Normalis, ha valaki komoly kapcsolatban el, hazassagot tervez es a parja tartja a kapcsolatot regi udvarloival?
Vajon csak nagyon feltekeny vagyok, vagy ez a szitu nem normalis?
Egy tarskereso honlapon keresztul ismertem meg a paromat. Azonnal beleszerettem es tudom, hogy o is szeret engem. Latom rajta es megbizom benne. Szinte egyutt is elunk, annyit vagyunk egyutt; egymastol mindossze tiz percnyi setara lakunk. Kozos jovot tervezunk, csaladot, gyerekeket, egy normalis, atlagos eletet.
Viszont nagyon zavar, hogy volt ex-baratok, korabbi udvarlok, olyanok, akikkel randizott is korabban, kalandok es olyan is, akivel le is fekudt stb. szoktak neha rairni neten (facebook-skype). Nem sokat, par sort (legalabbis ennyirol tudok, de nem hiszem, hogy titkolna). "Boldog Karacsonyt, hogy vagy-koszjol" stb.
A skype ismerosei kozott legalabb 20 olyan pasi van, aki ossze akart jonni vele, face-n vannak ex-pasik az ismerosei kozott.
Ketszer-haromszor probaltam vele megbeszelni, hogy nekem nagyon rosszul esik es bant, hogy azoknak irogat, akik meg akartak dugni (bocs a kifejezesert, nincs jobb szo). Sajnos mindig osszevesztunk es nekem kell hulyenek ereznem magam, hogy rosszul esik, ha rair-visszair azoknak a gyokereknek, akik csak ki akartak hasznalni. A baratnom indoka az, hogy nem akar bunko lenni.
Nem azt szeretnem, hogy ne legyenek ferfi baratai, ismerosei, csak azoktol esnek rosszul uzenetek (plane, ha valaszol is) akik a not latjak-lattak benne. Erre mindig azt kapom meg, hogy betegesen feltekeny vagyok es miert bantom ot. (?) Pedig eszerveket hozok fel, es szepen kerek, magyarazok (nagyon turelmes ember vagyok).
Szerintem az lenne a normalis, ha megismerkedem es megszeretek valakit, akkor nem tartom a kapcsolatot exekkel, regi udvarlokkal, kalandokkal, nem? En legalabbis igy teszek, mert tekintettel vagyok a paromra es az erzeseire.
Nem olvastam el a válaszokat, én annyit tudok hozzátenni, h pár kivétellel az összes exemmel jóban vagyok. Akadnak köztük olyanok is, akikkel egy a baráti társaság. A történet egyszerű, összejöttünk, bekerült az illető a baráti körbe, x idő után szakítottunk, de a barátság az összes barátunkkal megmaradt. Mindenki helyén kezelte a dolgot, sőt volt olyan is, h az ex új barátnőt hozott a társaságba, akivel én is nagyon jóban voltam.
Lehet, h nem ez a megszokott, de nem kell betegesen féltékenynek lenni.
Volt olyan pasim, aki ezt nem tudta elfogadni, ez annyit jelentett, h pár alkalom kivételével ő nem jött, ha velük találkoztam, de soha nem volt egy rossz szava sem, h elmentem, mert megbízott bennem és tudta jól, h nincs mitől tartani.
A férjem ebből a szempontból egy kicsit nehezebb esetnek indult (alapjáraton féltékenyebb típus), de eljutottunk arra a szintre, h most már ő hívja fel a többieket, h beülünk-e valahova iszogatni v kinek van kedve pókerezni?
2 dolgon múlik a dolog, mindkettő az én viselkedésemmel függ össze (ill. jelen esetben a barátnődével is). Az egyik, hogy adok-e bármi olyan okot, hogy a féltékenység legapróbb gyanúja felmerüljön benne? Erre a válasz nálunk egyértelműen nem. A másik pedig az, hogy éreztetem-e eléggé a férjemmel (adott esetben a barátnőd veled), h nekem ő a legjobb és nem kell más?!
Ha mindez megvan és vki még mindig féltékeny, akkor ott tényleg beteges féltékenységről beszélhetünk.
Na, azért csak beleolvasok most már :)
Azt írtad:
"Azt nem ertem, minek az egykori idegeneknek irogatni? Erre csak azt a valaszt kapom, hogy nem akar bunko lenni. Uhum, de miert fontosabb egy idegen lelki bekeje, mint a parome?"
Nem, nem egy idegen lelki békéje fontosabb neki a tiednél, hanem a sajátja. Ő nem akar bunkó lenni.
De egyébként mindegy is, h kinek mi fér bele és mi nem. A lényeg az, ha továbbra sem változtatsz az álláspontodon, el fogod marni magad mellől. Nekem biztos nem kéne egy olyan pasi, aki folyton korlátok közé akar szorítani, h kivel beszélhetek és kivel nem, amikor az ég világon semmi oka arra, h féltékeny legyen. Bízz meg benne és lazulj el, egy magabiztos férfi sokkal vonzóbb, mint egy hisztiző.
Szoval ha lenne esze nem lenne velem? Erdekes, ez forditva is igaz, ha barkinek fontosabb egy tarskeresos "haver" mint az, aki szereti es akit szeret, akkor mindketto erdekeben a legjobb szakitani. Ha egy fel-idegen erzesei fontosabbak, az szerintem nem normalis.
Egy kapcsolat ket emberrol szol. Kozos eletben nincs helye csak baratoknak, ismerosoknek, rokonoknak.
Nehany valaszolot az is minosit kicsit, hogy keptelen elkepzelni egy korabbi udvarlok nelkuli kapcsolatot anelkul, hogy azt normalisan azoknak tudatara adna. En megertettem es elfogadtam, amikor masfel evvel szakitasunk utan megkert egykori baratnom, hogy ne tartsuk a kapcsolatot, mert neki fontosak parja erzesei (meg a sractol is elnezest kertem, hogy onhibamon kivul tettem feltekennye; osztalytarsak voltunk gimiben).
Nem tudom megerteni, miert akar barki korabbi lehetseges kalandokbol baratokat szerezni; az exek pont nem zavarnak, csak a korabbi tarskeresos ismertsegek.
Én nem csodálkozom, hogy zavarnak, teljesen helyénvaló a reakciód, hiszen:
"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"
Aki a saját múltjabeli férfiakkal tartja akármilyen szinten a kapcsolatot, az nem engedte el őket. Az elengedés nem bunkóság.
Leírod, kérlek, mi lett, hogy okuljunk?
Nem vagytok már együtt, így van? (Így./De.)
Sajnálom, ha nem. Persze az is sajnálatos lenne, ha együtt szenvednétek/-nél.
Privátba is küldhetsz egy visszajelzést, ha vmiért ide nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!