az eddigi műtéteim során, így lesz szüléskor, és ha nem hirtelen halok meg, akkor betegségem során, vagy idős koromban is.