Haldokló beteg családtagot hazavinnéd meghalni vagy kórházban haljon meg ha van otthon kisgyerek?

Fuhh, aki még életében nem került ilyen helyzet, az inkább maradjon csöndben, és ne a kérdezőt szapulja, így is van elég gondja.

2 éve anyukám keresztanyjával voltunk hasonló helyzetben. Nagyon leépült, mint szellemileg, mint testileg. Bár vele még lehetett beszélgetni, de menni már nem igen tudott, vécére már nem tudott magától kimenni, enni, inni nem akart. Képtelen voltunk beadni egy szintén ilyen elfekvőbe, csak a fizetős részre (ott azért nagyságrendekben jobb a helyzet). Itthon sajnos nem tudtuk volna biztosítani számára a 24 órás felügyeletet (cukor betegség és hasnyálmirigy rák miatt).

Nagyjából 2-3 hónapot volt bent. Az elején ő is mondta, hogy haza akar jönni, kért minket, fenyegetőzött, sírt, kegyetlen volt végig nézni ezt az egészet, és nagyon fájt, hogy nem tehetünk semmit. Mindennap bejártunk hozzá, de azért itthon jobb helye lett volna.

A kórházban (elfekvő, vagy nevezzük akárminek) rosszul vették fel anyukám adatait, így mikor meghalt, nem tudtak minket értesíteni (az utolsó nap délelőtt bent voltunk nála, akkor már lehetett tudni, hogy már nincs sok hátra...), mikor elmentünk, utána pár órára rá meg is halt. Sajnos csak másnap tudtuk meg, amikor mentünk be ismét meglátogatni, és anyukám csak az üres ágyat találta.

Azóta is nagy tehet számunkra az a tudat, hogy tényleg jól döntöttünk-e. Ebben az esetben is nektek kell döntenetek, hogy ha haza is viszitek tudtok-e róla a nap minden órájában gondoskodni, vagy ha a kórház mellett döntötök, tudtok-e élni a bűntudattal.

Ami pedig a gyereket illeti, ha úgy ítélitek meg a helyzetet, hogy az még egy felnőtt számára is kegyetlen végignézni, akkor inkább ne vigyétek be; meséljetek neki, hogy mi van a szülővel, hogy érzi magát, mi fog valószínűleg történni vele, de jobb az, ha úgy marad meg az emlékeiben, ahogy régen.

Férjem édesapja otthon halt meg.LAkáson. Nekünk kellett intézni a temetést(annak ellenére hogy 4 éves kora óta nem látta).S azt szeretném kihozni belőle hogy nekünk el kellett mennio a városba ahol lakott hogy a háziorvostól kérjünk boncolási kérelmet. Majd másnap(csak de van a kórházban temetési ügyintézés) le kellett vinni hogy a ho ilyent kér. Majd a korház által elkészült és kitöltött papirokat le kellett vinni a házirorvosnak,majd ezt vissza vinni a kórházba a temetést/hamvasztást elintézni.

Igaz nem tudtuk hogy meg fog halni,otthon lakott.Ha a kórházban halt volna meg,akkor elég lett volna egyszer őket felhívni hogy igen a mi rokonunk.S hogy kérünk-e boncolást vagy sem.De mivel otthon halt meg,igy a boncolás kötelező.S utána meg csak a temetést/hamvasztást kellett volna kérni.

(Bp,Szfehérvár,Dég,Székesfehérvár s kocsink nincs csak egy kis akkor még 7 hós picink.

Mit szeretne aki a kórházban van? Sajnos az elfekvőben lehet 1 hete és féléve is:(

számomra se lenne kérdés, nem vinném haza. a 15 éves volt a barátnöm mikor az édesanyja meghalt rákban..beleégett az agyába a kép az édesanyjárol. ugyanigy volt a másik barátnöm is, csak ö éppen 23 éves volt..

az apukám 9 honapot volt elfekvöben, gépeken, hol komában hol nem..ö is lesoványodva, pelenkázva, és mindenütt felfekvése volt (bolond anyám meg behivott mikor kötözték át a sebeit és konkrétan ott volt rothado hus, és a csont) nem! én 28 évesen sem akartam igy látni az apámat. a mosolyát, a gesztusait nehezebb felidézni, mint azt a látványt, ahogyan utoljára láttam.

30, és még tökéletesen igaza is lesz, amikor 17 évesen a fejéhez vágja:)

A gyerek és az egyik szülő kapcsolata fölött nincs a másik szülőnek szava... a gyerek ha akar bemegy, ha nem akar nem megy be, az apja, ha akarja behívja, ha nem akarja, nem hívja be. Ennyi. Abból lesz biztosan a legkevesebb kára, amit saját elhatározásból tesz, és abból a legtöbb, amit mások kényszerítenek rá "hidd el, még hálás leszel érte" fennhéjázással...