Sokat veszekszünk a kutya miatt, de nem akarom kirakni. Mit tegyek?

"Okos, intelligens és nem rosszalkodik, ami nem az övé azt nem veszi el. "

Ezeket a csajodról már nem mondhatod el... durva, de a kutyád jellemesebb élőlény, mint a macád. Mellesleg akibe ennyi gondoskodás szorult, mint a nagyságos asszonyba, azzal biztosan közös jövőt tervezel? Én a helyedben ezt nagyon intő jelnek venném.

Nekem egy barátnőm volt, akinek nem tetszett, hogy nem akarok a macskájával aludni. (Egyébként szeretem az cicákat, kutyákat is.) De ez már sok volt nekem.

Nem én voltam az első, aki lelépett mellőle ezért.

Aztán majd ne sírjatok, hogy nincs párotok.

A kompromisszum nem azt jelenti, hogy az egyik félnek mindent el kell fogadni, a másiknak meg semmin nem kell változtatni.

Szerintem a kérdező sokáig egyedül volt, a kutya lett a társa, és nehéz most változtatni az életén, ezek meg csak kifogások, ha annyira szeretnéd a párod, akkor annyira képes lennél (és nem tartanád gonoszságnak) hogy pl. a hálóba sose mehet be a kutya. Persze attól még a házban maradhat, de te semmiben sem akarsz engedni.

Én is kutyás vagyok, és én is úgy érzem, ő a kisfiam, szóval totál megértelek. Néha az én kutyám is velünk alszik, de csak ha fázik, ugyanis spórolunk a fűtéssel kicsit, amúgy ő is olyan, hogy mindenhol ott van. Most ép a párommal harcol itt a kanapén.

Nekem erről nagyon az a véleményem, hogy a kutya az első. És nem olyan okokból, amiket itt felsoroltak, hanem mert tényleg hozzám való egy ember, aki nem bírja elviselni, ha a kutyám feljön néha az ágyba, vagy a kanapén döglik mellettem? Tényleg olyan emberrel akarok együtt élni, aki az életem legalapabb dolgát akarja megváltoztatni? Aki el akarja távolítani tőlem fizikailag azt a lényt, aki az egyik legnagyobb örömforrásom az életben? Hát nem hinném... Én nem akarnék ilyen emberrel együtt élni. Ez nálam nem kompromisszum kérdése.

Nekem ez az egész azt közvetíti, hogy ez az ember nem hozzám való. Pont. És most sokan felhördülnek, hogy ez nem ugyanaz, de tény: a gyerekedhez való viszonyodat sem változtatnád meg egy nő miatt. És lehet, ezt sokan nem tudják felfogni, de nekem is olyan ez a kutya, mintha a gyerekem lenne.

Utolsónak igaza van.

A kutyatartás pont olyan "stikli" mint mondjuk ha valaki tisztaságmániás, vagy állandóan főz, vagy nonstop megy a tévéje. Van, akihez nem mehetsz be cipőben, van aki kifejezetten megkér hogy ne vedd le, van aki papucsot ad. Van akinél nincs egy elmosatlan pohár se, van akinél hétközben gyűlik, és hétvégén mosogat el mindent. Ezek mind szokások, mind az emberhez tartoznak, amiket tiszteletben kell tartani. Létezik persze kompromisszum, és jó is, ha valaki kompromisszumképes, mert két egyformán vezetett élet nincs, DE aki azt a "stiklit" akarja megváltoztatni egy emberben, ami neki a legfontosabb, ott nem lehet hosszútávú kapcsolatról beszélni. Alapjában senkinek nincs joga megváltoztatni senkit - legalábbis nincs értelme, mert úgyis megutálják egymást. Ez nem vonatkozik a kisebb szokásokra, vagy azokra amiket lustaságból csinálunk, de a kutyát, vagy bármilyen háziállatot kiutasítani olyan, mintha azt mondanád, "a p!csába a hülye szokásaiddal, változz meg, nem látod hogy engem zavar"? És miután semminek nézi a "hülye szokásod", még meg is sértődik. Én nem kérnék ebből.

Szóval, ha felírod papírra a 3 legfontosabb dolgot / szokást / embert / állatot az életedből, és valamelyikről teljesen másképp gondolkozik, mint te, (és ezt meg is akarja változtatni rajtad), akkor nem neked való az a lány. Az ember nem gyurma hogy a kedve szerint formázza újra.