Mit tehetnék? [Részletek lent]

Mivel még kiskorú vagy és ő tart el téged,ezért nagyon sokat nem tudsz tenni. De először próbálj vele felnőtt módján leülni és beszélgetni. Kérdezd meg tőle miért viselkedik így. Te pedig magyarázd el neki, hogy te már egy "érett" lány vagy és a kortársaidhoz képest normálisabb, hisz te nem jársz sehová,tisztességes vagy,nem pasizol(bár az azért megengedhetné, hogy legyen egy barátod, de azért nem kell vele egyből lefeküdni). Szeritem ha látja rajtad, hogy komoly vagy,akkor máshogyan fog bánni veled.Valszeg félt és nem akarja, hogy olyan legyél mint a többi mai lány. Persze elmagyarázhatod neki, hogy ha szeret akkor ne bántson a szavaival és hagyjon neked egy kis teret és magánéletet. Persze ez nem azt jelenti,hogy akkor neki az éjszakának,de azért egy esti 9 órai lefekvés nem olyan késő. Bár én 13 évesen még otthon tv-tem. Elöszőr 15-16 évesen jártam el esténként,de nálunk is voltak viták,mert nem akarták, hogy rossz társaságba kerüljek és hogy elkurvuljak,persze azért annyira már érett voltam,hogy ezektől megmentsem magam. Igaz 17 voltam amikor elveszettem a szűzességem,de ez akkoriban még normális volt és csak olyannal feküdtem le akibe szerelmes voltam és jártunk, nem pedig futó kalandok útján.

AMúgy ha nem nyugszik meg, akkor talán próbálj egy időre más rokonokhoz menni és mondd el neki, hogy egy időre elköltözöl,mert rosszul esik, hogy így bánik veled és úgy érzed,mint ha nem is szeretne.Ettől talán megenyhül. Sok sikert!!25/L

Hát elég neheéz.

Lehet hogy ki van idegileg és rajtad tölti ki a mérgét és észre semm veszi. Esetleg egyedül nevel? Anyagi nehézsége is lehet...

Azért egy kamasszal nem könnyű. Én legalábbis rettenetes voltam.

szóval tényleg az a legcélra vezetőbb, ha megkérdezed miért ilyen ideges mindig veled? Ő is mondja el neked, ha valami bántja és te is mondhasd el. Ha sokat tud rólad, meg hogy gondolkozol jobban bízhat benned...

remélem sikerül

Írjál naplót. Értsd: leírod amiket mond neked és úgy teszed le, hogy megtalálhassa. Szó szerint kell leírni, pl. "Anyu szerint egy ... vagyok.

Reggel azt mondta, hogy ... "

Talán, amikor saját szavaival kétszemközt találja magát, gondolkodóba esik.

Ismerős szituáció. A párom édesanyja is hasonló indulatokkal bánik a párommal. Náluk is szerepet játszik az ordibálás, a reggel kirugdosás az ágyból, az agresszió. 1 éve vagyunk együtt, 20 évesek vagyunk, tervezzük, hogy elköltözik a párom az Édesanyjától, mert már kássel is megfenyegette a fiát, s ráadásul engem is. A nő néha iszik egy üveg pálinkát, ordibál, kizárja a fiűt a lakásból, a pia mellé még a legerősebb nyugtatót is szedi. 1 év után rájöttem, hogy az ilyen emberekkel nem lehet mit kezdeni. Ha meg akartam beszélni vele, nem lehetett, mert minden szavamat kiforgatta. Mi vagyunk a rosszak, mi bántjuk meg (a semmivel). Számára is csak az a jó, amit ő mond, nem hagyja felnőtt módon élni a fiát, amivel viszont csak neki okoz problémát, mert így sajnos velem sem tud igazi férfiként bánni mindig.

Én azt tanácsolom, hogy próbálj vele beszélni, vagy írd le kedvesen, hogy mi bánt. De csakis egyes szám első személyben beszélj, pl: Nekem az fáj..Én úgy érzem.. én megpróbálok mindent, de fordítva nem érzed..

Ha nem működik, akkor egyszerűen ne állj szóba vele. keress magadnak külön elfoglaltságokat, járj a suliba sportolni, addig sem vagy otthon. És ezt még neki is meg kell értenie.

És Édesapád? Vele mi a helyzet? Vagy elváltak a szülei és csak ketten éltek együtt? Ha így van kérj segítséget Apukádtól!

Kitartás!