Kitiltottam a férjem barátját. Jól tettem? (bővebben lent)

Férjemmel már több éve vagyunk együtt, két gyerekünk van, harmonikus a házasságunk. A nagyobbik 11 éves, a kicsi még baba. Úgy kb. másfél éve összebarátkozott egy elvált fickóval. Kölcsönösen segítettek egymáson, néha elmentek együtt sörözni. Rendesnek tűnt, örültem, hogy van egy jó barátja, akire lehet számítani. Olykor meghívtam hozzánk ebédre, vagy elvittük magunkkal szórakozni. A pasas nem helyi lakos, a jó ég tudja honnét költözött ide a válása után. Egy idő után elkezdődtek a fura beszédek, a tipikus "messziről jött ember azt mond amit akar." Azt vettem észre, hogy beszólogat nekem. Megszületett a kicsi, terhesség alatt felszedtem pár kilót. Ő folyton megjegyzéseket tett, hogy "fúúú, az a csaj nagyon jó nő, olyan vékony, mint a nádszál" (direkt felhívta a férjem figyelmét bizonyos nőkre, de állítólag csak akkor csinálta ezt, mikor ott vagyok), meg "az én feleségem vékony volt, bomba nő". Egyik este meguntam, és közöltem vele, hogy "talán ha nem szültem volna, most én is jó nő lennék, biztosan sokkal boldogabbak lennénk tőle". Csak pislogott. Majd kinézett magának egy csajt, és folyton hívogatta a férjemet, hogy menjen el vele ebbe és ebbe a bárba, mert milyen jó nő a pincér. Kiderült, hogy egy büdös csehóról van szó, ahol lepukkant alkoholisták ücsörögnek. Történt olyan is, hogy át akartuk építeni a fürdőszobát, elmentünk vásárolni, épp hívott a kedves haver, és meg volt sértődve, hogy a férjem miért nem vele ment inkább, ő olyan boltokat ismer, hogy ihaj, vele sokkal jobban járt volna, meg hogy nővel nem jó vásárolni. Az i-re a pontot az tette fel, mikor elhívtuk egy szórakozó helyre, majd hazafelé a kocsiban beszólt, hogy legközelebb menjenek csak ketten, nagyon klassz helyeket ismer, a férjemnek biztos nagyon tetszene. Ekkor már kezdett elfogyni a türelmem. Megkértem a páromat, hogy többé ne hívja meg ezt a barátot a házunkba, mert irritál. Mondtam, hogy nekem mindegy, ha neki a 11 éves lányommal egyforma testalkatú, egérarcú nők jönnek be, de akkor ne degradáljon engem. Próbáltam visszaszólni, nem vette a lapot, hát akkor majd megoldjuk így. Látom a páromon, hogy bántja a dolog. Tett is egy megjegyzést, amitől lelkiismeret furdalásom lett. Mondtam neki, hogy ezt már sokkal hamarabb meg kellett volna beszélnie vele, nem kellett volna megvárni, míg megutálom.

Sajnálom a férjemet, de már nem tudom tovább tolerálni a pasast, úgy érzem, hogy kezdett ránk telepedni az én káromra.